Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 21 (149. szám) - A közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2899 Kell hogy beszéljünk a törvény kapcsán az elektronikus közbeszerzé sről. Bármennyire fájdalmas, meg kell állapítani, hogy ebben mi magyarok kicsit hátul kullogunk, ha nagyon udvariasan fogalmazok. Ez nyilván nemcsak a kormány problémája, hanem egyszerűen az, hogy Magyarországon az informatikai eredményeket, az informatika i lehetőségeket a magánemberek is és a vállalkozások is kevésbé veszik igénybe, és ez önmagában rendkívül nagy versenyhátrányt jelent. (18.30) Elsőként szeretném leszögezni: ha meg tudnánk minél előbb teremteni… - és ilyen szempontból elfogadom azt, amit a z államtitkár úr mond, hogy jó lenne minél gyorsabban alkalmazni a közbeszerzések területén az informatika mai eredményeit, de ha egyszer a vállalkozói kör jelentős része ezt még nem képes kézbe venni, azt is ki merem mondani, hogy itt csak nagyon óvatos é s fokozatos hatályba léptetést tudunk elfogadni, mert meggyőződésünk, hogy magának a bírói karnak, a Közbeszerzések Tanácsának és mindenkinek, aki ezzel foglalkozik, megfelelő felkészülési idő kell. Tehát nem elég, ha csak a technikát, a hardvert bocsátjuk rendelkezésre, nekik erre fel kell készülniük, sőt, messzire is elmegyek: az, hogy a kormány kinyilvánította azt a szándékát, hogy kötelező érvénnyel át kell térni az elektronikus közbeszerzésre, a szoftverfejlesztők számára is nagyon nagy kihívás, hogy o lyan sztenderdeket alakítsanak ki, ami mindenki számára érthető, gyorsan átlátható. Az igazi verseny ez, mert akkor nem lehet senkit kizárni a versenyből, bárki rákattinthat az interneten keresztül az ajánlatokra, és választhat, mi az, ami őt érdekli, mi a z, amire válaszolni akar, és a lehető legrövidebb időn belül ezt meg tudja tenni. Sajnos, ez egy nagyon szép vízió, jó lenne, ha nagyon gyorsan tudnánk alkalmazni. Azt gondolom, ez még az átláthatóság, a nyilvánosság esetében is nagyonnagyon pozitív vissz hangot vált ki, mert ettől kezdve minden ajánlat mindenki számára hozzáférhető, sőt, az ajánlattétel, a boríték felbontása után mindenki más számára világossá válik, hogy milyen ajánlatokat tettek, ki nyert, aki nyert, miért voltak a feltételei jobbak. Teh át a versenytársak akár egymás ajánlatait is képesek lesznek értékelni. Úgy érzem, ezzel a korábbi monopóliumokat meg lehet szüntetni, le lehet dönteni, ha ezt a rendszert minél gyorsabban bevezetjük. Itt egy kicsit önmagammal is ellentmondásban vagyok, mi közben ésszel tudom, hogy ez fontos, kell is, eredmények várhatóak tőle, ugyanakkor vannak aggályaim, hogy ma erre sajnos, még nem vagyunk felkészülve. Ami nagyon nehéz, és a közel száz paragrafusból érezhető, ez a meglévő érdekellentmondás. Itt az ajánlat kérők, az ajánlattevők és az adófizetők, tehát mi, akik a közszolgáltatásokat igénybe vesszük - közöttünk egy nagyon lényeges érdekellentmondás van, ebben kell valahol egyensúlyoznunk, és már most ezért mondom azt, hogy nem is tűzném magunk elé azt a célt, hogy itt egy olyan törvényjavaslatot tudunk majd a vita végén elfogadni, ami száz százalékban mindenkinek megfelel. Lesznek olyanok, akiknek az érdeke sérül, vagy azért, mert elvesztik a jelenlegi monopolizált helyzetüket, a jelenlegi udvari beszállítói p ozíciójukat, és helyettük mások tudnak megjelenni ezen a piacon, tehát a versenytársak, akik győznek, és majd nyilván eredményt fognak elérni. Én magam is szeretnék köszönetet mondani a tárcának, mert a magyar jogalkotás gyakorlatában elég ritka, hogy egy törvényjavaslat úgy kerül a Ház asztalára, hogy előtte több mint egy éven át a szakemberein keresztül egyeztet a tárca a különböző civil szervezetekkel, hozzáértő szakemberekkel, és a tőlük megszerzett tudás megjelenik ebben a közel száz paragrafusban. Ezt én magam is köszönöm, és üdvözlöm, amellett, hogy tudom, Magyarországon sok kiváló szakember van. A Közbeszerzések Tanácsa nagyon sok tanfolyamot szervezett, azért, hogy a magyar vállalkozások megismerjék ezt a jogintézményt. Bízom abban, hogy ők most moz gásba jönnek, és adják majd a szellemi tőkéjüket ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat a módosító indítványokkal még jobb legyen. A befejező mondatom: ha a magyar vállalkozások profi módon tudják alkalmazni, használni a saját nemzeti közbeszerzési törvényünket, akkor hitem szerint sokkal sikeresebben mehetnek ki az országhatáron túlra, és már versenyezhetnek azon a nagy piacon, amit Európai Uniónak nevezünk, komoly versenytársakként jelenhetnek meg másokkal szemben. Tehát nemcsak félni kell, hogy más
