Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 19 (147. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2559 DR. NAGY KÁLMÁN , a KDNP képviselőcsoportja r észéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden foglalkoznék azzal a résszel, ami felvetődött az új törvény megalkotása kapcsán, éspedig azzal, hogy a régi törvényben kinek mi a felelőssége. Önök azt mondták, hogy a Magyar Szocialista Pár t kényszer hatása alatt cselekedett. Sokszor mondták azt, hogy lépéskényszerben vannak. És most idézném egyikőjüket, aki a következőt mondja: “Két stratégiai kihívásnak kívánunk megfelelni, hogy rövid távon ez a rendszer biztonságosan működtethető legyen m indenki számára. Senkinek nem kell attól félnie, hogy a Magyar Szocialista Párt valaha is szavazatát adná egy olyan biztosítási rendszerhez, amelyben az alapértékek sérülnek.” Hát, mégis szavazatát adta. Akkor nézzünk egy másik idézetet: “Nem értem a kérdé st, és nem értem azt sem, hogy mi majd mindent visszacsinálunk. Milyen parlament az, amelyik általában arra vadászik, hogy egy ciklus hoz egy törvényt, és máris azt nézem, hogy hogyan fogom visszacsinálni? Képviselőtársam! Mindent vissza lehet csinálni egy tollvonással. De számoltak azzal, hogy mindennek ára van? Milyen felelőssége van annak, hogy visszacsináljuk? Ezzel riogatni és kivinni az utcára az embereket, hogy majd úgyis visszacsinálunk mindent, és felelősségre vonjuk azokat, akik megszavazzák ezt a törvényt, hát hol van itt a demokrácia és egyenlőség?” Hát akkor én felteszem a kérdést, hol van a demokrácia és az egyenlőség. És felteszem azt a kérdést, hogy kik riogatták az orvosokat és a betegeket. Az orvosok és a betegek fél évig éltek bizonytalans ágban, fél évig nem tudták, hogy mi lesz. Az orvostársadalom ma is a tetszhalott állapotában van. A kezdeményezések minimumra csökkentek. Az emberek nem tudják, hogy kiért dolgoznak. (Közbeszólások az ellenzéki oldalon: Így van.) Olyan színvonalú megjegyzé seket hallottunk az önök szájából, jelentek meg a sajtóban, hogy a doktorok majd megmondják, hogy a doktoroknak mire van joguk, hogy a doktorok majd alkalmazzák a protokollokat. Az a kifejezés, hogy doktorok, kifejezetten pejoratív és sértő, és nem is nagy on erkölcsös egy olyan emberrel szemben, akinek esetenként oda kell állni egy másik ember mellé, és meg kell próbálni visszasegíteni az életbe. Milyen erkölcsi alapon állunk oda? Hová tudunk ilyenfajta felfogással süllyedni, önök úgy, hogy még azt sem mond ják, hogy kérem, uraim, bocsánat? Nem mondják a társadalomnak, hogy uraim, bocsánat. Mert a miniszter asszonyt hiába kértem, hogy mondja azt, hogy tévedtem, elnézést kérek, vagy úgy érzem, hogy igazam van, de mégis bocsánatot kérek az elmúlt időszakért. Ez nem történt meg. Ki lehet lépni, át lehet lépni minden gond nélkül egy másik koncepcióba? És ezt a koncepciót most akarjuk megalkotni? Biztosak önök abban, hogy önöknek van felhatalmazása erre az új koncepcióra? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Van.) Mily en alapon van felhatalmazásuk erre az új koncepcióra? Ezt a felhatalmazást önök saját maguk vonták meg maguktól. Nem beszélve arról, hogy ilyen rövid időtartamra, amit Mikola képviselőtársam is említett? Milyen gondolatok munkálhatnak az orvosokban és a be tegekben? Hogy tudjanak ehhez a szisztémához egyik pillanatról a másikra alkalmazkodni? Azt mondták önök, hogy ez az egészségügyi rendszerváltás - önök használták a kifejezést. Akkor most visszaváltunk? Most mi történik? Mindössze annyi történt, hogy egy m eghatározott koncepciót megalkotó párt eltávozott önök mellől. És most úgy gondolják, hogy mindent lehet úgy folytatni, mint eddig, csak másfajta zászló alatt. Ez mire alapszik, milyenfajta önbizalomra? Ki az, aki bármilyen parlamentet felhatalmaz erre? Ki az, aki azt mondja, hogy egy korszakos törvényt, mert azt mondták, hogy egy korszakos törvény, egyik pillanatról a másikra visszavon? - és azt sem mondja, hogy kérem, bocsánat, rosszul tettem. Amikor ezt elmondom, érzem a saját felelősségemet is természet esen ebben a kérdésben, bár el kell mondanom, hogy az előző év nyarától, amit lehetett, mindent elkövettünk a bizottsági munkában, a bizottsági munkán kívül itt a parlamentben, hogy megértessük önökkel, a módszer nem jó. A módszer rossz! És ha a módszer ro ssz, nincs olyan tudományos munka, nincs olyan terápiás forma, amelyik eredményhez vezetne.
