Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 10 (129. szám) - A nemzeti éghajlat-változási stratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz):
868 meg a hosszú távú megélhetés lehetőségét. Iskolákat kell építeni, egészségügyi intézményhálózatot kell kialakítani, munkahelyeket kell teremteni, ehhez pedig egy kormányzati stratégia készítése volna szükséges. (19.10) Ezzel is természetesen hozzá tudu nk járulni ahhoz, hogy az éghajlatváltozás üteme nagyon minimális mértékben ugyan, de csökkenjen. A másik közlekedési kérdés a Duna mint hajózóút kérdése. Sajnálatos módon a Duna szerepe ma igen jelentéktelen, jóval nagyobb forgalmat lehetne ezen a terület en lebonyolítani, és nagyon jól tudjuk azt, hogy a vízi szállítás jóval hatékonyabb és jóval környezetbarátabb megoldás, mint akár a vasúti, akár a közúti szállítás. Az Unió egyébiránt ezt a kérdést messzemenően támogatja, olyannyira, hogy az Európai Unió közlekedési és turisztikai bizottsága egy munkatervet dolgozott ki, és egy uniós biztost is kijelölt annak érdekében, hogy készítsék el a Duna mint európai vízi út fejlesztésének programját. Ezt a programot 2010ig el kell készíteni, és azt követően a 20142020 között esedékes európai uniós költségvetésben lehet és kell a szükséges forrásokat biztosítani. Ez a munka elkezdődött, Magyarországon is folyik. A Vituki ennek a szakmai felelőse, és természetesen a vízügyi szakma is részt vesz ebben a munkában a ví zügyi igazgatóságok és más vízügyi szervezetek révén. Azonban szeretném felhívni a figyelmet, hogy az az általános vélekedés alakult ki, hogy ez a dunai hajózási program csak a hajózóút fenntartására és kialakítására koncentrálódik, és nem foglalkozik olya n egyéb kérdésekkel, mint területfejlesztés, mint turizmus, mint ökológia, amely mint tudjuk, az EU vízkeretirányelvei alapján kiemelt jelentőségű tényező. Bizony, itt nagyon komoly szakmai ellentmondások is kialakulnak vízbázisvédelem, ökológia és hajózó út, gazdaság területén. Ezeket az ellentmondásokat föl kell oldani, nem hatalmi szóval, hanem megfelelő kommunikációval. Azt szorgalmazom, hogy végre vonjuk be a társadalmat ebbe a nagyon fontos kérdésbe, vitassuk meg a civil szervezetekkel, az önkormányza tokkal, a régiókkal együttműködésben annak érdekében, hogy egy olyan program alakuljon végre ki, amely társadalmilag támogatott lesz, és a megvalósítás első fázisában nem azon fogunk vitatkozni, hogy miért ezt kell megvalósítani, mi hiányzik belőle és mi f ölösleges. Rendkívül bonyolult és nagyon nehéz ez a kérdés, de mindenképpen az ország számára rendkívüli fontosságú. A másik kérdéskör, amit szeretnék felszólalásomban említeni, az a komplex vízkészletgazdálkodás kérdése. Igazából vitatkoznak a tudósok, a kutatók azon, hogy ez a globális felmelegedés valóban elkezdődötte egyáltalán. Van, aki egyébként ezt is érdekes módon vitatja, és azon is vitatkoznak, hogy a felmelegedés minek köszönhető, milyen szerepet játszik ebben a környezetszennyezés, milyen szer epet játszik az energiahordozók elégetése, és egyáltalán milyen folyamat részesei vagyunk, és 10, 20, 50 év múlva ez a folyamat milyen hatással jár a Földre és ezen belül természetesen a Kárpátmedencére. Azt szerettem volna tehát érzékeltetni, hogy ebben azért elég nagy vita alakult ki az elmúlt időszakban. De azért, ha nyitott szemmel és füllel járunk, mi magunk is láthatjuk azt, hogy bizony a felmelegedés elkezdődött, mérések is mutatják ezt. Azt mondom, hogy ez nagyon nagy kockázatokat vet föl, nagyon n agy kockázatokat jelent, és igazából nagy a veszélye annak, hogy az időjárás megváltozik és szélsőségesebbé válik. Ennek jelei egyébiránt már mutatkoznak ma is, így például a nyári időszakok melegebbek és szárazabbak, a téli időszakok enyhébbek és csapadék osabbak lettek. Nyilvánvaló, hogy ha ez a folyamat elkezdődött, akkor vélhetően tovább is fog folytatódni. Ez azt jelentheti, hogy bizony a csapadékeloszlás szélsőségesebbé válhat, és előfordulhat az, hogy még hosszabb szárazabb időszakok lesznek, illetve még intenzívebb csapadékos időszakok is, akár monszunszerű esőzések is bekövetkezhetnek a vízgyűjtő területen. Mint tudjuk 2002ből és 2006ból, ezek bizony Magyarország számára igen nagy próbatételt jelentenek. Arra szeretnék rávilágítani, hogy sokkal nag yobb figyelmet kellene fordítani nemcsak a Tisza szabályozására, nemcsak a Vásárhelyiterv végrehajtására, hanem ilyen mélységű, ilyen szintű programot kell elkészíteni a Duna magyarországi szakaszára is, kettős feladattal, egyrészt a
