Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Bejelentés politikai vita kezdeményezésének visszavonásáról - Döntés napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott “az egészségbiztosítási pénztárakról" szóló törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GÚR NÁNDOR (MSZP):
54 következtében ezt az észrevételt, kifogást sem sikerült az Országgyűlésnek orvosolnia. Ahogy az előbb képviselő úrtól hallottuk, ha ez egy olyan rendszer, amiben még a végrehajtási szabályok elkészítéséhez is szükséges hatástanulmányok nem készíthetők el - mert ilyen rendszer nem volt , akkor az egy nagy kérdés, hogy szabade egy ilyen rendszert bevezetni, amelynek még a modellezése is nehézséget jelent. Másodikként ki fogásolta a köztársasági elnök úr a garanciális elemeket ebben a törvényjavaslatban. Melyek is azok az elemek, amelyeket mi kifogásolunk? Az első és talán a legfontosabb: nem tartalmaz a törvényjavaslat garanciális elemeket a lakosság betegségek pénzügyi k ockázataival szembeni kiszolgáltatottságára. Mit jelent ez magyarul? Nem tartalmaz garanciát az ellen, hogy aki nagyon megbetegszik, az elszegényedhet, mivel olyan költségeket jelenthet számára a gyógyulás. Erre nézvést a törvényjavaslatban nincsen garanci a, képviselőtársaim. Pedig minden biztosítási rendszernek, legyen az egy- vagy többbiztosítós, legyen társadalombiztosítás vagy nem társadalombiztosítás, ez az egyik legfontosabb feladata: a kockázatnak a diverzifikálása, a kockázatnak az egész társadalom ra történő szétosztása. Ebben ez a törvényjavaslat nem tartalmaz garanciát. Nem tartalmaz garanciát egy másik, minden rendszer számára elengedhetetlen fontosságú kérdésben: az így létrejövő biztosítótársaságok működésének az átláthatóságára és ellenőrizhet őségére, társadalmi kontrolljára semmilyen érdemi garanciát nem tartalmaz a törvényjavaslat. A harmadik nagy gond, ami ellen nem tartalmaz garanciát a törvényjavaslat, az alulkezelés, amit egyébként minőségi garanciaként szoktak emlegetni, az egészségügyi ellátás minőségi garanciájaként emlegetik. Azokban a rendszerekben, ahol a profit a befizetésekből csak a megtakarítások útján képződhet, ott egy elemi erő van arra, hogy alulkezeljük a beteget, és a szükséges ellátásokat lehetőség szerint minimalizáljuk, hiszen ha a rendszerben megtakarít, akkor ebből neki haszna keletkezik, ezen érdeke bizony rendkívül erős. Kialakult itt egy vita, tisztelt képviselőtársaim, a tekintetben, hogy a profitorientált, nyereségorientált cégek jók vagy rosszak. Ez egy igazi hitv ita. Olyan hitvita, mintha arról vitatkoznánk, hogy a farkas jó vagy rossz. A farkas nem rossz és nem jó állat. Megvan a maga helye az állatvilágban. Hatalmas fogai vannak, ragadozó, és amit egyébként elpusztíthat és megehet, azt elpusztítja és megeszi. Ha sonlóan viselkedik a tőkéhez. Ezért nem lehet rá haragudni, csak tudni kell, hogy hova engedjük be. Önök arra akarnak garanciát adni, hogy ezeket a farkasokat beengedik a nyáj közé. Semmilyen garanciát nem tudnak rá adni, hogy nem fogja elkezdeni fogyaszta ni a bárányokat, ez ugyanis a természetéből következik. És ami még ennél is rosszabb, képviselőtársaim, amire, őszintén megmondom, nem nagyon láttam még példát sem a magyar, sem más parlamentben: tisztességes viszonyok között - ha a hasonlatot folytatom - az úgy szokás, hogy van a pásztor, és neki vannak a kutyái, amelyek arra valók, hogy megvédjék a nyájat a farkastól. De az, kérem, hogy a pásztor és kutyái odahívják a farkasokat, hogy osztozzanak meg azon, amit a nyáj képvisel, enyhén szólva fölháborító é s példátlan. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP. GÚR NÁNDOR (MSZP) : Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ha van verseny, akkor az a pénztárak között, és nem m ásért, a betegekért, azért, hogy jobb minőség legyen, azért, hogy olyan szolgáltatás legyen, amely igazságosabb. Azt gondolom, a kulcsszavak a szolidaritásban, a kötelező betegbiztosításban fogantatnak, abban, hogy különböző járulékmegfizetési mértékek mel lett azonos szintű szolgáltatások jutnak el az emberekhez, abban, hogy az emberek választhatnak pénztárt, és nem a pénztárak választhatnak embereket.
