Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény népszavazásra bocsátásának elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
91 Salamon képviselőtársam utalt arra, hogy egy il yen utólagos népszavazás egy már elfogadott törvényről abrogatív, tehát megsemmisítő jellegű. Nem így szól a magyar szabályozás. Az alkotmány 26. § (6) bekezdése értelmében megerősítésről és nem eltörlésről van szó. Az olasz alkotmány “eltörlés” szót említ , tehát ott egyértelmű a cél az, hogy lehetőség nyíljon arra, hogy 500 ezer választópolgár aláírása alapján, illetőleg öt régió tanácsának döntése nyomán népszavazást írjanak ki annak érdekében, hogy egy elfogadott törvényt utóbb eltöröljenek. Miért ilyen a magyar szabályozás? Azért, mert - az európai uniós tagállamok túlnyomó többségével ellentétben - állampolgári kezdeményezés alapján lehetőség nyílik népszavazás tartására. Azokban az országokban, ahol az ellenzék ilyen jogosítvánnyal rendelkezik, nincs l ehetőség állampolgári kezdeményezés nyomán népszavazást tartani, hanem a népszavazás elrendelése vagy a köztársasági elnök, vagy a parlament hatáskörébe tartozik. Ha ezeket az alkotmányjogi megfontolásokat figyelembe vesszük, akkor teljes egyértelműséggel láthatjuk, hogy miért foglalja el a kormány, illetőleg a parlamenti kormányzati többség azt az álláspontot, amit elfoglal. Megítélésem szerint ebben semmiféle felsőbbrendűség, nagyképűség nincs. Abban az esetben, ha úgy ítélné meg a parlamenti többség, ill etőleg a kormány, hogy egy olyan óriási horderejű lépésről van szó - mint például a kárpótlás, mint például a privatizáció a ’90es évek első felében , hogy elengedhetetlen a népszavazás, akkor ilyen döntés születne. A mostani reform azonban a nagyon komo ly jelentősége ellenére sem jelent a fennálló intézményrendszerrel gyökeres szakítást. Valóban megmarad a társadalombiztosítás rendszere, bár hozzá kell tennem, hogy valóban változik, többpénztárassá válik, olyanformán, ahogy ezt a Fidesz 1998as kormánypr ogramja tartalmazta. E változtatás tehát nem jelent gyökeres fordulatot, bár kétségtelenül - mint előbb már említettem - eredményez változást. (18.30) Nincs ugyanakkor eszköz nélkül az ellenzék. Hiszen összegyűlt tudomásom szerint 359 ezer aláírás. Ez a 35 9 ezer aláírás előfeltételez egy sikeres népszavazást, de nem a többpénztáras, hanem a többbiztosítós rendszerről, egy olyan rendszerről, amelyet a Magyar Szocialista Párt korábban sem kívánt és most sem kíván bevezetni. Nyilvánvaló, hogy a 359 ezer aláír ásból legalább 270280 ezer érvényes lesz, tehát teljesen egyértelmű, hogy a népszavazást valamikor le fogjuk bonyolítani. Kérdés persze az, hogy ennek mi lesz a következménye. Mikola képviselőtársam az előző napirendi pont vitájának kezdetén nagyon pontos an elhatárolta egymástól az egybiztosítós, a többbiztosítós, illetőleg az egybiztosítós és többpénztáras rendszereket. Ha valóban vannak olyan aggodalmak, és kétségtelenül vannak ilyen aggodalmak, nemcsak az ellenzék padsoraiban, hanem az ország egész lak osságában, hogy hosszabb távon egy ilyen egybiztosítós, többpénztáras rendszer többbiztosítóssá alakul át, akkor ez ellen az a népszavazás, amelyet az Albert házaspár igényel, nagyon jó orvosságot jelent. Míg ha ezt a törvényt bocsátanák népszavazásra, ak kor az a helyzet állna elő, hogy ezt vagy elfogadják, vagy nem fogadják el, de továbbra sincs semmiféle kötöttség azzal kapcsolatosan, hogy utóbb egy többbiztosítós rendszert be lehetne vezetni. Az Albert házaspár népszavazása nem érinti ugyan ezt a törvé nyt, de kizárja azt, hogy a következő három évben létrehozzanak Magyarországon egy többbiztosítós rendszert, egyébként ilyen értelemben Mikola képviselőtársam aggályaira is talán megfelelő választ lehet adni. És most térjünk át az alkotmányjogi problémákr a, amelyeket Avarkeszi képviselőtársam érintett, de részletesen nem fejtett ki. Teljesen egyértelmű, hogy a ma hatályos alkotmányban nincs jó helyen ez a megerősítő népszavazás, mert nem a népszavazásról szóló paragrafusban található, hanem abban a 26. §b an, amely a köztársasági elnök, illetőleg az Országgyűlés kapcsolatát elemzi. Szó van ebben a paragrafusban arról, hogy a köztársasági elnök rendelkezik a visszaküldés jogával, az Alkotmánybírósághoz fordulás jogával, és szó van arról is, hogy a köztársasá gi elnök nem írhatja alá a törvényt addig, ameddig - ha azt megerősítő népszavazásra tűzték ki - ezt a népszavazást nem bonyolították le, és a nép nem erősítette meg a törvényt.
