Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004; beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006, valamint a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004. és a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006. szóló beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről:
908 kutatásfejlesztésben, mintsem a vállalati szektor. Azt hiszem, hogy adókedvezményekkel lehetne ezt serkenteni. Nagyon jó dolog az innovációs hozzájárulás. Én nézt em, a bizottsági vitában elhangzott az, hogy ezt egy sarcként fogják fel a vállalkozók. Szerintem nem sarcként fogják fel a vállalkozók, jó dolognak fogják föl az innovációs hozzájárulást, és örülök annak, hogy a kormányzat a nyári ellentmondó hírekkel és próbálkozásokkal szemben nem szüntette meg az innovációs hozzájárulást, mert azt gondoljuk, hogy ez lehet egy kapocs, egy első lépés ahhoz, hogy minél többet fordítsanak a vállalatok kutatásfejlesztésre. Az is kiderül ebből az anyagból, hogy az első ezer K+F vállalkozásból az Unióban mindösszesen három magyar cég van, kettő a három közül az EGIS Rt. és a Richter Rt., és inkább a gyógyszeripar az, ami húzza a magyar vállalkozások ráfordítását a K+F szektorba. Ezen túlmenően a kis- és középvállalkozások gyak orlatilag aligalig jelentkeznek a K+F fejlesztések tekintetében, és sajnos a többi nagyvállalat sem vállal forrást és vállal lehetőséget abban, hogy a K+F vállalkozások tekintetében ráfordításokat eszközöljön. Meggyőződésem, hogy ha a K+F támogatások a ko rmányzati oldalról is nyitott fülekre találnak, akkor összességében elmondható, hogy a magyar gazdaság versenyképességét tudjuk növelni. Nagyon megdöbbentő az az adat, ami a szabadalmak számának az alacsony voltát jelzi Magyarországon. Itt is azt gondolom, hogy a kormányzatnak át kellene tekintenie azt, hogyan lehet könnyebbé és olcsóbbá tenni a szabadalmi bejelentéseket, mert sok vállalkozó, sok olyan ember, aki szeretne szabadalmaztatni egy terméket vagy egy gondolatot, nem tudja megtenni anyagi erőforrás ok hiányában. Elhangzott a vitában az is, és a jelentésből is világosan kiderül, hogy aggasztó a műszaki és természettudományi friss diplomások alacsony száma. Ez valóban így van. Az MDF nevében én majdnem minden felszólalásomkor elmondom azt, amikor itt t andíjról vitatkozunk meg a felsőoktatási reformról, hogy igazából el kellene már mozdulni végre a műszaki és természettudományi helyek számának a növelésében. A kormányzat egy százalékkal növelte ezeknek a helyeknek a számát az elmúlt években, mindig elmon dják, hogy növeltük a számukat, igen, egy százalékkal növelték az elmúlt években ezt a számot, miközben azért elhangzott, hogy persze kedvet is kéne csinálni a természettudományi meg műszaki képzéshez. Szerintem igenis lehetne informatikai képzésre hallgat ót találni, műszaki területre lehetne hallgatót találni, és a természettudományi képzés nehezebb terület, de ott is meg lehetne találni ezeket az eszközöket. Egyetértek az előttem elhangzott mondatokkal, amit Sándor Klára képviselő asszony mondott, hogy va lóban, a természettudományos képzést át kell alakítani. Bízom abban, hogy ebben kialakul egy ötpárti konszenzus. Én is azt gondolom, hogy át kellene alakítani a természettudományos oktatást a közoktatásban, ez a közoktatás feladata. A kémia, fizika, biológ ia oktatása, és ha a földrajzot is ideveszem, akkor ez négy tárgy, igazából nem eleget tevő és nem jó arra, hogy idevonzzuk a hallgatókat a természettudományos területre. Valóban el kellene gondolkodni egy olyan átalakításon, ami már NyugatEurópában siker es tud lenni, hogy komplexen, integráltan oktassuk a természettudományos tárgyakat. Szerintem ezt az általános iskolában meg lehet tenni. De ami viszont nem hangzott el a vitában, hogy ehhez bizony arra is szükség van, hogy a pedagógusképzésünket, a tanárk épzésünket is átalakítsuk, mert ma sajnos nem vagyok arról meggyőződve, hogy olyan pedagógusok kerülnek ki a természettudományi képzésről, akik valójában el is tudják adni ezt a területet a hallgatóknak. Én magam egyébként majdnem elborzadtam a természettu dományos képzéstől a gimnáziumban, nagyonnagyon nehezen találtam rá arra a pályára, amire végül is rátaláltam, én magam mérnök vagyok. De valóban, hasonlóan Sándor Klára képviselő asszonyhoz, az utolsó pillanatban döntöttem én is - én fordítva döntöttem , hogy nem történelem szakra és nem bölcsészterületre megyek, hanem mérnöki tanulmányokat fogok folytatni. És abban, hogy ez a döntés ilyen nehezen született meg, azt gondolom, bizony el kell mondanom, hogy
