Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 27 (151. szám) - A Nemzeti Tehetség Programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
3106 Szeretnék reagálni néhány észrevételre, amit Bókay Endre képviselő úr tett meg. Neki az a véleménye, hogy törvény nem szükséges. Mi, Tóth Tibornéval együtt próbáltunk érvelni egy majd an megalkotandó törvény érdekében. Egy törvényi szabályozás nem azt jelentené, hogy a tehetségeket kalodába zárná, amelynek ellentmond a tehetség fogalma - a tehetség a maga szuverenitásával köztudottan szétfeszíti a normákat , hanem egy tehetségtörvény a zt jelentené, és azt a célt szolgálhatná, hogy szemben egy programmal, egy határozattal, amelyből rengeteg van, és amely eredményessége erősen megkérdőjelezhető, nagyon sok területen mi magunk is tapasztaljuk, egy törvény mégiscsak a kényszerítés erejével kereteket biztosíthatna mindannak a tevékenységnek, amit ez az országgyűlési határozat helyesen megcéloz. Ezért tehát mi nem mondunk le arról, hogy egy ilyen törvény valamikor megszülessen, de há la istennek ez most nem ennek az esetleges törvénynek a vitája, tehát nem baj, ha nem tudunk ez ügyben egyezségre jutni. A tehetség definíciójával kapcsolatban is kritikus észrevételeket tett. A jó törvény mindig a legmodernebb szakmai tudásra, tudományos eredményekre kell hogy épüljön ilyen vonatkozásban. Miután a tehetséggel a pszichológia, a pedagógia, a genetika - Kormos képviselő úr is utalt rá - azért több mint egy évszázada foglalkozik, és meglehetősen jól tudja meghatározni, hogy mi az a tehetség, e gy törvénynek is ezt kell képezni. De ráirányítanám a figyelmet a következőre. A tehetségfelfogás alapvetően kétféle, és ez helyes, hogy így van, a kettő egymás mellett kell hogy létezzen. Az egyik tehetségfelfogás azt mondja, hogy minden emberben van vala mi tehetség, és a tehetséggondozás azt kell szolgálja, hogy ezt a tehetségoldalt kibontakoztassa. Igen, de ez másfajta eljárást igényel, mint a kiemelkedő tehetségek fejlesztése, akiket a pszichológusok az adott populáció körülbelül 35 százalékára tesznek . Ennek a tehetségprogramnak és egy majdani tehetségtörvénynek egyaránt kell szolgálni mind a kettőt, tehát azt a fajta tehetséggondozást, ami minden egyes gyerekből kihozza a saját tehetségét, de azt is, amely az adott populáció 3 usque 5, vagy akár adja isten több százalékának a kiemelt fejlesztését szolgálja. S bár szimpatikus szó a tehetségazonosítás, ez az elsőhöz és a másodikhoz is kell, de nem kellene félnünk már a tehetség kiválasztásától, vagy ha úgy tetszik, a kiemelésétől. Gondolom, Bókay képvise lő úr sem vitatja, hogy egy Pavarottit ki kell választani, és dönteni kell annak, aki őt tanítja, hogy most az ő hangképzésére fordíte igen sok időt vagy energiát, hogy az ő világraszóló tehetségét a csúcsra juttathassa, vagy éppen Kovács Pistivel foglalk ozik, akiből soha nem lesz Pavarotti. Vagy egy úszóbajnok, vagy egy képzőművész, aki világraszóló tehetség, azt bizony ki kell választani, és megfelelő módon kell vele foglalkozni. Azok a középiskolai felkészítő tanárok, akik évek vagy évtizedek óta a nemz etközi diákolimpiákra sikeresen felkészítették a diákjaikat - és ezek a diákok még mindig ott vannak az élmezőnyben, és arany, ezüst, bronzérmeket hoznak , bizony ők is kiválasztják azokat a tanulókat, mert különben nem lehet velük eredményesen foglalko zni. Ezért nem kell már attól félnünk, hogy a kiemelkedő tehetséget egy bizonyos ponton igen, ki kell választani, ha úgy tetszik, el kell különíteni, mert csak akkor kaphatja meg azt az egyénre szabott bánásmódot, azt az időt és energiát, ami garantálhatja azt, hogy ő világcsúcsokat fog elérni. Ez nagyon fontos, súlyos etikai döntéseket is igénylő kérdés, de az nem azt jelenti, hogy a többieket ezáltal elnyomjuk, a többiek ezáltal valami nagyon szürke állományba kerülnek, hanem azt a szemléletet kellene meg változtatni - erre próbáltam célozni a napirend előtti felszólalásomban is, hogy szakítsunk azzal a szemlélettel , hogy a tehetség, a kiválasztás valami kárhoztatandó dolog. Ha ki akarunk mozdulni abból a holtpontból, ahol jelenleg Magyarország a teljesít ményét tekintve tart, akkor nincs más utunk, mint az oktatás, ezen belül is hangsúlyosan a tehetséggondozás, és ebbe bizony bele kell érteni azt is, hogy ki kell választani a tehetséget.
