Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 26 (126. szám) - A kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés, valamint a kábítószerügyi eseti bizottság tevékenységéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
522 büntethetőséget kizáró okként szerepel ez a rendszerben. Aki vállalja - csak hogy értse mindenki, aki követi a vitánkat , hogy egy felvilágosító, leszok tató hat hónapos képzésben vesz részt, az mentesül a büntetőjogi következmények alól. Érdemes lenne végiggondolni, hogy mennyit költ a magyar állam arra, hogy büntetőeljárások indulnak meg szakértői költségekkel, óriási szakértői költségekkel a rendőrség, az ügyészség oldalán, büntetőeljárások indulnak meg, ezeket aztán felfüggesztjük, ezeket a fiatalokat elküldjük ebbe az intézményrendszerbe. Számos esetben vagy az esetek nagy részében olyan embereket küldünk el államilag, gyakorlatilag kényszerítve az egy ébként állami prevenciós forrásokból finanszírozott elterelési programokba, akiknek ott semmi keresnivalójuk nincsen. Mert kikötnek ott olyan alkalmi, eseti drogfogyasztók, akik véletlenül lebuktak az ilyen típusú tevékenységük során, felvilágosításra sajn os, már nincsen szükségük, leszoktatásra, hála a jó istennek, nincsen szükségük, de ott ülnek ebben a programban, az államilag finanszírozott programban hat hónapon keresztül. (10.50) Ez komoly pénzbe kerül, és adott esetben kiszorítják ezekből a programok ból a komoly problémás, egészségügyi szempontból is veszélyes helyzetben lévő, súlyos drogbeteg embereket. Ezekről a típusú problémákról bizony őszintén lehet, és úgy láttam, hogy a bizottsági ülésen lehet, de itt is, a plenáris ülésen is - ahol az eseti b izottsági ülés szűk nyilvánosságával szemben tévéközvetítés, rádióközvetítés van, újságírók követik jó esetben ezeket a típusú parlamenti vitákat - jó lenne, ha tudnánk ezekről a problémákról őszintén beszélni, és nem a megszokott kommunikációs gumicsontok at kezdenénk el rágni, hogy személyesen ki miért felelős, és ki a nemzetrontó, és ki az életellenes, merthogy ezek a dolgok nem vezetnek sehova. Azt gondolom, a parlamenti eseti bizottság létezése és működése - talán furcsa, talán indokolatlan a pátosz, de ha tetszik - nemes hagyománya a magyar parlamentnek, mert mondom még egyszer, nagyon érzékeny, politikailag is nagyon kényes társadalmi problémával kapcsolatban a parlamenti frakciók legalább bizottsági szinten - több ciklus óta - képesek higgadt, a szakm ai szempontokat is figyelembe vevő és kulturált párbeszédre. Nagyonnagyon fontosnak tartanám, hogy azt, amit a bizottságban képesek vagyunk megcsinálni, azt képesek legyünk megcsinálni egyrészt más parlamenti bizottságokban is, másrészt a plenáris ülések és a nyilvános politika színterein is. Hiszen nyilvánvaló, hogy nem oldotta meg a magyar politika ezt a feladatot azzal, hogy a Fidesz kormányzati ciklusának idején - nagyonnagyon elismerendő és támogatandó módon - megalkotott a magyar parlament, elismere ndő módon konszenzussal egy nemzeti drogstratégiát. Nem oldottuk meg ezt a feladatot. Ugye, ismerjük ezt a jelenséget: a politika sokszor hajlamos arra, hogy létrehozzon bizottságot, felállítson stratégiát, ha valamit nem tud megoldani. A nemzeti drogstrat égia egyik nagy előnye, hogy konkrétan lebontható, konkrét feladatokra, területekre lebontható, és ha van értelme egy ilyen parlamenti eseti bizottságnak, akkor az pontosan az, hogy ezeken az egyes területeken - ha kell, az ágyszámokkal, ha kell, a forinto k megszámlálásával, konkrét indikátorokkal - vizsgálja meg azt, hogy a különböző területeken az időarányos végrehajtás hogyan áll, és hol vagyunk elmaradásban; hogy nézzük meg, hogyan működnek a felvilágosító programok, hogy legyen konszenzus a sajnos, nag yon nagy társadalmi értetlenségtől sújtott ártalomcsökkentő programok környékén, legyen társadalmi konszenzus. Nagyonnagyon fontos, hogy ebben az eseti bizottságban senki nem kérdőjelezi meg azt - erről a vita későbbi részében talán még fogok szólni , ho gy miért fontosak a metadonprogramok, miért fontosak a tűcsereprogramok a kábítószerügy területén, hogy miért fontos ez az ártalomcsökkentő tevékenység, és hogy erre az államnak igenis kell költenie. Sajnos, e programok társadalmi támogatottsága - egyébkén t érthető okokból, az emberek nem értik, nem ismerik, bizalmatlanok ezzel szemben - nagyon alacsony. Fontos, hogy ekörül szakmaipolitikai konszenzust tudjunk kialakítani. Még egyetlen mondatot - elnézést kérek, elnök úr , ne kérjünk számon, ezt szeretném kérni, olyan dolgokat a bizottságon, ami nem a bizottság feladata. Kötetek állnak rendelkezésre,
