Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. március 3 (127. szám) - A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - NÉMETH ZSOLT, a külügyi és határon túli magyarok bizottsága elnöke: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP):
646 a politikai közéletnek a szereplői. Sőt, a rendszerbe belépett még egy nagyon fontos új szereplő, a parlamenti diplomácia is. A legiti m módon megválasztott parlamenti képviselők találkoznak és együtt gondolkodnak nemzetközi fórumokon, és ennek a jelentősége az egységesülő Európában minden jel szerint növekszik. Tisztelt Képviselőtársaim! Az euroatlanti integrálódás különleges új szerepbe hozta a magyarságot és a magyarok által lakott régiókat itt, a Kárpátmedencében. Ki ne tudná itt, e Házban, hogyan változtatja meg az integráció az életet az egész régiónkban. A kihívások ugyanis nem kisebbek, mint korábban, az uniós tagság révén a Kárpá tmedencei magyarságnak több mint 90 százaléka bekerült az európai és a globális vérkeringésbe. Ez az egységesülés egyrészről több lehetőséget teremt minden korábbinál, másfelől viszont éppenséggel az egységes gazdasági térség révén erősebb, bizonyos vonat kozásban kíméletlenebb versenyhelyzetet teremtett számunkra a korábbi állapotoknál. Az Európai Közösségben kereshetünk megoldást régi keletű és a legújabb problémáinkra is. Ugyanakkor továbbra is adósak vagyunk a kollektív válasszal régi és új sorskérdései nkre. Mert mi az alapkérdés, tisztelt képviselőtársaim? Véleményem szerint az, hogyan tud a magyarság megmaradni egy újabb történelmi korszakra, hogyan állja meg a versenyt a globalizálódó világban, lesze, s ha igen, mi lesz az a hozzáadott érték, amely m egalapozza a közös felemelkedésünk útját? Ezen változásoknak megfelelően az új napirend mindenki számára a versenyben való helytállás és a lehetőségek kihasználásával az előrejutás, vagyis az, amit tömören, röviden és nagyon kifejezően a szülőföldön való b oldogulásnak nevezünk, s ekként élünk át. S hogy kinek szól ez a kihívás? Ez a kihívás nem csak nekünk, a magyar politikai elitnek állít új követelményeket itthon, Magyarországon, ugyanez a követelmény Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, a Partiumban, Délv idéken s mindenütt, ahol magyarok születnek és élnek. Új helyzetünkből adódóan lehetőségeink is számosabbak, mint egykét évtizeddel ezelőtt. E lehetőségek azonban nem hordozzák automatikusan magukban a happy end lehetőségét is. Az ismert anekdota szerint egyszer megkérdezték Rodint arról, hogyan alkot. Ő azt válaszolta erre a kérdésre, hogy megnézi a márványtömböt, amiben meglátja a rejtező alakot, utána már csak le kell fejtenie róla a felesleget. Ezek szerint így született a nagy mű, a Gondolkodó. Azt go ndolom, nekünk is meg kell látnunk, együtt gondolkodva magunk elé kell képzelnünk a lehetőségek megragadásának módját, ezután kell nyúlni az eszközökért, és neki kell látnunk a megvalósítás sokszor rendkívül fáradságos munkájának. A KMKF éppen erre az együ ttgondolkodásra, a szó legnemesebb értelmében vett vizionálásra teremtett keretet a Kárpátmedencében demokratikusan megválasztott parlamenti képviselők számára. Számomra, számunkra a leglényegesebb, hogy az évek sorának tapasztalata igazolta ennek a fórum nak a létjogosultságát, s jóllehet, nem vesz benne részt minden képviselőtársunk ebből a Házból, mégis a működés tapasztalatai azt mutatják, hogy a frakciók delegációi érdemi tanácskozás részesei és kezdeményezői. A fórum kompetenciája megkérdőjelezhetetle n. A demokratikusan megválasztott, közösségük bizalmát élvező, hivatalosan is azt kiérdemlő képviselők ülnek a körül a nagy asztal körül, amely képes arra, hogy a kompetencia, a felhatalmazás alapján véleményt alkosson. A fórum minden alkalommal itt ülésez ik ebben a Házban, az anyaországban. A plenáris ülésen és a bizottságok ülésein a minden égtáj felől érkező magyar képviselők pedig magukkal hozzák a saját tapasztalataikat, várakozásaikat. E fölhalmozódó közös tudásunk a világról, saját régiónkról, a magy arságunkról, identitásunkról és törekvéseinkről, sokszorosan hasznosul. Hasznosulnak itt, az anyaországban, a mi parlamentünk munkájában, de legalább ennyire fontos véleményem szerint az is, hogy a megválasztott környező országbeli képviselők a maguk munká jában hasznosíthassák szülőföldjükön a közös megbeszélések tapasztalatait. Ezzel, képviselőtársaim, azt a célt szolgáljuk, hogy a nemzetpolitika egyszerre formálódik mindenütt, ahol valódi értékteremtő gondolkodás és politizálás folyik.
