Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - Napirenden kívüli felszólalók: - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
2651 Köszönöm, államtitkár úr. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Ékes József fr akcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz részéről: “Stílus a kormány, avagy a modern kori szocialista Taigetosz” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. (9.40) ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ezt a cí met nem én találtam ki, hanem az egyik beteg, aki hozzám fordult, sőt többen fordultak hozzám az elmúlt időszakban, és nemcsak hozzám, hanem Bernáth Ildikó képviselő asszonyhoz és képviselőtársaimhoz. A tavalyi év őszén tárgyalta a parlament, és éjszakába nyúló vitán keresztül próbáltunk rávilágítani arra, hogy a rendszerben óriási gondok vannak a megváltozott munkaképességűek átminősítése, minősítése és munkához való jogának biztosítása kérdésében. Nagyon sok beteg feltette a kérdést, hogy mi mint parlamen ti képviselők vagyunke embertelenek, maga a rendszer embertelen vagy törvényeink embertelenek, vagy hatóságaink embertelenek. Szeretnék pár dolgot elmondani az államtitkár úrnak. Ez év áprilisában Kincses államtitkár úrnak tettem fel a kérdést egy devecse ri beteggel kapcsolatban, aki hosszú ideje cukorbeteg, és cukorbetegségéből adódóan azt lehet mondani, hogy tíz másik betegsége is van. A rokkantnyugdíja és a gyógyszerköltség között marad 3 ezer forint. Azóta sajnos - annak ellenére, hogy az államtitkár ú r segíteni kívánt - az állapota tovább romlott, hisz nagyon súlyos neuropátia alakult ki nála, ez egy idegsorvadás, a kezeit már lassan nem tudja használni, naponta azt kell figyelnie, hogy az erek a lábán mikor durrannak szét. És most egy másik eset: a ta valyi év decemberében egy fiatalembernek a lábában kialakult egy trombózis, aki ezelőtt tizenkét évvel veseátültetésen esett át, ilyenkor marokszámra szedik a gyógyszert, mert kénytelenek, hisz kilökődésgátlótól elkezdve mindent szedniük kell. Decemberben a lábfejét le kellett vágni, majdnem ott maradt a kórházban, és ez év áprilisában bizottság elé kellett mennie. Az új rendszer szerint a minősítése ugyanaz maradt, ami előtte volt, tehát fogalmazzunk úgy, hogy 67 százalékos annak ellenére, hogy az állapotá ban egyfajta romlás alakult ki. A bizottság előtt arra voltak kíváncsiak, hogy vane foga, hány foga hiányzik, megmérték a vérnyomását, majd megállapították a besorolását, tehát a 67 százalék megmaradt nála. De lehet tová bb fokozni ezt a kérdést. Súlyos szívbetegnél az állapot szívkatéterezéssel állapítható meg, ezen vizsgálat alapján állapítják meg például, ha valaki műthetetlen, és a felülvizsgáló orvos felülírja ezen orvosi szakvéleményt egyetlen vérnyomásméréssel anélk ül, hogy a szívről készült felvételeket megnézné. Ugyanilyen eset a másik: egy fiatal hölgynél protézist építettek be, a tavalyi évben az állapota tovább romlott, további két műtétet kellett rajta végrehajtani, majd visszaminősítik, nyugdíját megvonják azo nnali hatállyal, és így már a fellebbezés hónapja alatt is ellátatlan marad. További ilyen eset, ezt lehet egy pápai betegnél is ugyanúgy mondani: műlábon járó személyt berendelnek felülvizsgálatra, hogy kinőtte a lába; úgyszintén egy rokkantnyugdíjas 50 és 75 százalék közötti besorolása négy év alatt a fellebbezések hatására ötször változott. Tehát valóban felmerül a kérdés, hogy embertelenek vagyunke. A rendszer embertelen vagy a hatóságaink embertelenek? Döbbenet volt számomra és azt hiszem, a magyar á llampolgárok számára is az a két hete történt eset, amikor a fiatalembert két keze hiányában leszállították a tömegközlekedési eszközről, mert nincs nála az igazolás. Ennyire embertelenek vagyunk? Ugyan az államtitkár úr akkor még nem volt államtitkár, ami kor ez a vita lezajlott a parlamentben, ezekre felhívtuk a figyelmet, megkíséreltünk rávilágítani, hogy a rendszert úgy kellene átalakítani, hogy valóban az emberség, a hatóság részéről a tájékoztatás, a felkészítés meglegyen, mert egy műtét után azért ált alában egy ember idegileg is, anyagilag is tönkremegy, tehát hogy valóban esélye és lehetősége legyen arra, hogy az egészségi állapotában további romlás ne álljon be, és valóban lehetőség legyen arra, hogy ha munkahelyek lennének, akkor munkahelyhez is hoz zá tudna jutni. Szomorú az, hogy az elmúlt időszakban több ezer megváltozott munkaképességű veszítette el munkahelyét, maga az állami támogatási rendszer is kaotikus.
