Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény, valamint a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló 1990. évi XII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz):
3349 keretében, akiket arra méltónak tart. Helyesnek t artottuk volna, ha az Alkotmánybíróság határozatától függetlenül veszi a fáradságot, és azt a politikai logikát követi, amely ilyen ügyekben meg kellett volna, hogy szülessen, és egyezteti ezt a javaslatot a többi parlamenti erővel. Tudomásom szerint ez ne m történt meg. Ezért aztán - ahogy az előterjesztésben és a kormánypárti hozzászólásban is elhangzott - saját elhatározásából túlterjeszkedett az Alkotmánybíróság kétségtelenül kötelező és a törvény tekintetében jogalkotási feladatként jelentkező feladatán . Nem igaz az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Alkotmánybíróság felhatalmazása többet tartalmaz, mint amit a törvény 1. §ának első fele, mármint hogy a köztársasági elnök alkotmányos pozíciójánál fogva jogosult eldönteni azt, hogy egy kitüntetés adomán yozására az ő meglátása szerint sor kerülhete vagy sem. Ennek megfelelően ennek a szabályozása, az ott írt határidők, amiket a törvény lehetővé tesz, általunk is elfogadható; tehát az, hogy 45 nappal a kitüntetés tervezett időpontja előtt meg kell küldeni a köztársaság elnökének a javaslatot, akinek további megfelelő időtartam - ha jól emlékszem, 15 nap - áll rendelkezésére arra, hogy ezt ellenjegyezze, és amennyiben nem ért azzal egyet, akkor az előterjesztő, magyarul, a kormány tudomására hozza. Ez a sza bályozás pontosan elegendő a jelenlegi helyzetben akkor, amikor a kormány nem vette a fáradságot ahhoz, hogy egyeztesse a folyamatokat ezen ügy kapcsán. Én nem vitatom azt, hogy az 1990ben megalkotott, de az Országgyűlés akkori túlterheltsége miatt csak 1 991ben elfogadott alaptörvény novellálásra szorul. Nem vitatom azt - és emlékeztetem a jelen lévő képviselők közül azt, aki részt vett ennek a törvénynek a megalkotásában, de legalábbis a vitájában , hogy annak idején, tehát 1991ben, még mielőtt a parla ment elé került volna a törvény, az akkori kormány az első változatában egy sokkal részletesebb kitüntetési rendszert kívánt elfogadtatni, aztán valahogy - mondhatom nyugodtan - egy kicsit hézagosra, hiányosra sikerült a szabályozás. Mindenesetre érdeme vo lt az akkori szabályozásnak, hogy 1991ben az elfogadott XXXI. törvény több mint kétszázféle - nem tévedés, tisztelt képviselőtársaim - kitüntetést szüntetett meg, olyan kitüntetéseket, amiket az akkor mögöttünk hagyott rendszer, az úgynevezett szocialista rendszer több tízezer számra osztogatott évente több alkalommal is. Ez a cél természetesen megvalósult. Egyébként az első változatban is - amit aztán a parlament végül is nem tárgyalt meg - egy komplett és a magyar történelmi jogfolytonosságra és hagyomán yokra épülő és azóta a velünk azonos helyzetben lévő lengyelországi példára hivatkozással javaslatot tehettünk volna arra, amire a kezemben tartott javaslat ismét kitért. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim talán meg fognak lepődni, egy olyan javaslatot tartok a kezemben, amelyet Medgyessy Péter, az önök jogelőd kormányának vezetője által 2002ben felállított jelképbizottság tagjainak - Glatz Ferenc vezetésével és történetesen Katona Tamás egykori képviselőtársunk, államtitkár, nagykövet s a többi, a tém a kiváló ismerője és az 1991es törvény kidolgozója közreműködésével - a javaslata tartalmazott, és amit a jelképbizottság 2004ben, tehát még Medgyessy Péter megbuktatását megelőzően előterjesztett. Úgy látom, ez valahol az asztalfiókban olyan mélyre kerü lt, hogy az első, majd a második Gyurcsánykormány kodifikátorai nem találkoztak vele, pedig jó lett volna, ha előveszik, mert ez a nagyon szakszerű szakmai javaslat - olyan javaslat, amelyet az előbb említett két személy, s a neveket még bővíthetném, mind en tekintetben elfogulatlannak és politikától mentesnek tekint - olyan megoldást javasol, amely a hiányos, részben széttagolt és több jogforráson alapuló rendszert teljes mértékben szabályozná. Most azonban nem ez történik, hanem az, hogy az egyébként külö nálló jogforrásokat nem vonja össze, csak megemlíti a törvényben. Még a Némethkormány alatt 1990 elején megszületett Kossuthdíjra és Államidíjra vonatkozó törvényt nem beemeli, hanem megemlíti, és egy eljárási rendet illetően a javasolt novella szerinti adományozást írja elő. S van az ’56os emlékérem, ami szintén az 1991es törvényt követően nem sokkal került törvényi szinten megállapításra, majd 2002ben a Nagy Imreérem tekintetében született törvény.
