Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Bejelentés politikai vita kezdeményezésének visszavonásáról - Döntés napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott “az egészségbiztosítási pénztárakról" szóló törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz):
62 (16.10) A kormánypártok a köztársasági elnök által megjelölt szakmai és jogalkotási észrevételek egyikét sem tudták kezelni, és a mai napon elmondhatjuk azt, hogy önök a törvény megfontolásra történő visszaküldésének j ogintézményét is kiüresíteni kívánják. Ez történik a mai napon, ezért ennek a törvénynek a megszavazását nem támogathatjuk. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Gógl Árpád képviselő úrnak, Fidesz. DR. G ÓGL ÁRPÁD (Fidesz) : Igen tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Idézett a miniszter asszony, ezért elmondom, hogy annak az irománynak a 15. oldala azt tartalmazza: az egészségügyi ellátások finanszírozása tekintetében szükséges a szolidaritáselvű közfinanszí rozott egészségbiztosítás rendszerének fenntartása, az egészségügy egységes közfinanszírozása esetén a szolgáltatást vásárló van előnyben, ezért az árak alacsonyabbak. Többet nem olvasok föl belőle, én azt hiszem, hogy talán ezt kellett volna idézni. A köz társasági elnök úr visszaküldte ezt a törvényt, alkotmányossági kifogást - képviselőtársaim azt mondják - nem talált az elnök úr; garanciális elemekkel kellett volna megerősíteni. Szeretném elmondani, hogy a mi alkotmányunk a 70. §ában azt mondja ki, hogy a Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg, nem egy vagy több biztosítóval, hanem a társadalombiztosítással valósítja meg, és a rendszerváltás periódusában az önkormányz ati törvénnyel odahelyeztünk intézményeket, azaz tulajdont az önkormányzathoz egy fenntartásfejlesztési kötelezettséggel és egy ellátási felelősséggel. Mindezeknek kell megfelelni - mivel az önkormányzati törvény is kétharmados törvény - vagy kellene megfe lelni ennek a törvénynek. Még egyet szeretnék elmondani, mert azt szokták mondani, hogy van, akit a tudás nem korlátoz, van, akit a nem tudás korlátoz. Hát hogy a nem tudás ne korlátozza önöket, ezért szeretnék néhány olyan adatot mondani, amelyek az önök számára is ismertek, illetve egy része talán nem, mert az elmúlt héten jelent meg. Még egy, hogy változhate az ember véleménye. Én bízom benne, hogy az önök véleménye is változik, mert SzentGyörgyi Albert Nobeldíjasunk egyszer egy élettani kongresszuson fölállt, és azt mondta, hogy elolvastam Krebs dolgozatát tegnap, ezért a mai napon szögesen ellentétes véleményt fogok kifejteni. Ez a szöges ellentét lenne az, hogy ha önök ma nem szavaznák meg a törvényüket, és rádöbbennének arra, hogy valami baj van. V alami baj van, amit januárban már jelzett a WHOelőadás, amire itt Kökény úr is utalt, más is utalt, hiszen annak a rövid üzenete akkor az volt, hogy a magyarországi többbiztosítós rendszer bevezetésének elemzése két fontos szempontból is téves. Nincs log ikus összefüggés az azonosított problémák és a javasolt megoldás között, illetve általánosságban az egészségügy finanszírozásának elemzése során alkalmazott megközelítésmód korszerűtlen, elavult. És hogy ez mennyire így van, ennek az felel meg, hogy az elm últ hét szerdáján a New England Journal of Medicineben megjelent: Piacalapú kudarc, különvélemény az Egyesült Államok egészségügyi kiadásairól; figyelmükbe ajánlom, el is fogom juttatni mindegyikükhöz. Itt olyanokat mondanak ki, mert miniszter asszony hív ószavai olyanok voltak, hogy rossz hatásfokkal dolgozunk, pazarló a rendszer, szükségszerűen rosszul működik a rendszer, és a verseny és a választás lehetősége azért van, hogy jobb legyen a betegeknek. Kérem, ez a dolgozat azt mondja ki, hogy ugyan azt tar tják a piacokról, hogy optimalizálják a hatékonyságot, ezzel a széles körben elterjedt nézettel szemben szó nincs erről, mert a piaci alkalmazkodás az egészségügyben nem érvényesül. Sőt, tételesen azt mondja, hogy a magánbiztosítási rendszer a költségek le szorítására két technikát alkalmaz, kockázatszelekciót és fedezetszolgáltatások szűkítését, illetve a szolgáltatók részére a kifizetések visszafogását, és a döntő,
