Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 19 (124. szám) - Jelentés a kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről; a kis- és középvállalkozások 2003-2004. évi helyzetéről, gazdálkodási feltételrendszeréről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
396 nagyvállalatok képeztek ki embereket, lakatosokat, másokat, és azok lettek magánvállalkozók, kisvállalkozók. Szóval, az összefüggés, az interdependence jelentős, és nincs ebben semmi rossz. Sőt, ha ezt bátorítják kormányok, úgy is jó, ha nem akadályozzák, akkor magától is megy. Tehát a kisvállalkozások gazdaságfejlesztő, gerjesztő hatása jelentős. Ezt lehet fékezni, hátraszorítani, és kormányok is csinálhatják ezt ügyetlenségből vagy olyan szándékkal, aminek más a végső célja. Szeretném azt hinni, hogy ez nálunk nem így van, hogy a mi kormányunk olyan kormány, olyan kormányunk van, amelyik azt kívánja, hogy minél több magyar ember minél több munkaalkalomhoz jusson, minél többet termeljen, és így tovább, és a kisvállalkozások mint egy intézményforma, egy hatásos eszköz erre a célra. Hallottuk itt, nem idézem, csak említem: Ángyán képviselő úr, Domokos képviselő úr, Hadházy képviselő úr, m ások olyan adatokat közöltek velünk, amelyek alapján, ezen adatok ismeretében jól kellene, hogy érezzük magunkat. De az adatok olyan összefüggésben kerülnek elénk, hogy bizony nem jól érezzük magunkat igen gyakran. Tovább ilyen megjegyzést, általános megje gyzést nem is tennék, bár a kísértés nagy, és kívánatos, hanem engedtessék meg, tisztelt Országgyűlés, hogy kicsit mélyebben belenézzek a kisvállalkozások finanszírozásának a témájába. Hogyan is történik ez? A legegyszerűbb, amit olvasunk ezekben a jelenté sekben, és amit úgyis tudunk innenonnan, hiszen törvényhozók lévén évről évre elénk kerülnek hasonló vagy valamennyire hasonlító témák, az úgy történik, hogy hitelhez jut, vagy hitelhez kívánna jutni az a vállalkozó, jelen esetben a kisvállalkozót vizsgál juk, és az a hitel valamit teljesít, elősegít. A hitelnyújtás, a hiteleljuttatás módszeréről szeretnék néhány szót szólni, néhány gondolatot idehozni, mert bizony e tekintetben a kormány jelentése bizony bizonytalan. Ez egy jó szójátéknak tűnik, de inkább az, hogy nem eligazító, nem olvasható ki belőle sok minden, ami kiolvasható lenne. Mire gondolok? Lehet, hogy épp megvan az a hátrányom vagy előnyöm, hogy a közgazdaságtan professzora lévén, ha számokat látok, gazdasági folyamatokat, akkor bizonyos elemzés kezd forogni itt fönt a fogaskerekekben, a gondolkozásban. Nos, egy hitelfolyamat, egy hiteláram, amit a kisvállalkozások kapcsán olvasunk, bizony erről jobb volna többet tudni, és lehetne is többet tudni, és akkor ugyanaz a mennyiségű forrás eredményeseb b lenne. A hatásfokról beszélünk, és a hatásfok jelent több termelést, több munkabért, magasabb életszínvonalat, aztán több GDPt és több adóbevételt anélkül, hogy adót emelnénk, sőt csökkenthetnénk, és az adóbevétel növekedhetne. Ezek mind ott vannak a ga zdaságpolitikus fejében első látásra, első pillanatra. Erről szeretnék néhány gondolatot megosztani, tisztelt Országgyűlés. Ahhoz, hogy a hitel, amelyik a kisvállalkozások felé irányul, milyen hatásfokú lesz, mennyit ér, mit teljesít, annak még egy előkérd ése kívánatos, nevezetesen, hogy mennyit is ér az a hitel, mennyi az. Hallottuk, képviselőtársaink elmondták, bizonyos statisztikai átlagszámokat produkálva, hogy ez borzasztó félrevezető lehet. Hogy valamelyik tárca, az agrártárca vagy valamelyik más korm ányintézmény a költségvetés szerint ennyi meg ennyi pénzt elkölt, és akkor ezt általánosítják, mert hány mezőgazdasági vagy családi gazdaság van, és kiderül vagy halljuk, hogy ennek a pénznek fele része adminisztrációra fordítódik. Persze, hogy kell admini sztrálni, de hogy 50 százalék vagy 10 százalék vagy 80 százalék fordítódjék, itt becsaphatjuk magunkat, hogy mennyi a hitel és az mennyiben támogatás, mennyiben juttatás. (17.50) Az a millió vagy billió forint, amelyik az állam költségvetéséből, tehát az a dófizetők zsebéből eljut a gazdasági életnek abba a szektorába - de voltaképpen nem jut el, mert időközben elköltődik adminisztrációra , hát, az aztán már fáj. Ugye, milyen szépen mondom? Mondhatnám ezt szigorúbban. Az ügyetlenség vagy csalás? Melyik? Per sze a mi dolgunk, törvényhozóké, és aztán a mi dolgunk, hogy inspiráljuk a közigazgatást, és ha kell, ha szükséges, még másokat is, hogy nézzünk ennek a mélyére.
