Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 19 (147. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
2632 elhangzottakra. (Révész Máriusz: Két percben!) Két percet adna Révész Máriusz. Nagyon kegyetlen, én nem vagyok ennyire szigorú. Ami jólesik, államtitkár úr, ugyanis nincs időkorlátja. Parancsoljon! ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr, és remélem, hogy Révész Máriusz olyan türelemmel fogja hallgatni, mint ahogy én hallgattam őt vagy talán egy kicsit még többel is. Tiszte lt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Várható volt, hogy miután az általános vita szakaszában már bizonybizony belecsaptunk a részletes vita mélységeibe is, így aztán a részletes vita időszakában ittott már a bizottsági munka cizelláltság át is lehetett érezni, és én ezt nagyon jó jelnek tekintem, mert számos olyan kérdés volt, ahol tulajdonképpen arról vitatkoztunk, hogy pontosan melyik megoldás a legjobb, melyik a legprecízebben a közös céljainkat szolgáló megoldás. (0.30) Nekem nagy öröm az, hogy például az óvodáztatási támogatás ilyen volt, hiszen itt valóban a pontos részletekről vitatkozunk, miközben az alapvető céllal, azzal, hogy ennek a támogatásnak az a célja, hogy behozzuk a hátrányos helyzetű gyerekeket az óvodába, mindannyian sz emmel láthatóan egyetértünk. Ezt nagyon lényegesnek gondolom. Egy aggályra talán hadd válaszoljak. A kormány részéről biztosan csak olyan megoldást fogunk támogatni, amelyik az önkormányzatok kezébe adja a döntési lehetőséget valamilyen módon. Bármennyire is vonzó az a javaslat, hogy válasszon a szülő, ez kezelhetetlen viszonyokat teremtene az önkormányzatok jó részében. Ugyanakkor nem zárkóznánk el a természetbeni juttatás, kizárólag a természetbeni juttatásnak vagy annak egy részének előrehozásától, azért , képviselő úr, mert nekem most módomban áll járni az országot, tudom, a képviselő úr is így tesz, és látom azt, hogy bármennyire is sok gondunk, problémánk van nekünk Kőbányán, az országnak vannak valóban olyan részei, ahol nincs kitől gyűjteni a ruhát, a hol a gyerekek, a családok nagy része olyan sorban, olyan nehéz szociális helyzetben él, hogy adott esetben számíthat az a juttatás, de csak akkor, ha valóban célba ér. Ezért gondoljuk azt, hogy akkor ennek olyan juttatásnak kell lennie, ami kimondottan az óvodába járást támogatja, kimondottan ehhez járul hozzá. Lehet ennek értelme. Bízzuk rá a helyi önkormányzatra, hogy egy részt így előrehozzon. Azt gondolom, ez egy olyan ügy, ahol nagyon erős a helyi közösség kontrollja, és nagyon erős az önkormányzatok felelősségérzete. Nem gondolom, hogy a könnyebb utat választva kiszórnák ezt a támogatást az ablakon, vagy fölösleges célokra fordítanák. Talán valóban segíthet szociális problémákat megoldani; miközben a dolog alapvető lényegében tulajdonképpen Hoffmann R ózsa képviselő asszonnyal értek egyet, hogy ennek a támogatásnak nagyon szigorúan feltételekhez kötöttnek kell lennie, de lehet, hogy az élet, a gyakorlati helyzet egy ilyen típusú könnyítéshez talán hozzásegíthet bennünket. Volt sok olyan ügy ezen kívül i s, ahol a részletekről vitatkoztunk, nem az alapvető célokról. Ilyen a bölcsődeóvoda ügye. Volt olyan kritika, amelyik azt mondta, hogy ez az egész ötlet nem olyan jó, volt olyan kritika vagy javaslat, amelyik nagyon szélesre nyitná ezt a lehetőséget, his zen Tóth Ferenc képviselő úr módosító indítványa egészen kis kortól is megnyitná ezt a lehetőséget. Azt gondolom, valahol a jelenlegi arányoknál érdemes maradni, azt biztosan fogja tudni a kormány támogatni, és tulajdonképpen örömmel üdvözli, hogyha erre s zélesebb körben, nagyobb településeken is van igény, van ilyen elképzelés. Szerintem valamelyik ebbe a tárgykörbe tartozó módosító indítványt biztosan fogja tudni a kormány támogatni. Hasonló a helyzet a főigazgatókkal kapcsolatos vezetői megbízással. Örül ünk, hogy tulajdonképpen magában az ügyben alapvetően támogatás van. Őszintén szólva a két kötelező óránál mi azt a javaslatot szeretnénk támogatni, amelyik munkáltatói, ha tetszik, lényegében önkormányzati döntéssé teszi és ilyen módon egyfajta választhat ó gyakorlattá. Az az igazság, itt elhangzott a rektoros példa. Én most utánanéztem: valóban, a rektorok jó része egyébként tart órát, mint ahogyan biztos vagyok benne, hogy az igazgatók, főigazgatók jó része is örömmel tart órát, de ez nem
