Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004; beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006, valamint a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004. és a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006. szóló beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
898 Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekezni fogok tartani magamat az önmérsékletre vonatkozó intelméhez. Tisztelt Ház! A Magyar Szoci alista Párt országgyűlési frakciója nevében támogatom a magyar tudomány helyzetéről szóló két jelentés, illetőleg az erről szóló határozati javaslat elfogadását. Tisztelt Ház! Államtitkár úr azt mondta az imént, hogy az ország sorsát meghatározó egyik legf ontosabb kérdésről van szó. Én ebben messzemenően egyetértek államtitkár úrral. Miért olyan fontos ez a kérdés? Egyáltalán nem azért, mert maga a tudomány, mert maga a tudományos kutatás - erről már a bizottság állásfoglalását tolmácsoló hozzászólásomban b eszéltem , mert maga a tudományos kutatás önmagában nemzetgazdasági hasznot hajt. Ha annak idején Otto Hahnt megkérdezték volna, hogy miért dobál rádiummorzsákat a héliumba, és miért figyeli, hogy milyen felvillanások keletkeznek, akkor azt mondta volna, hogy azért, mert érdekli. Ha megkérdezték volna, hogy ez milyen nemzetgazdasági hasznot fog hajtani, akkor tanácstalanul széttárta volna a kezét, és azt mondta volna, hogy semmilyet. És ha erre azt mondták volna neki, hogy foglalkozzék talán valami gazdasá gilag hasznosabb dologgal, mondjuk a gőzgépek hatásfokának javításával, akkor lehet, hogy ma már olyan gőzgépeink is lennének, amelyek az elméleti 8 százalékot megközelítő hatásfokkal rendelkeznének, viszont nem volna atomenergiánk. Hogy ténylegesen miért fontos ez a kérdés, arra engedjék meg, hogy egy kis kitérővel és egy személyes emlékkel fussak neki. (11.00) Engem négy esztendeje az a megtiszteltetés ért, hogy az ország európai uniós csatlakozása és a 2004es európai parlamenti választás nyomán összeülő új Európai Parlament alakuló ülése közötti két és fél hónapos időszakban nem választott, hanem az Országgyűlés által delegált képviselője lehettem az Európai Parlamentnek, és ebbéli minőségemben az egyetlen hozzászólásomban ezzel a kérdéssel foglalkoztam. Arról van szó, hogy az európai munkaerő meglehetősen drága. Ezt gyakran szokták negatívumként, a versenyképesség akadályaként emlegetni, holott nem erről van szó. Ez jó. Jó, hogy drága, mert ez teszi lehetővé az emberhez méltó életet a dolgozók számára, é s ez teszi lehetővé az emberhez méltó életet azok számára, akik még vagy akik már nem dolgoznak, azok számára is, akik átmenetileg kiválnak a munkából. A versenyképességnek fontos, de csak egyik összetevője a munkaerő ára. A másik összetevője a munkaerő mi nősége. Amikor az általában globalizációnak nevezett folyamat elindult, akkor elméletileg vége kellett volna hogy legyen annak az európai gazdasági és jóléti modellnek, amelyet jóléti államnak hívtak. Ez ugyanis arra az előnyre épült, amely a globalizációv al megszűnt. A tőke gyakorlatilag szabadon mozoghatott, semmi nem akadályozta meg abban, hogy egy olyan országba meneküljön a magas adó, járulék- és egyéb terheket viselő vagy kirovó országokból, ahol ezek a járulékok alacsonyabbak, ahol tehát a profit ma gasabb. A jóléti államok meg ott maradtak volna tőke és munkahely nélkül, és szép lassan tönkrementek volna. Mint jól tudjuk, nem ez történt. A jóléti államok töretlenül virágzottak egészen a hetvenes évek végéig, holott a globalizáció akkor már nagyban té ny volt. Ennek oka az volt, hogy hiába menekült volna el a tőke a fejlett világból a harmadik világba olcsóbb munkaerőhöz, az ottani munkaerő minősége nem volt elegendő gyakran a legegyszerűbb munkák elvégzéséhez sem. Vagyis az európai munkaerő, egy monopo lhelyzetben lévő, fejlett világbeli munkaerő rendelkezett egy olyan monopóliummal, a munkaerő minőségével, amellyel nem tudott versenyezni senki, és amelynek következtében versenytárs nélkül a munkaerő magas árát is el tudta fogadtatni a tőkével. A helyzet akkor változott meg, amikor a világpiacra berobbant a fejlett világbeli munkaerőtől minőségben alig vagy mára már egyáltalán nem elmaradó távolkeleti munkaerő, ráadásul sokkal olcsóbban. Abban a helyzetben tehát, tisztelt Ház, amikor ezzel a dilemmával k ell szembenéznie a fejlett világnak, akkor nem az a megoldás, hogy ha versenytársaink Kínában, Tajvanon, Malajziában, DélKoreában lényegesen olcsóbban dolgoznak, ez az említett országok egyikéremásikára már nem is igaz, hogy lényegesen olcsóbban dolgozna k, de ha igaz lenne az, hogy ezek olcsóbban dolgoznak,
