Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 20 (148. szám) - Bejelentés mentelmi ügyről - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
2648 házi segítségnyújtás, az étkeztetés, a bentlakásos intézmények kiváltására alkalmas szolgáltatások esetében is így jártunk el. Szeretném elmondani önnek, hogy a módosítás a házi segítségnyújtásban részesülők, az ellátottak számának 10 ezer fős növekedését eredményezte. Emellett az egy ellátottra jutott gondozási órák 20 százalékos növelését célozta meg. Ehhez a kormány 4,6 milliárdos többletteher vállalását irányozta elő a költség vetésben. Ez a támogatások volumenének a növekedésében 2007 és 2008 között gyakorlatilag 131,7 százalékos növekedési volument jelent, ami 8000 milliárd forinttal (Sic!) emelkedő támogatást jelentett. Közvetlenül is érinti ez az idősebb lakosokat; közvetlen ül akkor, amikor minőségibb szolgáltatást szeretnénk számukra nyújtani, közvetlenül akkor, amikor differenciált összegű normatíva került megállapításra. Ezáltal az intézményeket abban kívántuk érdekeltté tenni, hogy az alacsonyabb jövedelmű ellátottakat ve gyék fel, és szakítsanak azzal a korábban általánosan elterjedt hagyománnyal, hogy a magasabb jövedelmű és a kevesebb ellátást igénybe vevő idősebb honfitársaink kerültek be elsősorban az idősotthonokba, és elvették a helyet azoktól, akik egyébként tényleg esen rászorulók voltak ebben a kérdésben. Szeretnék az ORSZSZIhoz kapcsolódva két dolgot mondani önnek, merthogy felvetette, és úgy tisztességes, ha ebben számokkal is alátámasztva váltunk szót. Jelen állapotban az ORSZSZI megyei kirendeltségein több mint hatvan főállású köztisztviselő és egyéb jogviszonyban dolgozó új szakértő kezdte meg munkáját az év eleje óta. Tisztességesen el kell ismernem önnek, hogy az év elején volt egy beállási nehézség, mára ezt ledolgoztuk. A mai napig 7200 fő elbírálási igénye érkezett meg, ebből 5351 fő elbírálása megtörtént. Pozitív irányú szakvéleményezés történt meg. Szeretném önnek mondani, hogy ennyi fő felvételére az első félévben nincs is lehetőség, tehát ezen a téren az ORSZSZI ebben a pillanatban túlteljesítette a fel adatát. Szeretném azt kérni öntől is és a Háztól is, hogy legyünk méltányosak ebben a kérdésben, de vessük fel mindig azt a problémát, ami az idősebb honfitársaink ügyében van. Mi arra törekszünk, hogy számukra a legjobb ellátást nyújtsuk, és senki ne mara djon ellátás nélkül. Köszönöm, képviselő úr a kérdésfelvetést, és köszönöm, hogy önök meghallgattak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, államtitkár úr. Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gusztos Péter frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről: “Sokadszorra a pártfinanszírozásról” címmel. Öné a szó, képviselő úr. GUSZTOS PÉTER (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Sokadszorra szólok, szólunk a pártfinanszírozás ügyében itt a Parlament falai között. A napokban egy újabb hír adott ennek aktualitást. Természetesen a Szabad Demokraták Szövetsége politikusaként, az SZDSZ ifjúsági tagozatának, az Új Generációnak eg yik alapítójaként és volt elnökeként nem tisztem az, hogy egy másik párt ifjúsági szervezete körül történő változásokat kommentáljak nyilvánosan, de hát látjuk, hogy a hazai pártfinanszírozás rendezetlen volta egészen abszurd helyzeteket tud teremteni a ma gyar politikában. A minap egy baloldali ifjúsági szervezet feloszlatta önmagát jogutód nélkül, és aztán gyakorlatilag ugyanazokkal a tagokkal más néven egy új szervezetet alapított, mert így látták jónak. Mondom még egyszer, nekem kívülről nem tisztem megí télni azt, hogy ez helyes döntés vagy nem helyes döntés, de az biztos, hogy ez az esemény és a mögötte álló ügy is felhívja a figyelmet arra, hogy nincs rendben a pártfinanszírozás kérdése Magyarországon. És nem egy párt vagy egy ifjúsági szervezet finansz írozásának a kérdése nincs elrendezve Magyarországon, hanem ez az egész kérdés hosszú évek, több mint egy évtized óta gyakorlatilag a magyar politika egyik, ha nem a legnagyobb közös szégyeneként marad itt velünk, maradt itt velünk megoldatlanul. (9.30)
