Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 19 (124. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ):
292 vagy menet közben feltárt eseményeket kellőképpen retorzió alá vegyék, de azt gondolom, itt is át kell helyezni a hangsúlyt a közúti ellenőrzésekre, illetve a közvetítők ellenőrzésére, te hát a kereskedői ellenőrzésekre, hiszen azért a nagy forgalmú, az igazán nagy kárt okozó cselekedetek csak közvetítők útján végezhetők. A másik nyilván a szociális ellátórendszer kapcsán az a tervezett munkavégzés, amit főleg vidéki helyeken szeretnénk biz tosítani azoknak az embereknek, akik egyáltalán munkaképesek. Ennek egy része pont az erdőket érinti, hiszen rengeteg elvégzendő feladat van. Talán ez is visszaszoríthatja ezeket, főleg azt a részét, ami a megélhetési bűnözéshez kapcsolódik. Köszönöm szépe n, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Sándor Klára frakcióvezetőhelyettes asszony, az SZDSZből. DR. SÁNDOR KLÁRA (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Évek ó ta beszélünk már arról, hogy sok magyar iskolában elkülönítve oktatják a cigány és nem cigány gyerekeket, de a napokban két olyan esemény is történt, ami aktualizálta, hogy újra foglalkozzunk itt a Házban is a témával, az iskolai szegregációval. Az egyik a kerepesi iskola jól ismert esete. Az iskola jogsértő gyakorlatainak a föltárása és a szankciók kiszabása természetesen örvendetes. Az iskolai szegregáció ellen először Magyar Bálint oktatási miniszter lépett föl nagyon határozottan, és örülünk annak, hogy ebben a ciklusban is következetesen folytatódik az a munka, amit öt éve elkezdtünk. Kevésbé örvendetes viszont, hogy vannak, akiknek semmilyen bizonyosság nem elég ahhoz, hogy megváltoztassák korábbi véleményüket. Veres András püspök még a Katolikus Püspö ki Konferencia titkáraként 2005ben az esélyegyenlőség és az emberiesség nevében - ő fogalmazott így - tiltakozott az ellen, hogy egy csoportban tanuljanak a halmozottan hátrányos helyzetben élő, és ahogyan ő fogalmazott, a szellemileg, lelkileg egészséges tanulók, mondván, hogy a gyengéknek további kudarcokat jelent együtt lenni a jókkal, a jókat pedig visszahúzzák a gyengék. Veres püspök a napokban újra azt nyilatkozta, káros, ha - megint őt idézem - válogatás nélkül egy osztályba eresztik a testi vagy sz ellemi sérüléssel született gyerekeket, a súlyos magatartászavarral küszködőket és a jól fejlődő diákokat, miközben, ahogy ő véli, bezárják a kisegítő iskolákat. Nyilván a püspök úr is tudja, hogy a kisegítő iskolákat nem zárják be. A speciális oktatást ig énylő, súlyosan értelmi fogyatékos és a fogyatékkal élő gyerekek iskolái ma is működnek. Ezzel szemben “Az utolsó padból” elnevezésű program egyértelműen megmutatta: Magyarországon azért volt még nemrégen a ténylegesnél két és félszer több kisgyerek enyhe értelmi fogyatékosnak nyilvánítva, hogy a “normál” osztályokban ne kelljen bajlódni a majdnem mindig halmozottan hátrányos helyzetű és majdnem mindig cigány kisdiákokkal. Az integrált oktatás annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy ne zárjuk ki őket már életük első éveiben a magyar társadalomból, hogy ne vágjuk el továbbtanulási, szakmaszerzési lehetőségeiket már hatéves korukban. Nem tudom, hány kutatási eredménynek kell még bizonyítania, hogy a sokszínű gyerekközösségek nem frusztrálják a gyengébben tan uló és a sajátos nevelési igényű gyerekeket. Ellenkezőleg: a jobban teljesítő gyerektársak és a természetesen kialakított közösség jelentősen hozzájárulhatnak fejlődésükhöz. Nem tudom, hány kutatási eredménynek kell még bizonyítania, hogy a jobb tanulókat nem hátráltatják a gyengébben tanulók. (9.30) Viszont együtt tanulják meg, hogy a társadalomban bizony vannak szegények és módosak, kiugróan tehetségesek, átlagos képességűek és lassabban haladók, vannak, akiknek segítségre van
