Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 11 (130. szám) - Beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004; beszámoló a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006, valamint a magyar tudomány helyzetéről 2003-2004. és a magyar tudomány helyzetéről 2005-2006. szóló beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési hatá... - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SZABÓ ZOLTÁN, az oktatási és tudományos bizottság elnöke, a napirendi pont előadója:
891 nemzetnek a magyar értelmiségére, és a Magyar Tudományos Akadémia 1989 óta a világon élő minden magyar tudós akadémiájának vallja magát. Tavaly Kolozsvárott a 6. területi bizottságunkat alapítottuk meg, a következőt Pozsonyban fogjuk. Meggyőződésem, hogy Magyarország, ha nem akar olcsó munkabéreivel feltűnni, és versenyképes akar maradni az Európai Unióban, akkor nagyon jól képzett munkaerőre van szüksége, nem zetközi színvonalú kutatófejlesztő szakemberekre. Vallom gróf Széchenyi István “Hitel”beli gondolatát, amikor arról beszélt, hogy mi lesz Magyarországgal. Meggyőződésem, hogy ha Magyarország, a Kárpátmedencében élő magyarság arra a szellemi tőkére bazír ozza a jövőjét, amellyel jelenleg is rendelkezik és amellyel a jövőben rendelkezni fogunk, akkor meggyőződésem, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megköszönöm az Akadémia elnöknek, Vizi E. Szilveszter ú rnak az értékes gondolatait, vitaindítóját és beszámolóját. Most pedig megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, az oktatási és tudományos bizottság elnökének, akinek 15 perc áll rendelkezésére. DR. SZABÓ ZOLTÁN , az oktatási és tudományos bizottság elnö ke, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az a tény, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolója elfogadását javasoló, meglehetősen formális, egymondatos határozatát a bizottság elnöke terjeszti elő a parlamentben, két dolgot fejez ki. Egyfelől azt, hogy a bizottság nemcsak ezt a határozati javaslatot, hanem mindazokat a gondolatokat, amelyek a Magyar Tudományos Akadémia két jelentésében foglaltattak, mennyire fontosnak tartja, másfelől mutatja azt az örömteli és fontos kérdésekben e Ház falai között oly ritka egyetértést - mondhatnám: konszenzust, ha ezt a mostanában oly divatos szót szeretném használni , amellyel a bizottság - mint Vizi elnök úr is mondotta volt - az Akadémia falai köz ött egy hosszú, határozottan azt kell mondanom, hogy jóízű és elemző vitában méltatta, illetőleg vizsgálta ezt a jelentést, az abban foglaltakat. Tisztelt Ház! A bizottság elnökének ezzel a határozati javaslattal kapcsolatban voltaképpen az az egymondatos mondandója volna, hogy javasolja a tisztelt Háznak a Magyar Tudományos Akadémia által benyújtott jelentések elfogadását. Esetleg hozzátehetném még ehhez, hogy milyen mértékben értek egyet Vizi elnök úrral a tudomány szerepéről, a tudomány társadalomban elf oglalt helyzetéről mondottak tekintetében. Valóban az a helyzet ugyanis, hogy a tudomány, bár az is igaz, amit Vizi elnök úr mondott, hogy az innovációs periódus nagyon lerövidült, tehát hogy a felismeréstől a hasznosításig terjedő átlagos idő a korábbi ak ár évszázadokról lerövidült 45 évre, mégis az a helyzet, hogy a tudománynak önmagában nem elsősorban a hasznosítás a kulcsa, nem elsősorban az érdekli, hogy mire lehet használni. Annak idején még Gauss mondotta volt azt a számelméletről, hogy a számelméle t azért olyan érdekes, mert nem használható semmire, és ez így is volt egészen a század harmincas éveiig. Most azonban bizony azon elektronikus kütyük, amelyekről szintén Vizi elnök úr beszélt itt az imént, egyike sem léteznék a számelmélet alapvető felism erése, illetőleg a számelmélet nagyon mélyreható, mélyen fekvő tételei nélkül, azok nélkül a felismerések nélkül, amelyek lehetővé teszik mindannak a hihetetlen mennyiségű információnak a továbbítását, amelyek a mobiltelefonokon, az interneten és más hason ló, elektronikus adathordozókon keresztül működnek. Ez az egyik, hogy úgy mondjam, iránya a tudomány hasznosításának. A tudomány önmagában nem jó semmire, a tudomány önmagában arra jó, hogy az ember természetes kíváncsiságát kielégítse. Az ember abban külö nbözik az állatvilág többi tagjától, hogy tudni szeretne a világról, tudni szeretne többet is, mint ami a közvetlen létfenntartásához okvetlenül szükséges. Ez a tudomány; ez a tudomány, ami ezt megadja. Hogy ez hasznosítható is, hogy létünk fenntartása, tá rsadalmi létünk fenntartása mindezen felismerése szempontjából könnyebb lesz, az előny, de nem ez a tudomány
