Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 21 (149. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlé... - ELNÖK (dr. Harrach Péter): - TELEKI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2864 amikor e gyegy önkormányzat a saját törvényeit akarja ebben a kérdésben megfogalmazni, az elég nagy hiba, mert azt gondolom, vannak olyan állampolgári jogok, olyan társadalmi jog, amelynek mindenképpen abba az irányba kellene elmozdítania ezt a lakhatási helyzetet , hogy legyen lehetősége egy sokgyermekes családnak akár bent maradni egy lakásban, akár pedig egyéb más lehetőséget biztosítani számára. Persze, ezzel nem azt szeretném mondani, hogy a jog fölött kell lenni bárkinek, aki esetlegesen abba a helyzetbe kerül , amiről beszélünk, tehát az önkényes lakásfoglalókról vagy más lakáshelyzetről, ami nincs rendezve jogilag. Sőt, ezzel nem értek egyet, de mindenképpen meg kell találni ma Magyarországon azt a lehetőséget, ami a lakhatás lehetőségét elősegíti, és nagymért ékben hozzájárul ahhoz, hogy egy társadalmi integráció a lakhatáson keresztül el tudjon indulni. Mert igaz az, hogyha komplexitásában vizsgáljuk a kérdést, hogy ha arról beszélünk, hogy oktatás vagy foglalkoztatás, vagy éppen a következő témakörről, az egé szségügyről, csak úgy lehet igazán beszélni, ha van egy olyan lakhatási feltétele a családnak, amiből el tud menni az oktatási intézmények irányába, a foglalkoztatás irányába, vagy éppen egyéb más lehetőségekhez tud jutni. De enélkül - azt gondolom - nagyo n nehezen tudja a család a saját maga fenntartását biztosítani. Tehát ezért azt gondolom, hogy az elsődleges kérdések köré kell hogy soroljuk a lakhatási helyzetet. Szó volt itt az egészségügyről, egyetlen gondolattal kitértem rá. Azt gondolom, a magyarors zági cigányságnál több ízben nyomon lehetett követni - most szándékosan nem mondok településeket és megyéket, ahol mindenképpen kirívó esetek voltak, és ezt negatívként mondom, aminek kapcsán több ízben országos és már nemzetközi hírek is szálltak , hogy milyen diszkriminatív jelenségek vannak egyegy kórházban, egyegy orvosi alapellátásban. Nagyon örülök annak, hogy működik egy ilyen ombudsmani hivatal, amelyre mindenki odafigyel, és pozitív képet tud alkotni. Mert ebben az esetben is talán visszatartó e rő lehet, ha az ombudsman úr és a hivatala ilyen jól végzi a munkáját, hogy talán itt az egészségügyben is áttörő eredményeket lehet elérni. Persze, van ebben mindenkinek feladata a felsoroltakban - tehát az oktatásban, a foglalkoztatásban, a lakhatásban, az egészségügyben , de nem lehet mentesíteni, amikor azt mondom, hogy mindenkinek feladata, a mindenkori kormányt, nem lehet mentesíteni a politikát attól, hogy ezekre a kérdésekre kellőképpen adjon olyan válaszokat, amelyek a megoldás irányába mutatnak. (15.40) De ahhoz, hogy a politika igazán jól legyen tematizálva, és jól értesült legyen, mindenképpen fontosak azok az ajánlások, amelyeket az ombudsman úr elküld az Országgyűlés felé vagy a politikai pártok szereplőinek irányába. A média szerepéről nem na gyon kívánok hosszasan beszélni. Van szerepe az ORTTnek és egyéb más szervezetnek, intézménynek abban, hogy a média hiteles közvetítése a magyarországi kisebbségekről - itt is elnézést kérek , a cigányságról, mindenképpen nagyon fontos lehet. Látjuk azok at a megosztó képeket, amelyeket a Magyar Gárda és nagyon sok más szélsőjobboldali szervezet megjelenít. Ezeket, ha nagyon pozitív képben sugározza egyegy média, akkor olyan torz képet lehet kapni, amiből az jön le, hogy a magyarországi cigányság egy olya n réteg, amit egyébként nem kell szeretni ebben az országban. Nem szeretnék odáig eljutni, nem is a médiát szeretném felelőssé tenni abban, hogy nagyon sok esetben bizony tematizálni tudja a társadalmat, mert az viszont mindenképpen az ő dolga, hogy mennyi re kívánja. Az azonban nagyon fontos, hogy azok az észrevételek, amelyeket az ombudsmani ajánlások, megjegyzések tesznek, mindenképpen fontosak lehetnek abban, hogy a hiteles tájékoztatás nagyon fontos kérdéskör lehet, nemcsak ebben a kérdéskörben, hanem a bban is, hogy a közös és egymás mellett élés szabályai kapcsán hogyan lehet jó példákat is hozni. Most a televíziókat említem. A televízió sugárzásaiból, hírszolgáltatásaiból a negatív képek tömkelegével jönnek ki a képernyő sugárzásából, míg a pozitív ért ékeket nagyon kevés esetben látjuk. De nemcsak a cigányság esetében, hanem a másik tizenkét kisebbség esetében is kevés alkalom van arra, hogy az itt élők vagy
