Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 26 (150. szám) - Egyes közjogi tisztségviselők esküjéről és fogadalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BOROSS PÉTER (MDF):
3001 ELNÖK (dr. Áder János) : A bizottságok jelezték, hogy nem kívánnak előadót állítani, így most a képviselő i felszólalások következnek, 1515 perces időkeretben. Megkérdezem, hogy kíváne valaki szólni. (Jelzésre:) Boross Péter képviselő úr jelezte felszólalási szándékát, az MDF frakcióból. Tévedés? (Dr. Boross Péter jelentkezik.) Boross Péter képviselő úr szer etne szólni, amennyiben a monitor pontosan jelzi a felszólalási szándékot. Azt kérem, hogy legalább a környéken egy kis csendet biztosítsanak ahhoz, hogy a képviselő úr el tudja mondani a felszólalását, utána majd Répássy Róbert következik. Képviselő úr, ö né a szó. DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat tulajdonképpen sok szót nem is igényelne, ha önmagában tekintjük magát az előterjesztést, hisz megfelel az Alkotmánybíróság hatá rozata, illetőleg két határozata által teremtett joghézag betöltésének, sőt hozzá kell tenni, úgy tűnik, kodifikációs szempontból is egy nagyon jónak minősíthető előterjesztés született. Mégis azért kértem szót a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy egyeg y ilyen törvényjavaslatnak lehet valami hátsó szelleme, szellemisége, amely szót igényel, és felvet olyan kérdéseket, amelyek önmagukon túlmutatnak, túlmutatnak magán a törvényalkotáson. Ezért módosító javaslatot nyújtottam be, a módosító javaslatban két h elyen az előterjesztésből töröltetni kívánnám a “megválasztott közjogi tisztségviselő meggyőződése szerint” szövegrészt. Ezzel azt a szándékot szeretném kifejezni, hogy az eskünek szerves része legyen az “Isten engem úgy segéljen!” befejező mondat. Azért l egyen, mert nagyon torz némelykor többek között a befejezése az eskünek, mint mindnyájan konstatálhatjuk, és veretes, régies, hagyományokhoz visszavezethető esküszöveg jelenne itt meg. Tisztelt Ház! Az esküszövegben, úgy vélem, akkor született ez a furcsa választhatóság, amikor egy kicsit a jakobinus kivagyiságnak nagyobb szellemi tere volt ebben az országban, mint ami az utóbbi években kialakult. Ez a fajta választhatóság torzó a magyar jogalkotásban, és úgy érzem, akár hitvalló valaki, akár nem, a szokáso k tisztelete jegyében ezzel kell befejezni minden helyen és minden szinten az eskü szövegét. Szabad legyen arra utalnom, hogy külföldi példákat szokás nálunk a magyar hagyományok helyett emlegetni, és ugyebár nagyon jól tudjuk, hogy tőlünk napnyugatra, az óceánon túl hányszor fohászkodnak az égiekhez politikai vezetők, sőt újabban tőlünk keletre lévő nagyon nagy országban is, ahol a mai politikusokat feltehetően nem szórták meg szenteltvízzel, nagyon gyakran látunk olyan szapora keresztvetéseket, ami arra u tal, hogy idejétmúlt az a kisszerűség, amelyik ebben a korlátozásban megnyilvánul. Arról már nem is beszélek, a napokban is tapasztalhattuk és többször máskor is, hogy baloldalhoz tartozó politikusok voltak olyan bátrak, hogy úgy fejezték be az eskütételt, hogy “Isten engem úgy segéljen!” Tisztelt Ház! Szeretnék még egy dologra utalni, ha lehet, röviden és nem igénybe véve az önök idejét. Ez a nemzet különösen históriás nép; históriás, a múltja nagyon sokat jelent már a régi dicsőség miatt is, vannak dalain k, vannak regéink, vannak meséink, van őstörténeti líránk, sok minden van, ami kedves a szívünknek. Nincs fájdalmasabb dolog, amikor rossz iróniával vagy egyéb módon ezt az érzelemvilágot megsértik. Itt jegyzem meg, hogy magunkfajták ezen mérgelődünk vagy rosszkedvűvé válunk, de ne csodálkozzanak, hogy némely korlátoltak ezt is felhasználják provokációs céljaikra, és olyan reakciókat fejtenek ki, amelyek minden józan gondolkodástól távol állnak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar történelemnek regéi, mesé i és szokásai vannak. Bizony igen, bizony Emese álma mindnyájunk számára egy kedves történet, és nem hiszem, önök közül valaki lenne, aki Arany Jánost a Hunor és Magorért a magyar Parnasszusról lelökné. Azt sem hiszem, hogy valaki a Himnuszt úgy kezdi, hog y áldd meg a magyart, mert az első szó valahogy nem
