Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 27 (151. szám) - A Nemzeti Tehetség Programról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
3094 Nos, éppen ezért úgy láttuk, hogy szükséges beemelni a parl amenti beszédbe a tehetség témáját, és arra tettünk javaslatot, hogy talán egy tehetségtörvényt kellene megalkotni, ami a miniszter úr részéről pozitív fogadtatásra talált, de időközben megkezdődtek az országgyűlési határozat érdekében a munkálatok, és vég ül is úgy láttuk, hogy ehhez szívesen csatlakozhatunk a következők miatt. Akárcsak az előttem szóló, természetesen mi is úgy látjuk, hogy a tehetség témája az egyik legkiemeltebb, ha úgy tetszik, nemzetgazdasági ágazat. A magyarság legfontosabb tőkéje a sz ellemi tőkében van, a kiemelkedő tehetségek gondozása, fejlesztése, ápolása mindannyiunknak közös érdeke. Felhívnám a szíves figyelmüket arra, hogy ez a gondolat nagyon helyesen bent van az országgyűlési határozatban is, az tudniillik, hogy a tehetség nemc sak az adott gyermeknek vagy családnak a magánügye, hanem a legfontosabb közügyek egyike. Így tehát jó ügyhöz csatlakozhatunk, annál is inkább, mert ez az országgyűlési határozat a közfigyelmet is jobban felhívhatja a tehetség témájára, és talán hozzásegít i a közgondolkodást ahhoz, hogy szakítson azokkal a rossz beidegződésekkel, amelyek hajlamosak úgy vélekedni, hogy a tehetség, a kiugró, az átlagtól elütő ember valamiféle kárhoztató dolog. Sajnos, nagy a kísértés minden korban és minden időben, így termés zetesen nálunk is, hogy a középszer valahogy ellenséges, bizalmatlan szemmel nézzen a tehetségre. Nos, tehát minden ilyen parlamenti akció talán segít ennek a gondolkodásnak a csorbításában. A tehetségek tehát nem csodabogarak, hanem olyan értékét jelentik társadalmunknak és mindannyiunknak, amelyeket fejleszteni, gondozni kell. Ők lehetnek a garanciái az ország minden értelemben vett felemelkedésének. Ezért szükséges, igen, hogy egy olyan nemzeti program keretében gondoskodjunk a tehetségek fejlesztéséről, amelyhez ez az országgyűlési határozat talán megteheti az első lépést. Koncentrált, egységes erőfeszítések, energiák, pénzek szükségesek tehát arra, hogy ezen a téren eredményesek legyünk, mert nem igaz az az állítás, bár jóllehet, vannak ilyen tapasztala tok, hogy a tehetség mindenképpen megtalálja a maga útját, és érvényesülhet. Végül a támogatás mellett szólt az az érv is, hogy úgy látjuk, hogy egy ilyen programnak, egy ilyen határozatnak a megszületése az első lépés lehet ahhoz, hogy valóban ebben az or szágban is legyen egy tehetségtörvény. Ideidézném azt a gondolatot, hogy létezik néhány országban tehetségtörvény, például Koreában kifejezetten a matematikatehetségek gondozására. Nem állítom, hogy csak ennek köszönhető, de nyilván része van ennek a törvé nynek is abban, hogy Korea az oktatásügyben és minden más téren rohamos fejlődést mutatott az elmúlt években. Mindemellett sok minden hiányzik értelemszerűen ebből a határozatból. Így például hiányzik alapvetően a tehetség értelmezése. Ez mindenképpen szük séges kiindulópontja kell hogy legyen a Nemzeti Tehetség Programnak, amelyet majd megalkotunk és mindenféle akciónak, mert itt nagyon hajlamosak vagyunk olyan összemosásokra, amire az elmúlt évekből azért több példát is láttunk. Tehát a tehetséget a korsze rű tudományos kutatás eredményeire támaszkodva szükséges értelmezni. Ismét ideidézem, amire utaltam a napirend előtti felszólalásomban is, hogy a Renzullimodell az, amely talán a legkörültekintőbben leírja a tehetséget, felhívja a figyelmet a kreativitásr a, az egyéniség fontosságára és így tovább. Tehát szükségessé válik a tehetség definiálása, értelmezése annak érdekében, hogy jó irányba menjen el ez a program. Kicsit háttérbe szorul ebben az országgyűlési határozatban, de a lehetősége benne van a közokta táson belüli tehetséggondozásnak, a versenyeknek és a már többször idézett 6 és 8 osztályos gimnáziumoknak és a tehetség kiválasztásának. Meg kell hogy ismételjem, hogy helytelen az a szemlélet, amely a tehetségkiválasztást leszűkíti egy egyszerű írásbeli kompetenciamérésre. Nagyon sajnálatos, hogy az államtitkár úr a napirend előtti felszólalásomra adott válaszában voltaképpen nem is reagált a felvetésekre, hanem előre megírt szöveget olvasott fel, részben megismételve azt, amit én magam elmondtam. (12.00)
