Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - HOCK ZOLTÁN (MDF):
2672 Ugyanakkor én mag am 16 évig önkormányzati vezetőként dolgoztam, és soksok ilyen intézmény fenntartói feladatait is elláttam, s meglepődve tapasztaltam ezt az új fogalmat a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényben, nevezetesen: a prémiumfeladat kitűzését. Eddig a gaz dasági társaságokról szóló törvény hatálya alá eső szervezetek vonatkozásában ez egy jól megfogalmazható kérdés volt, hiszen egy auditált mérleg eredményeként, egy elért profit felmutatása esetén a vezető hozzájuthatott ahhoz a prémiumhoz, amit a tulajdono sa vagy az igazgatósága éppen kitűzött. Ezt nagyon nehezen tudom értelmezni egy óvoda, egy általános iskola, egy gimnázium esetében, hogy mik is ezek a prémiumfeladatok. A kimenetszabályozásnál, ahogy itt már Magyar Bálint képviselő úr is említette, a beis kolázási kérdések lesznek, vagy adott esetben a gyerekek kevesebb csúnya szót fognak kimondani, a füzeteiknek szebb lesz a külalakja, vagy adott esetben a költségvetési keretein belül fog tudni maradni. Tehát melyek azok az objektív mérőpontok, amelyeket a munkáltató, jelen esetben az önkormányzatok majd meg fognak tudni határozni mint prémiumfeladatokat, és azok elérése kapcsán, úgymond a zárszámadás keretében majd hozzájuthat az ő prémiumához? (11.20) Azt gondolom, hogy ez egy szolgai másolása volt a mult inacionális vállalkozásnak és általában a gazdasági szférában alkalmazott olyan serkentő, motiváló eszköznek, amelyet a közszférában nagyonnagyon nehéz lesz alkalmazni. Vélhetően ebből sok visszaélés, sok félreértés lesz, és nagyon sok konfliktust fogunk ezáltal a törvénybe, ha persze ez átmegy a parlamenten, belevinni, mert ezek a legkritikusabb részek, amelyeket nem lehet nagyon rendezni. Ugyanakkor érdekes ez a megjegyzés, hogy a 31. §ban soksok oldalon keresztül, számtalan ponton át sorolja föl a tör vény, hogy a kormánynak, illetve a kormány egyes tárcáinak milyen felhatalmazást ad a törvény a különböző végrehajtási utasítások elrendezésében. Kicsit ironikusan arra gondoltam, hogy ez a kisebbségi kormányzás, egyfajta rendeleti kormányzás előkészítésén ek a szerepe, de nyilván nem akarok én ilyet mondani, hiszen az alkotmány tavalyi módosítása kapcsán ezt a kérdést rendezni kellett. De meglehetősen széles felhatalmazást ad, és ahogy itt már elhangzott, egy jó törvénynek egy rossz végrehajtási rendelet ad ott esetben nem biztos, hogy a javát szolgálja, lehetséges, hogy inkább a kárát szolgálja. Tehát én itt mindenképpen problémát látok. A másik ilyen kérdés, ami indokolttá teszi, és indokolttá tehetné az új közszolgálati előmenetelről és közszolgálati rends zerről szóló törvény elfogadását, láthatóan a kormány ezzel a törvénnyel a saját működési modelljét igyekszik kiterjeszteni az önkormányzati világra. Azt is mondhatnánk, hogy ez egy helyes törekvés, hiszen egy országban élünk, egy államháztartáson belül mű ködő rendszerekre vonatkozó szabályok legyenek lehetőség szerint egységesek. Ugyanakkor én feltenném azt a kérdést az államtitkár úrnak, hogy azt végiggondoltáke, hogy a kistelepüléseken megvane az a humán erőforrás, megvane az a fajta szakmai felkészül tség, hogy ilyen bonyolult munkaügyi kérdésekben adott esetben kistelepülésnek nem tudom, hogy a polgármestere, nem tudom, hogy a jegyzője, nem tudom, hogy valamelyik beosztott ügyintézője képes lesze adott esetben egy magasabb vezetői állást betöltő köza lkalmazottnak a szakmai minősítésére - mert nekem kétségeim vannak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: És?) És én attól tartok, kedves képviselő úr, ha már azt kérdezi tőlem, hogy és, attól tartok, hogy ismétlődik az 1996os első szocialistaliberális kormány idején megélt folyamat, amikor is az oktatási kormányzat a pedagógiai programok megírásával, elfogadtatásával azt a képtelen helyzetet teremtette meg, hogy a piacon meg lehetett vásárolni a standard pedagógiai programokat adott évfolyamra, adott tantárgyra vonatkoztatva, ennek ára volt persze. Aztán hazatipegtek, beírták az iskolájukat meg az osztályuk nevét, aztán ugyanazzal a szakértővel megint szakértették, akitől korábban megvásárolták ezt a bizonyos pedagógiai programot. Ez összességében belekerült az országnak 810 milliárd forintjába, és egy jottányit nem javított adott esetben a közoktatásnak sem a helyzetén, sem a színvonalán.
