Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 3 (127. szám) - A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. NAGY ANDOR (KDNP):
651 Én nagyon támogatom azt, hogy konkrét ügyekben tudjunk megállapodni, de konszenzusról papolni ebben a Házban, tisztelt szocialista képviselőtársaim?! Megértem az önök igényét, hogy találják meg a konszenzust a Fidesszel ezekben az ügyekben. De mondják meg, ár ulják el nekem, hol sikerült ezt megtalálni!? Most nagy örömben és egy tapssal el fognak fogadni egy javaslatot, és másnap hallhatják majd a kampányban, hogy önök milyen nemzetárulók. Hallhatták Németh Zsolt beszédét, megdicsérte ezt a kezdeményezést. Hány szor rúgott önökbe bele olyan ügyekben, amelyek a Fidesz szerint a nemzetpolitika része, önök pedig csak egészen egyszerűen másképpen gondolják? (Nagy zaj. - Közbeszólások az ellenzéki oldalon.) Tisztelt Országgyűlés! Azt hallottuk, hogy új időszámítás kez dődik a nemzetpolitikában. Azt a kérdést szeretném önöknek feltenni, hogy miért van önökben egy állandósuló kényszer abban, hogy az idő újból elkezdődjék, a jövő elkezdődjék. Mindig valami új kezdődjék el, mintha tegnap minden rettenetes lett volna. (18.30 ) Nem veszik észre, kedves szocialista barátaim, hogy “a jövő elkezdődik” típusú fideszes kampányt támogatják, amikor elfogadják azt a retorikát, hogy itt új időszámítást lehetne kezdeni? Amikor azt hallottuk, hogy konzultációs terepet kezdeményezünk, amik or azt halljuk, hogy mennyire jól működött ez a konzultációs terep. (Közbeszólások, zaj.) Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném befejezni, hogy ha egyszer valami jól működött - és azért tudott részben jól működni, mert csendben tudtuk csinálni, nem kellet t állandóan kijárni a világhoz, hogy tessék, Magyarország ismét kinyújtja állami védőkarjait a határon túli területekre, mégis jól működött , tehát ha eddig csendben és jól működött, miért nem lehet a jövőben is csendben végezni ezt a munkát? Tisztelt Ors zággyűlés! Szeretném nagyon világossá tenni, a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja, hogy az a munka, ami megkezdődött, csendben, nyugodtan, mások irritációja nélkül folytatódjék. Amihez nem adjuk az igen szavazatunkat, az nem más, mint ennek az egyébkén t értelmes munkának az értelmetlen intézményesítése. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Nagy Andor képviselő úrnak, a KDNP képviselőcsoportja részéről. DR. NAGY ANDOR (KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Előzetesen szeretném elmondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja támogatja ezt az országgyűlési határozatot. Szeretném Eörsi Istvánnak megköszönni, hogy felvilágosított bennünket, és szeretném a nyilvánosság el őtt Szili Katalint, Kozma Józsefet és Németh Zsoltot megvédeni, s egyben megnyugtatni Eörsi Istvánt (Közbeszólások: Mátyás!) - bocsánat, Eörsi Mátyást, elnézést kérek , hogy nincs ezzel az előterjesztéssel semmi baj, ez nem érinti más államok szuverenitás át. Furcsa az is, hogy ön azt gondolja, a határon túli magyaroknál jobban tudja, hogy nekik mi a jó. Azt gondolom, hogy ez az országgyűlési határozat támogatható, egyetértünk vele. De egyetértünk azzal is, hogy a KMKF az Országgyűlés saját állandó intézmén ye legyen, vagy ahogy az előterjesztés fogalmaz, konzultatív testület legyen. Egyetértünk azért, mert a MÁÉRT megszüntetése óta gyakorlatilag ez az egyetlen olyan fórum, amely egyáltalán teret ad a magyarmagyar párbeszédnek. Ez ma egy érték, olyan érték, amit meg kell becsülni, meg kell becsülni ilyen formában is. Szeretném megköszönni azoknak, akik mindent megtettek azért, és nem engedték leírni a nemzetpolitika ügyét Magyarországon a 2004. decemberi népszavazás után. Szeretném akár Szili Katalinnak is me gköszönni azt a hangnemet, ahogy ezt az előterjesztést felvezette, illetve amit használ a magyarmagyar együttműködésben. De jogosan merül fel bennünk az a kérdés, hogy vajon önmagában ezzel a parlamenti intézménnyel megtettünke mindent, elégségese az, a mit ma itt el
