Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 27 (151. szám) - A mozgóképről szóló 2004. évi II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP):
3079 egy bizonytalanság alakult ki ezen a területen, és a bérmunkák már 2007ben is és most 2008ra sokkal kisebb arányban jöttek Magyaror szágra, mint korábban, pontosan a bizonytalanság miatt. Ez nagyon sok befektetőnek egyébként, akik itt új gyárakat, filmgyárakat hoztak létre, nagyon sok magyar munkavállalónak, aki itt dolgozott, problémát okoz ebben az évben. És ha ez így marad, ez ugyan így problémát fog okozni jövőre. Azt hiszem, hogy ezt elkerülhettük volna, ha a kormány ez ügyben felelősségteljesebb, és nagyobb figyelemmel tekint a területre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , ezt elkerülhettük volna, és ez a kormány felelőssége. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Folytatva az előre jelentkezett képviselői felszólalásokat, megadom a szót Lukács Tamás képviselő úrnak, KDNP. DR. LUKÁCS TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a filmtörvény kapcsán az első gondolatnak mindenképpen politikai gondolatnak kell lenni, amely úgy hangzik, hogy nem elég egy konszenzust megteremteni, a konszenzust meg kell tudni őrizni is. Akkor, amikor ez a törvény született, gondolom, hogy nagyon példaé rtékű volt; zárójel: a mai viszonyok között azt gondolom, még inkább példaértékű lehetne, ha nemcsak valamikor konszenzust teremtettünk, hanem abban, ami alapvető nemzeti érdek és nemzeti kérdés, a konszenzust meg is tudjuk őrizni. Törekedtünk erre, töreke dtünk a médiatörvény kapcsán is, sajnálatos, hogy kormányzati erők megakadályozták, hogy adott esetben a médiatörvény ötpárti aláírással megtörténjen a múlt hét szerdán. Törekednénk a filmtörvény kapcsán is, ha nem kellene átélnünk azt a parlamenti demokrá ciát megszégyenítő eljárást, amikor a filmtörvény módosítását előre nem jelezve a bizottsági ülésen vesszük napirendre azzal a kéréssel, amely elhangzott a bizottsági ülésen, hogy lehetőleg módosító indítványt ne adjunk be hozzá. Bocsánatot kérek, ez túlmu tat egy törvényalkotási technikán, ez túlmutat egy jogalkotási technikán, ez már olyan kérdéseket vet fel, amelyek a demokrácia alapkérdései. Nem viselkedhet úgy egy kormány, és nem tehet ilyen kérést a parlamenti képviselők irányába, a választott képvisel ők irányába, kivéve akkor, ha ebben az egyeztetési eljárásban az ellenzéki képviselők nem voltak kiszorított helyzetben, kivéve akkor, ha a minisztérium a törvényalkotás folyamatában az ellenzéki pártokkal is egyeztetett volna. Ha ebben egyezség született, akkor bizonyos nemzeti érdekekre való hivatkozással és a gyorsaságra való hivatkozással, azt gondolom, hogy lehetséges ilyen kérést a képviselők felé indítványozni. (10.50) Ha teljes a konszenzus ebben a kérdé sben, akkor azt gondolom, hogy korrekt és demokratikus államban is megengedhető az ilyen kérés. Ennek hiányában, amikor parlamenti bizottsági ülésen találkozunk először ezzel a törvénnyel, azt gondolom, hogy az ilyen kérést vissza kell utasítani. Persze, m egmondom azonnal, hogy ez egy csapdahelyzet. Csapdahelyzet, mert ha a normaszöveget nézem, akkor a filmtörvény végéből kellene kiindulnom, illetőleg a módosítás végéből, ami a hatályba léptető rendelkezéseket jelenti. Melyik az a képviselő, aki magára váll alja annak a felelősségét, hogy adott esetben az ő módosító indítványa kapcsán a 2008. január 1je után indult eljárásokban azért nem jut valaki állami támogatáshoz vagy pénzhez, vagy nem készülhet el egy műalkotás, mert módosító indítványokkal nem értett egyet az előterjesztéssel? Azt gondolom, hogy ez az igazi csapdahelyzet. Nem lehet ilyen helyzetbe hozni képviselőket, akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselők. Ennek ellenére engedjék meg, hogy kifejezzem a tamáskodásomat ezzel kapcsolatban is. Hiszen milyen biztosíték van arra, hogy a brüsszeli bürokrácia vajon még ebben az évben ezt a törvényt
