Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 10 (129. szám) - Almássy Kornél (MDF) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Mekkora az elkötelezettség?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ALMÁSSY KORNÉL (MDF):
831 DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter : Köszönöm szépen, képviselő úr, hogy az úriemberségre emlékeztet. Valóban úriemberség arról beszélni, hogy az egészségügyben a vizitdíj és a napidíj kivonása nem okoz kárt az orvosoknak, majd a népszavazás után gyakorlatilag 24 órán belül itt már második ké rdésben tenni fel a kérdést, hogy de miből pótolja a kormány, és miért nem pótolja. Igen, képviselő úr, gratulálok, ez bizony úriemberség! (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) A népszavazás kárt okozott az egészségügynek, kérem, hogy nézzenek ezzel sz embe. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: A kormány okozott kárt.) Kárt okozott a népszavazás, és kárt okozott a vizitdíj és a napidíj eltörlése az egészségügynek, egyegy háziorvosi praxisnak átlagosan 170 ezer forintnyi kárt okozott ez a népszavazás, képviselő úr, ez nagyon sok pénz. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük: Szégyelld magad!) Éppen azért, mert fontosnak tartjuk azt, hogy ezt a kárt, amit képviselő úr, ön is okozott, megpróbáljuk enyhíteni, nem mondom, hogy tudjuk, egyáltalán meg próbáljuk, keressük a módját és a lehetőségét, képviselő úr, konzultációt kezdeményeztem az egészségügyben dolgozókkal. Köszönöm szépen. Almássy Kornél (MDF) - a gazdasági és közlekedési miniszterhez - “Mekkora az elkötele zettség?” címmel ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, miniszter asszony. Tisztelt Országgyűlés! Almássy Kornél, az MDF képviselője, kérdést kíván feltenni a gazdasági és közlekedési miniszternek: “Mekkora az elkötelezettség?” címmel. A miniszter úr halaszthata tlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Dióssy Gábor államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem a képviselő urat, elfogadjae a válaszadó személyét. (Almássy Kornél bólint.) Igen, elfogadja. Öné a szó, Almássy Kornél képviselő úr. ALMÁSSY KORNÉL (MDF) : Tis ztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Február 25én Brüsszelben az Európai Unió versenyképességi tanácsülésén Kákosy Csaba miniszter úr hivatalosan bejelentette, hogy Budapest pályázik az Európai Innovációs és Technológiai Intézet székhelyére. Budapest bekapcsolódása az EIT szakmai tevékenységébe jó hatással lenne Magyarország versenyképességére, az Európai Innovációs és Technológiai Intézet ugyanis nemcsak az elméleti tudományos munkát segítené, hanem az eredmények mielőbbi gazdas ági alkalmazását is. Jó hatással lenne a hazai tudományos és kutatói munkára, segítené itthon tartani azokat a fiatal kutatókat, akik diplomájuk megszerzése után külföldre mennek boldogulni. Presztízs szempontjából sem volna utolsó, Magyarországon ez lenne az első uniós szervezeti székhely. A miniszter úr azzal indokolta a pályázatokon való részvételt, hogy hazánk nagy fontosságot tulajdonít az összeurópai kutatási tervezéseknek, programoknak, vannak tudományos tradícióink, és nyolc fővárosi egyetemünk és e gy elkötelezett kormányunk is van ezen törekvés megvalósítására. Azonban azt nem fejtette ki a miniszter úr, hogy az elkötelezett kormányunk mekkora részt vállal a központ felállításából és működtetéséből. A lobbizás, úgy véljük, nem elegendő, az EIT költs égvetésére mintegy 300 millió euró jut, és nem kizárt, hogy az fogja eldönteni a székhely kérdését, melyik jelentkező ország vállal arányosan nagyobb hozzájárulást a költségekhez. Nem elhanyagolható tény, hogy Budapest mellett Bécs és a lengyelországi Wroc law is versenyben van az Európai Innovációs és Technológiai Intézet székhelyének létesítéséért, és nagyon komoly lobbitevékenységet folytatnak ezek a városok a székhely megszerzése érdekében.
