Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 4 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
688 Köszönöm a szót, elnök úr. A két előttem szóló, képviselő úr és államtitkár úr fair playről beszélt, és 300 forintos vizitdíjról. Nem ez a témám, de engedjék meg, hogy megmondjam, ha önök nem tudnák, a vizitdíj ma is ezer forint is lehet. Várják meg, amíg begyullad a fülük, menjenek el csütörtökön szakorvoshoz, az majd előír ötnapos kezelést, tessék bemenni szombaton, tessék bemenni vasárnap, ezer forint a vizitdíj ma is. Na most, ha önök így állítják, hogy 300 forint, holott én magam is, mások is ezer forintot fizetnek a kezelésekért, akkor ehhez mérten vegyük komolyan az önök egyéb érveit is. Ez azért probléma, mert önök a társadalmi felelősséget testesítik meg. A társadalom felelősségét a kormány és a kormánypártok testesítik meg. A társadalomnak felelőssége van az egyénekkel szemben. Miért? Mert a saját fennmaradásában érdekelt a társadalom. Mit kell tennie a társadalomnak, hogy fennmaradjon? Meg kell oldania a reprodukcióját, legyen elég gyerek - hát, itt vannak kívánnivalók, ez más kérdés , legyenek szervező, működtető tagjai a társadalomnak. Honnan lesz szervező, működtető tagja? Onnan, hogy oktat az állam, oktatja a társadalom a saját fiatalj ait, a következő generációt. Ez az oktatás az, ahol megint csak problémák vannak. Szóvirágokat látunk a nagy plakátokon, óriásplakátokon, Cambridge, Oxford és a magyar oktatás egy szinten. Sajnos, nagyon nincs egy szinten, sajnos egészen más oktatási lehet őségek vannak jobb nyugati egyetemeken és nálunk. Nálunk a támogatást csökkentik, szétverték a K+Fet, az oktatók egzisztenciáját, akik évtizedeket töltöttek el, tönkretették. Sajnos, ma az az eredmény, hogy a hallgatókat nulla szakmai tudással, nulla peda gógiai tapasztalattal felsőbb évfolyamosok, doktoranduszok oktatják. Hová lettek a nagy oktatók? Ez sajnos nem egy egyetemen megtörténik. Eredmény, hogy fogy az oktatói létszám, eredmény az, hogy a kikerülő szakemberek messze nem lesznek olyan szakmai tudá ssal felvértezve, mint régebben. Ezért kérünk most tandíjat? A tandíj kérésével szemben egyet tudunk mondani, hogy a diákhitel pillanatnyilag arra elegendő, hogy a kollégiumot és a bérletét kifizesse a hallgató. Arra már nem elegendő, hogy vegyen tankönyve t is, és vegyen élelmiszert is; vagy vacsorázik, vagy könyvet vesz. Természetesen segít a család, de ha azt érzi az a hallgató, hogy a társadalom nem törődik vele, és csak a családjára számíthat, és neki a családján kell élősködnie, akkor mit fog mondani, amikor végez? Elmegyek Nyugatra nagyobb pénzért, azért, hogy a családomnak visszaadjam, nem érdekel engem az a társadalom, amelyik olyan lehetetlen helyzetbe hoz, hogy a család nélkül nem tudom magamat fenntartani. Ha a társadalomban elültetjük - márpedig a kormányzat elülteti - azt a gondolatot, hogy én nem fizetem másoknak a tanulását, ezt az önző gondolatot elülteti, mi lesz ebből? Egy dolog lehet ebből, hogy az az egyén, akivel így törődik a társadalom, szintén nem fog felelősséget érezni a társadalom i ránt. Ha én nem fizetem ki az egyetemistának a tanulmányait, a végzett orvos nem fog gyógyítani, a mérnök nem fog házat építeni, azt nézi, hol kereshet többet, és nem törődik a társadalmi kötelezettségeivel. Fair playről beszélt Juhász Ferenc képviselő úr és Kincses Gyula államtitkár úr. A probléma az, hogy vízilabdában vagyunk most itt, ebben a társadalomban. Igen, a kormány az intézkedéseivel víz alá húzza a polgárait, és ott tépi a nadrágját, meg amit talál, ahogy azt az államtitkár úrtól hallottuk. Kösz önöm szépen. ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, kíváne valaki reagálni az elhangzottakra. Keller László képviselő úr kézzel jelezte felszólalási szándékát - most már a gomb megnyomásával is. Öné a szó, államtitkár úr. KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy az előbb Kincses Gyula államtitkár úrnak a nagyon világos beszéde nem jutott el három sorral odébb. Világossá tette, és ez is
