Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Bejelentés politikai vita kezdeményezésének visszavonásáról - Döntés napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott “az egészségbiztosítási pénztárakról" szóló törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz):
60 egészségügyről, az egészségügyi bizottság akkori és jelenlegi elnöke, Kökény Mihály képviselőtársam a HVGben 1998ban a következőt írta: “Bebizonyosodott, hogy a versenyző biztosítók esetében a működési költségek törvényszerűen nö vekednek, hiszen az üzleti biztosítók adminisztrációs és marketingkiadásai az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ilyen célú kiadásainak többszörösét teszik ki. Az a többletpénz tehát, amit befizetnek, nem a gyógyításban hasznosul, hanem ezeket a kiadások at és persze a biztosítók profitját fedezi. Felvetődik a kérdés, miért is erőltetik hazánkban egyes pénzügyi körök a kötelező biztosítás megbontását, ha a külföldi tanulságok az ellenkezője mellett szólnak.” Ezt a Kökény Mihály képviselőtársam által megfog almazott kérdést én is felteszem, annál is inkább, mert az azóta eltelt közel tíz év képviselőtársam minden állítását igazolta. Abban is egyetértek, amikor azt írja az egészségügyi magánbiztosítással kapcsolatban, hogy “jó üzlet, nos, nem a biztosítottakna k, hanem az üzleti biztosítóknak.” (16.00) Így folytatja: “A részben multinacionális tőke érthető vágyakozással tekint a hazai egészségbiztosítási piac felé. Nyilvánvaló, hogy a magasabb jövedelmű s ebből eredően jobb egészségű, kisebb kockázatú csoportok bizalmára és támogatására építenek, amikor ezt a piacot meg akarják szerezni. Előre megmondható tehát, a biztosítás ilyen megváltoztatása szükségszerűen ahhoz vezetne, hogy az egészségügy kettéválna gazdag- és szegényegészségügyre, s hogy éppen a legjobba n rászorulók jutnának kevesebb és rosszabb ellátáshoz.” Kérem Kökény Mihály képviselőtársamat, hogy az általa egyszer már felismert és képviselt igazságokról győzze meg ismét saját magát és frakciótagtársait, és ne szavazzák meg a törvényt. Ebben támogatni fogjuk mi, kereszténydemokraták, akik változatlanul szolidaritásalapú, a magyar társadalom minden tagját magában foglaló, nemzeti kockázatközösségen alapuló, privatizáció nélküli, állami egybiztosítós egészségbiztosítási modell megőrzéséért küzdünk. Köszö nöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Két percre megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP. DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen képviselő asszony kitüntető figyelmét, hogy tíz évvel ezelőtti cikkemből idéz. Minden egyes szavát ma is vállalni tudom (Dr. Semjén Zsolt tapsol.) , és köszönöm, hogy képviselő asszony elolvasta ezt a cikket, sőt idéz belőle hosszan; azonban számomra mondanivalója azt üzeni, hogy a törvényt nem olvasta el, merthogy a törvényben szó nincs versengő többbiztosítós rendszerről, szó nincs arról, hogy a biztosítók vagy magánszereplők úgy lépnek be ebbe a rendszerbe, hogy biztosítóként viselkedjenek. Tehát az akkori véleményemet nyugodtan, jó szívvel vállalhat om, vállalom is. Azt kérem képviselő asszonytól, szíveskedjék elolvasni a törvényt alaposan, és akkor ki fog derülni, hogy ez az egybiztosítós, többpénztáras rendszer nem arról szól, amiről a cikk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELN ÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Molnár Ágnes képviselő asszonynak, Fidesz. DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Az ajánlás 3. és 22. pontjához szeretnék hozzászólni. Minden erőfeszítésü ket igénybe vette önöknek az utolsó hetekben, hogy elvégezzék azokat a jogszabálybarkácsolási műveleteiket, amivel a törvény közjogi érvénytelenségét meg tudják szüntetni. Ez azonban nem sikerült. Alapvető hibája továbbra is megvan a törvénynek, ami a leg nagyobb hibája, a közjogi érvénytelensége. Nem vették önök figyelembe azt, hogy a nagy ellátórendszerek átalakítását csakis a társadalom egyetértésével lehet megtenni.
