Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - Az Országgyűlés politikai nyilatkozata a demokratikus Kubáért címmel politikai nyilatkozattervezet általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - PETTKÓ ANDRÁS (MDF):
3367 A beterjesztett politikai nyil atkozat szövege teljes egészében megfelel a Külügyminisztérium és a kormány által folytatott elvi politikának, az emberi jogok érvényesüléséért, a demokratizálási folyamatok kiterjesztéséért, a politikai foglyok szabadon bocsátásáért síkra szálló álláspont unknak, mégis azt kell mondanom, hogy ez a határozat, illetve ennek a politikai nyilatkozatnak a mostani beterjesztése nem időszerű. Ez 2007 novemberében került aláírásra ötpárti szinten, és azóta valahogy elhalt. Mint ismeretes, május 21én volt a kubai s zolidaritás napja. Ez egy ismert dátum volt, hónapokkal ezelőtt már megjelent a világpolitikában, itthon is. Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma külön felhívást intézett szövetségeseihez, partnereihez és a világ demokratikus közvéleményéhez, h ogy támogassák a kubai szolidaritás napját. Ezt megelőzően lett volna értelme, hogy a tisztelt parlament elfogadja és tárgyalja ezt a közös politikai nyilatkozatot. Ez elmaradt, nem történt meg. Ennek azért lett volna akkor értelme, hiszen a világ számos o rszágában a kubai szolidaritás napján különféle nyilatkozatok, felhívások kerültek elfogadásra, ezek egymást erősítették, és ebbe kellett volna becsatlakoznia a magyar parlament politikai nyilatkozatának; ez nem történt meg. Most már mi nem tartjuk időszer űnek, különösen azért nem, mert jelenleg szerepel az Unió napirendjén a 2003ban Kuba ellen elfogadott szankciók felülvizsgálata és a közös álláspont felülvizsgálata. Ezzel kapcsolatosan csak szeretném tájékoztatni az itt jelen lévőket, hogy két héttel eze lőtt például az európai uniós államok nagykövetei úgynevezett HoMsülésen értékelték a Kubában az elmúlt hónapokban bevezetett változásokat, amelyek nem elegendők, meg kell hogy mondjuk, nem elegendők. Nem bocsátották szabadon az összes politikai foglyot, csak bizonyos liberalizáció következett be, mégis úgy ítélték meg, hogy ezek ígéretes kezdeményezések, amelyek elindultak. Elindult valami, és a nagykövetek ülésén bizony azt javasolták Brüsszel számára, hogy fontolja meg a szankciók feloldását. Tehát most Brüsszelben - a magyar diplomácia ott tevékenykedik - mi is eljárunk a szankciók feloldására irányuló tanácskozásokon a közös álláspont felülvizsgálatában. Akár egy mostani, ilyen elkésett nyilatkozat veszélyeztethetné a diplomáciai mozgásterünket. (16.10 ) Még egyszer szeretném leszögezni, a 2007 novemberi ötpárti közös nyilatkozat részünkről teljes egészében támogatandó. Bizony ezt meg kellett volna csinálnunk május közepéig, hogy be tudjunk csatlakozni a május 21i, egész világon tartott kubai szolidarit ás napjába. ELNÖK (dr. Áder János) : Kétperces hozzászólásra jelentkezett Pettkó András képviselő úr. PETTKÓ ANDRÁS (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ha valaki visszatekint a magyar parlament arizmus történetének az 1990től kezdődő időszakára - 1990 elé nem szeretnék visszamenni , azt látja, hogy ha 1990től kezdve Magyarországon bármelyik kormány benyújtott külügyi témában akár egy országgyűlési határozati javaslatot vagy bármilyen javaslato t, azt általában mind a négy, öt vagy hat parlamenti párt és a független képviselők túlnyomó többsége megszavazta. Ritkán fordult elő a parlamentáris demokráciánk idejében, az elmúlt tizennyolc évben az, hogy azt a javaslatot, amit a Külügyminisztérium jav asolt, nem fogadta el az Országgyűlés; talán nem is volt ilyen javaslat. Viszont ha megnézzük az elmúlt tizennyolc évet, azt látjuk, ha külügyi témában, mint amit most is tárgyal a tisztelt Ház, iksz számú - három, négy, öt, hat, tíz vagy akár ennél több - képviselő vagy egy képviselőcsoport kezdeményezett egy országgyűlési határozati javaslatot, ha valaki megnézi ezeket a jegyzőkönyveket, a Külügyminisztérium mindig arra hivatkozott, hogy vagy korai, vagy hogy késői szakaszban vagyunk. Államtitkár asszony most is azt mondta, hogy már elkéstünk, ezt
