Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 9 (154. szám) - Az Országgyűlés elnökének megemlékezése Halda Alíz (SZDSZ) volt országgyűlési képviselő és Szántó János (MSZP) országgyűlési képviselő és haláláról - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ (MSZP):
3405 képletet alkotva pontosan lehetne arról véleményt alkotni, hogy mennyi az, amit kiegészítő támogatásként vitatunk. No ez a kérdés nem született meg, ezért van, hogy a múltra nézve különböző értelmezési lehetőségek nyílnak, ezért vitatjuk azt a megállapítást, amelyet ön is idézett. Ugyanakkor a történet itt nem fejeződ ik be. A kormány az elmúlt évben éppen a vatikánimagyar vegyes bizottságban, illetve a különböző egyházakkal folytatott tárgyalásokon azt vállalta, hogy ezt a rendeletet megalkotja, többek között az önök kormányának a hiányát is pótolva egy olyan kormányr endeletet alkot, amely a kiegészítő normatíva kiszámítási módját határozza meg, ezt egyezteti. Képviselő asszony, ezt június 30ig megalkotjuk, és akkor az ilyen vitáknak nyilvánvalóan nem lesz alapja. Azért azt szeretném elmondani, hogy az a tanév, amelye t az Állami Számvevőszék kiemelt, amire ön is hivatkozott, a 20052006os tanév. Hogy teljesen világosak legyenek mindenki számára az adatok, és hogy miről beszélünk, szeretném idézni, hogy az Állami Számvevőszék által vitatott 2006. évi elszámolás szerint például az önkormányzati intézményekben az egy tanulóra jutó állami és önkormányzati támogatás összege 519 ezer forint, az egyházi intézményekben az egy főre jutó normatív és kiegészítő állami támogatás összege 552 ezer forint volt. Vagyis arról van szó, hogy a magyar közoktatási rendszer kilenctizedét kitevő önkormányzati fenntartású intézményekbe járó gyermekeink, diákjaink állami alapon 519 ezer forintot kaptak, míg a 7 százalékot kitevő egyházi fenntartású közoktatási intézményekben 552 ezer forintot. 519 ezer az egyik, 552 ezer a másik. De hogy ilyen viták ne forduljanak elő, június 30ig megszületik a kormányrendelet. Ez a részletes, számokkal bizonyított és összehasonlítható igazság. Köszönöm, hogy fölvetette a kérdést. (Taps az MSZP soraiban. - Dr. Semjén Zsolt: Szégyen! - Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy fejezzék be a külön kiabálásokat az ülésteremben. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából: “Félidőben” címmel. Öné a szó, frakcióvezető asszony. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezető Urak! Tisztelt Ház! Azt hiszem, félidős értékelésnél megszokhattuk, hogy ellenzék és kormányoldal másképp látja az elmúlt két év eseményeit. Az eltérés mértéke most azonban szokatlan. A legnagyobb ellenzéki párt válságról beszél, míg mi bukd ácsolva is előrehaladó, de előrehaladó változást látunk. Ellenzéki oldalról már nem is tudom, hányfajta válságról esik szó: gazdasági válság, szociális válság, a harmadikat hirtelen elfelejtettem, de majdnem mindegy is, már megszoktuk, hogy az ellenzéki re torikában a válság is válságban van, míg mi - akármennyi hibát is látva, de - érzékeljük az előremenést is. Ez azonban eddig, még ha méreteiben nagyobb is, jellegében nem szokatlanabb a politikai vitáknál. Van valami, a kettős látás egy másik terepe, ami a zonban jobban elgondolkodtat. Pár héttel ezelőtt jelent meg két közvéleménykutató intézet nagyjából azonos eredményre jutó fölmérése. Arról tanúskodik, hogy a kettős látás fertőzését sajnos sikerült átvinnünk az országra is. Az emberek másképp látják sajá t családjuk boldogulását, mint az egész országét. A felmérések szerint a megkérdezett családok 15 százaléka mondja azt, hogy rossz, kritikus anyagi helyzetben van, 85 százalék pedig azt mondja, hogy elboldogul, megél a jövedelméből; nyilván nem nagyon jól, de ő maga jellemzi így saját helyzetét. Meg kell mondanom, ez a 15 százalék az önfelmérés alapján megegyezik azzal, amit az uniós statisztikai adatok szerint szegénységadatként mérni szoktunk, az a bizonyos jövedelemszint alatti nagyon nehéz állapot 15 sz ázalékát teszi ki a családoknak. Ha viszont azt kérdezzük tőlük, hogy szerintük a többi család és az ország hogy él, akkor a válasz jelentősen eltér ettől. Azt mondják, hogy a többieknek 6061 százaléka szegény lehet, és bizony ez az
