Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 26 (126. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - ÁGH PÉTER (Fidesz):
508 hallgatónként és évenként, akkor ezt a szociális ösztöndíjat most a Fidesz csökkenteni javasolja? Így gondoljáke megoldani ezt a problémá t, vagy mi a megfejtés? Ez biztosan fontos kérdés. Képviselő úr, egyetértek önnel. A legfontosabb az lenne, hogy elfelejtsük végre ezt az alkalmatlan eszközzel elkövetett kormánybuktatási kezdeményezést, és visszatérjünk a felsőoktatásban és az egészségügy ben is az igazán lényeges és fontos kérdések felelős megtárgyalásához. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Harrach Péter) : A mai nap utolsó napirend előtti felszólalása következik, amelyet Ágh Péter frakcióvezetőhelyettes úr, Fidesz, mond el a következő címmel: “Ami a tandíjat illeti, ebben nekünk is egyértelmű az álláspontunk, szeretnénk fenntartani az államilag finanszírozott helyek jelenlegi rendszerét…” - ha jól értelmezem, ez egy idézet. Öné a szó, képviselő úr. ÁGH PÉ TER (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. “Ostoba politikai kampány” - hallhattuk Arató Gergely korábbi felszólalásában, és a mostaniban is erre utalt. Én azt gondolom, hogy ostoba politikai kampány n em most folyik, hanem folyt 2006ban, amikor például az államtitkár úr is ostobának nézte a választókat, a fiatalokat, és kijelentette - 2006. február 14ei újsághír , hogy a szocialista politikus szintén nemet mondott a tandíjra, azt is elmondta, hogy az új felsőoktatási törvény azt is rögzíti, hogy 12 félév ingyenes az államilag finanszírozott képzésben. Államtitkár úr, ön ostobának nézte a fiatalokat és a magyar választópolgárokat is. Az azóta kialakult helyzetet lehet persze magyarázni. Lehet magyarázn i, hogy miért csökkent a felsőoktatásba jelentkezők létszáma. A számok önmagukért beszélnek. 24 ezerrel kevesebben adták be a felvételi jelentkezési lapjukat 2007ben, mint 2006ban. Nemhiába, hiszen ha megnézzük a magyarországi tandíj mértékét, akkor azt láthatjuk, hogy lassan már olcsóbb Franciaországban tanulni, mint idehaza. Ha kiszámoljuk, hogy mennyi a havi minimálbérből kifizethető tandíj mértéke, akkor azt láthatjuk, hogy Franciaországban öt és fél év, míg idehaza alig fél év. Azt gondolom, hogy ezz el egyértelmű a helyzet. Az önök kormánya azt üzeni a fiataloknak, hogy ha nem gazdag szülők gyermeke vagy, akkor ne akarj továbbtanulni. Az elmúlt napokban az országot jártam. Több megyében is találkoztam fiatalokkal, városvezetőkkel. A városok vezetői mi ndenhol hangsúlyozták, hogy rendkívüli módon megnehezült a vidéki fiatalok bejutási lehetősége, esélyegyenlőségi lehetősége, hiszen az ő városukban is csökkent a felsőoktatásba jelentkezők száma. A fiatalok, egyetemisták pedig arról számoltak be, hogy egy hazug, lenéző érvelést tapasztalnak a kormánypártok részéről velük szemben. Nézzünk egykét érvet, amelyet önök hangoztatnak és a tényeket! Túl sok az egyetemista - ezt lehet hallani az önök kommunikációjából. Nem igaz, hiszen az OECDországokban a felsőok tatásban végzettek aránya átlagosan 26 százalék. Ehhez képest hazánk jelentősen elmarad a 17 százalékos értékkel. Túl sok az ingyenélő egyetemista - ezt is lehet hallani. Tulajdonképpen az államtitkár úr most is erről beszélt az iménti felszólalásában. A g yerekek egyetemi tanítása eddig sem volt ingyenes. Tudtuk, hogy a felsőoktatási lét magas terheket ró a családokra. A kutatások szerint az egyetemisták havi megélhetési költsége - tudom saját tapasztalat alapján - 8090 ezer forint. Látom, hogy az ismerőse imnek, a barátaimnak ez milyen nagy nehézségeket jelent. Túl sok az ingyenélő egyetemista, aki tíz év alatt végzi el az egyetemet - ezt is lehet folyamatosan hallani. Eddig is csak 13 félévet finanszírozott az állam, azon felül fizetni kellett. Kevés a sza kmunkás, akire sokkal nagyobb szükség lenne - ezt is mondták a fiatalok érvként, amelyet önöktől hallanak, és ami alapján feleslegesnek tűnnek. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy nem azért kevés a szakmunkás, mert sok az egyetemista. Teljesen abszurd a kőm űvesek, ácsok