Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ):
2668 hogyan tartunk fenn változatlan formában bizonyos struktúrákat, hogyan üzemeltetjük azokat, han em olyan pozíciókba, amelyekben a változás, a kreativitás igénye egyre inkább megjelenik. Másrészt, hogy ide tudjunk vonzani embereket, ez nem pusztán anyagi kérdés, mert itt jelenik meg a másik szempont, a biztonság kérdése, hogy hogyan tesszük lehetővé s zámukra, az ezekben a munkakörökben foglalkoztatott honfitársaink számára, hogy kiszámítható életpályát építsenek. Ugyanakkor pont a biztonság igénye az, amely más oldalról sokszor szembekerül a teljesítményelv és a teljesítményelv mérését szolgáló verseny szemlélettel, a versennyel, hiszen az ország, a társadalom érdeke leginkább az, hogy azok a személyek maradjanak ezekben az állásokban, tudjanak előrejutni, tudjanak nagyobb javadalmazáshoz, megbecsüléshez jutni, akik valójában a legrátermettebbek ezeknek a feladatoknak az ellátására. Így azután a szabályozás sokszor csúszkál egyik értéktől a másikig, hol az egyiket erősíti meg a másik kárára, hol fordítva. Ennek nyomán sokszor érzi azt a közalkalmazotti szférában dolgozó állampolgár, hogy bizonytalan a hel yzete, esetleg kiszámíthatatlan az életpályája és a perspektívája, másfelől pedig azt is lehet látni, hogy sokszor pont az ellenkezője történik. Azt látjuk, hogy a rendszer merev, és gyakorlatilag semmilyen módon nem érzékeny a változásokra, újításokat iga zán képtelen befogadni, és bármilyen új igény megjelenését egyfajta negatív kihívásnak, provokációnak érzi, nem is reagál rá. Minden ilyen szabályozás valójában ezek körül a dilemmák körül forog, és akkor még nem beszéltem egy másik alapvető kérdésről, hog y egyáltalán az Országgyűlés és az Országgyűlés felhatalmazása alapján a kormány hogyan határozza meg, milyen ágazatokban, milyen munkakörökben tartja jogosultnak azt, hogy közalkalmazottként dolgozzanak azok a személyek, akik ott dolgoznak. A törvényjavas lat ezeknek a dilemmáknak a mentén próbál az eddigi szabályozásokon javítani. Ami a szakmaiságot illeti meg a verseny feltételeit, megpróbálja egyfajta minősítési és értékesítési rendszerrel szolgálni ezt. Minden kritika, ami ezzel kapcsolatban elhangzik, bizonyos értelemben jogos, de a kérdés az, hogy milyen más minősítési rendszerek tudnak működni, amelyek egyáltalán valóban különbséget tudnak tenni a közalkalmazottként működők tevékenysége között, melyek azok a mérőszámok, amelyek ezt igazán mérni tudják . Ha csak az oktatás területét nézem, a közoktatásban a legáltalánosabb ilyen mérőszám általában a beiskolázási adatok voltak. Ma már közhely, hogy természetesen olyan mértékben szegregált a magyar oktatási rendszer, hogy a jó családból származó gyermekeke t tömörítő iskolákban természetesen sokkal könnyebb magas középiskolai vagy egyetemi beiskolázási adatokat elérni, de lehet, hogy éppenséggel egy másik iskolában, ahol alacsonyabbak ezek a beiskolázási, továbbjutási adatok, ott sokkal komolyabb pedagógiai munka folyik. Ezek a dilemmák, ezek az észrevételek megtehetők lényegében a közalkalmazottakat érintő egyéb ágazatok esetében is. Filló Pál képviselőtársammal egy módosító indítványt már benyújtottunk ehhez a javaslathoz, amely azt szolgálja, hogy a kormán y felhatalmazást kapjon arra, hogy meghatározhassa egyegy ágazaton belül azokat a munkaköröket, amelyeket a fenntartók azután egységesen kivehetnek a közalkalmazotti jogviszony alól, és hagyományos munkaviszonnyá alakíthatnak át. Ez azt érinti, hogy mondj uk, olyan munkakörökben, amelyek az oktatásban például nem kapcsolódnak közvetlenül a pedagógiai munkához vagy nem a pedagógiai munkát szolgáló munkakörök, ezekben a munkakörökben ne kelljen kötelezően közalkalmazotti munkaviszonyban foglalkoztatni, mondju k, villanyszerelőket, gondnokokat, portásokat, bérszámfejtőket, kertészeket, és még lehetne sorolni a közoktatásban vagy a felsőoktatásban közalkalmazottként foglalkoztatott személyeket, hanem azok az összegek, amelyeket a költségvetésből az Országgyűlés o ktatási feladatokra adott, valóban az oktatás céljait szolgálják, és ne olyan pluszterheket finanszírozzunk belőle, amelyek valójában az oktatáshoz különösen és jelentős mértékben nem kapcsolódnak. Ez a módosító indítvány azt szolgálja, hogy a kormánynak e gyfajta szabad kezet adjon, és megadja azt a felhatalmazást, vagy megjelölje azokat a munkaköröket, amelyeket kivehet a közalkalmazotti szabályozás alól, természetesen ezt úgy, hogy az adott fenntartó e jogosítvány alapján eldöntheti, hogy ezeket a munkakö röket felmenő rendszerben - nem érintve természetesen az ilyen közalkalmazotti
