Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. június 3 (153. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - ELNÖK (Harrach Péter): - KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
3317 Mindezzel ilyen elvontan természetesen könnyű egyetérteni. A kérdés, hogy hogyan lehet a magasztos elveket érvényre juttatni a mindennapok döntéshozatalában. Mivel a költségvetési hatásvizsgálatok gyakran bonyolult szakmai és technikai részletekkel terhelt levezetéseket igényelnek, szükség van egy kontrollszervezetre, amely számunkra garantálja a becsl ések megalapozottságát. Ez az egyik legfontosabb cél, amely csak a Törvényhozási Költségvetési Hivatal létrehozásával érhető el. Amennyiben az előterjesztő nem, vagy nem megfelelő színvonalon készítette el a hatásvizsgálatokat, akkor ezt a hivatal meg fogj a állapítani, és helyette ezt a munkát számunkra, parlamenti képviselők számára el fogja végezni. Többen felvetették, hogy nem lehetnee a szükséges szakértői bázist az Állami Számvevőszéken belül kialakítani, különösen hangsúlyosan beszélt erről Tállai ké pviselő úr. Bárki megnézheti, hogy jelenleg mekkora kapacitást köt le az Állami Számvevőszékben a költségvetés és a zárszámadás éves vizsgálata. A legutóbbi jelentések tanúsága szerint az ÁSZ nagyságrendileg hetven fő külső kapacitást vesz fel e két törvén yjavaslat ellenőrzéséhez. A kormány ehelyett azt javasolja, hogy az ÁSZ belső munkatársai teljes munkaidejükben a zárszámadás ellenőrzésére koncentráljanak, és a költségvetés vizsgálatára ne az ÁSZ vegyen fel hetven külső munkatársat, hanem alakuljon egy k ülön hivatal, nem számvevőkből, hanem közgazdászokból, és ők végezzék a költségvetési becsléseket a nyári hónapokban, az év maradék részében pedig új feladatként tegyék ugyanezt az összes többi törvény esetén. (12.00) Mindezt nem azért mondom, mintha az ÁS Z szerepének csökkentésére törekednénk, sőt ellenkezőleg. Egy modern költségvetési rendszer, amely ellenőrizhető mutatókkal méri a különféle állami programok eredményességét és hatékonyságát, hatalmas új kihívásokat jelent a számvevők számára. A hatékonysá g és célszerűség vizsgálata ma is része az ÁSZ feladatainak, de a jogszerűség ellenőrzése eddig lényegesen nagyobb hangsúlyt kapott. Mind az elméleti megfontolások, mind a nemzetközi gyakorlat vizsgálata alapján célszerűnek tűnik a profiltisztítás. Az ÁSZ a továbbiakban kiteljesítheti tevékenységét a célszerűség és hatékonyság utólagos ellenőrzése területén, a Törvényhozási Költségvetési Hivatal pedig előzetesen árazza immár az összes törvényjavaslatot és módosító javaslatokat. Ez a megoldás eleve kizárja a zt a lehetséges érdekkonfliktust is, amely akkor állna elő, ha a Számvevőszéknek utólag olyan adatokat kellene ellenőriznie, amelyeket az előzetes ellenőrzés során már elfogadott, vagy esetleg éppen maga határozott meg. Az ötpárti egyeztetések során felmer ült a kérdés, hogy vane szükség, és ha igen, hogyan a tervezési folyamat intézményi szintű ellenőrzésére. Igen, azt gondolom, hogy szükség van annak ellenőrzésére, hogy az intézmények tiszteletben tartják és érvényre juttatjáke a kormányzati és az intézm ényi szintű eljárási szabályokat, de valószínűleg nem minden évben és minden intézmény esetében, hanem az ellenőrzési rendszerekben szokásos módszertan szerint, például kockázatelemzés alapján kiválasztva és utólag. Erre a kormány javaslata természetesen n em tér ki, hiszen az intézmények belső működésének ellenőrzése ugyanúgy feladata marad a Számvevőszéknek, mint ahogyan eddig is az volt. Tisztelt Ház! A kiszámíthatóság és hitelesség növelése, a generációk közti igazságosság biztosítása és a társadalom ált alános öregedése miatti költségvetési problémák tompítása nem kis feladat, de egyetértek azokkal, akik ennél többet szeretnének elérni. Rövid távon igazságosabb elosztásra van szükség a ma élő generációk között, viszont középtávon csökkenteni kell az állam méretét, és közben úgy kell alakítani a költségvetés szerkezetét, hogy az elősegítse a hosszú távon fenntartható növekedést. Mindezek fontos kérdések, de a beterjesztett javaslat nem ezeket a feladatokat kívánja megoldani. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenn énk nyitottak a költségvetési kiadások növekedésének korlátozására, és ezáltal az állam méretének csökkentésére vonatkozó hosszabb távú konszenzus kimunkálására.
