Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 19 (147. szám) - A közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2557 hogy vonják vissza a törvényt, nem elfogadható, mert azt sugallná, hogy nem kell semmit sem csinálni.” Ez súlyos félreértelmezése a Fidesz álláspontjának. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Újra Kökény Mihály: “Az egészségügyi társadalombiztosítási reform a népszavazási fenyegetőzés, illetve annak ellenére sem áll le, hogy egyesek el kívánják bizonytalanítani a befektetőket.” Lendvai Ildikó: “ Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényjavaslat olyan, amelyet baloldali ember nyugodt szívvel támogathat.” Tisztelt kormányoldali és mára már ellenzéki szabad demokrata Képviselőtársaim! Miután február 17én fegyelmezett egyöntetűséggel az orszá g sorsát alapvetően meghatározó ügyben rossz döntést hoztak, és súlyos arcvesztést szenvedtek el, most sarkon fordulnak, és már megint ott állnak az ellenkező előjelű folyamat élén. Nagy a nyüzsgés a damaszkuszi úton. Megvédjük a társadalombiztosítást, az Egészségbiztosítási Pénztárat - mondják. Most már nem kell a magántőke. Aquinói Szent Tamás szavai kísértenek: “Joga az embernek másnak lenni, mint volt tegnap, és ezt észrevenni is tisztesség.” No de ilyen áron? Ilyen tempóban? Minimális belátás, önértéke lés, lelkiismeretvizsgálat és tisztességes elszámolás nélkül? Tisztelt szocialista Képviselő Hölgyek és Urak! Önök elárulták a társadalombiztosítást, elárulták a szolidaritást, ne szépítsük. Most pedig, miután a március 9ei szociális népszavazáson az emb erek elsöprő nemet mondtak az önök úgynevezett reformjára, úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, sőt, még politikai tőkét szeretnének kovácsolni maguknak a törvény visszavonásából. Nem érdekes, hogy szembementek az egész társadalommal, orvosokkal, szak mai köztestületekkel, civil szervezetekkel, betegegyesületekkel, szakszervezetekkel. Nem számít, hogy százmilliókat költöttek el propagandacélokra feleslegesen, hogy suba alatt felállították a 22 pénztárat, és jó zsíros állásokhoz juttatták - a pénzügymini szterrel karöltve persze - a barátaikat; arcizmuk sem rebbent. (Zaj az MSZP padsoraiban.) A két esztendeje tartó reformnak nevezett ámokfutás lezárása, pénzügyi, gazdasági, szakmai, morális elszámolás nélkül akarnak elegánsan kivonulni a dologból. Nem gond olják, hogy a kormányzati ciklus legnagyobb botránya miatt öntömjénezés helyett inkább bocsánatot kellene kérni az emberektől? Szerintünk ez lenne a minimum. Szövetségünkkel, az emberekkel, az orvosokkal, a szakmával összefogva igenis megvédtük a társadalm i egészségbiztosítást, megvédtük a szolidaritást. Tettük ezt azért, mert tudjuk, hogy a szociális biztonságnak ez a nagy rendszere az emberi lényeget hordozza. Az egészségügyben a szolidaritás az egyenrangú emberek közötti kölcsönös érdekek alapján adott j uttatásokat jelenti. Aki a társadalombiztosítást szétveri, az magát a közösséget, a nemzeti kockázatközösséget veri szét. És még valami: abba kellene hagyni ezt a “valódi biztosítássá tesszük az egészségbiztosítást” szöveget. Úgy látszik, önök még mindig n em értik a különbséget az egyéni kockázatvállalásra épülő piaci, üzleti biztosítási rendszerek és a tömeges kockázatvállalásra alapozott társadalmi közösségi rendszerek, vagyis a társadalombiztosítási rendszerek között. Tisztelt Országgyűlés! A pénztártörv ény visszavonása kapcsán azért néhány következtetést meg kellene még vonni. Az egészségügyi és ezen belül a társadalmi egészségbiztosítási rendszer átalakítása, megtervezése során mindig szem előtt kell tartani, hogy a betegség megélése a legvalóságosabb k isebbségi lét, a fenyegető megaláztatás hordozója, az emberek számára nagyon is érzékeny terület. Az átalakításban egy garanciális elem van, ez pedig a hozzáértés, a szakértelem. Ahhoz, hogy valakik az egészségügyi szakmában mindannyiunk érdekében érdemi d öntéseket hozzanak, hozzáértés kell. Akik az államilag garantált kötelező általános egészségbiztosítási rendszerben a szolgáltatások javulását a multinacionális magánbiztosítóktól várták, nem tudják, hogy mit jelent nem szelektálható betegpopulációknak egy enlő hozzáférési eséllyel kötelező szolgáltatásokat nyújtani. Ennek belátásához az ellátórendszer alapos ismeretére lett volna szükség. A volumenkorlát nélküli tudatlanság azonban bumerángeffektust szült, amely a törvény visszavonására kényszeríti most a d öntéshozót.
