Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat; a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2710 alapján v alaki pert indíthatna a kormány ellen, hogy rosszak a jövedelmi viszonyaim, adjál több pénzt; ez egy olyan szabály lenne, mint amikor, mondjuk, megfogalmazzuk azt, hogy az egészséges környezethez jogunk van. Az alkotmányban ez is meg van fogalmazva, mégsem dől össze a világ. Tehát az állampolgárok nézőpontjából adnék valami garanciát ahhoz, hogy a kormány ne gazdálkodjon felelőtlenül, mint ahogy ezt eddig tette ez a kormány. Tehát ilyenfajta alkotmányos szabályokat keresnék. Azzal egyetértek, hogy nincs szü kség arra, hogy a parlament helyett költségvetési kérdésekben a végső szót az Alkotmánybíróság mondja ki. Nem hiszek abban - megfogható alkotmányos szabályok nélkül, amire hivatkozni lehetne, hisz azt nem akarja egyik politikai oldal sem , hogy egyáltalán szükség van kétharmados törvényben megfogalmazni közpénzügyi szavakat. Abban abszolút nem hiszek, hogy ebben egy költségvetési hivatalt fel kellene állítani. Mi az, amit ezzel szemben tenni kellene? A jelenlegi államháztartási törvényt kellene érdemi módo n átírni, ezt akár nevezhetnénk új költségvetési szabályrendszernek is, mert ha ezt érdemben átírjuk - ez egy 50 százalékos törvény , akár ez egy új szabályrendszer is lehetne. És ebben az új szabályrendszerben nagyon macerás, nehezen teljesíthető eljárás i szabályokat állítanék a mindenkori kormány elébe akkor, amikor költségvetési kérdésekkel a Ház elé jön, és ilyet sűrűn kellene tennie. Egyrészt az egész költségvetési tervezésre ma mi a jellemző? Még az Országgyűlés költségvetési bizottsága is csak akkor találkozik vele - valamikor az ősz folyamán , amikor először a kormánynak meg kellene jelennie. Ha egy normálisan működő ország lennénk, akkor egy parlament költségvetési bizottsága magát a költségvetési tervezés folyamatát is végig látná, azokba - ha ke llene - havonta beleszólna. Ezek mind olyan kérdések, amelyek nem feltétlenül jönnének az Országgyűlés plénuma elé. De hogy a költségvetési bizottságban ezekről a kérdésekről vitázni kellene, a bizottságnak erről állást kellene foglalnia, a bizottság vélem ényére nyilvánvalóan a mindenkori kormány valamit adna, és a bizottsági tárgyalás mindig a nyilvánosság lehetőségét is megadná, hogy független intézmények már a tervezés fázisában lássák azt, hogy mi az, ami történik, mi az, amit nagy valószínűséggel az Or szággyűlés ősszel elfogad. Nyilvánvalóan megváltoztatnám azt a szabályrendszert, amit, tisztelt államtitkár úr, önök alakítottak ki, aminek a lényege, hogy elfogadtatnak egy költségvetést, ahogyan ezt tették, és utána bármi negatív folyamat történik, nem k ell bejönni újra a Ház elé. Se pótköltségvetés, se költségvetésmódosítás, megy a verkli a maga módján, és majd egy zárszámadással a mindenkori többségükkel szentesítik azt, hogy úgy tértek el a költségvetéstől, ahogy éppen akartak - mert önök ezt tették. Emlékeztetem itt az ország közvéleményét arra, hogy 2006 nyarán, amikor önök megalakították az új kormányukat - itt a Házban hangzott el , 11,6 százalék volt az államháztartás hiánya. Tehát nem kell svédországi példákra hivatkozni, hogy sokkoló adatokat m ondjunk, hivatkozzunk a saját sokkoló adatainkra! Ez az a böszmeség, amit Európában nem követtek még el - hangzott el a legfőbb szélhámostól Balatonőszödön. (Keller László: Ezt másképp mondd, a parlamentben vagyunk!) Tudom, hogy ez fáj, államtitkár úr, fog almazhatnék másként, de ez tényleg egy politikai szélhámosság. (Tukacs István: A parlamentben vagyunk.) Igen, a parlamentben vagyunk. Örülök, hogy ön is megjött, tisztelt képviselő úr. (Tukacs István: Itt voltam egész délelőtt. - Az elnök csenget.) Azt gon dolom, a parlamenti vitakultúrába ez belefér. Az amit csináltak, az szélhámosság, méghozzá több mint szélhámosság. Akkor utalok megint arra, amit már Tállai képviselő úr elmondott, hogy merték venni a bátorságot, hogy becsapják az ország közvéleményét azza l, hogy nem kommunikáltak valós számokat, vagy mondjuk, egy ötéves adócsökkentési törvényjavaslattal álltak elő a választások előtt, amit a választások után öt perc alatt hatálytalanítottak. Ez nem szélhámosság, tisztelt képviselő úr? Hogyan lehet ezt másk ént minősíteni? (Tukacs István: Ezt megbeszélhetné velem a képviselő úr, ezt ne itt beszéljük meg a plénumon!) Majd ön szót kap, és utána el fogja mondani, hogy ön sokkal árnyaltabban hogyan fogalmazná ezeket a kérdéseket, amire én azt gondolom, hogy ez po litikai
