Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 14 (146. szám) - A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat; a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valam... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2469 teremt a bíróságok és a közjegyzők vonatkozásában a felek számára, általa az állampolgárok az eljárás költségét, időigényét, valamint az eljáró hatóság sajátosságait, munk arendjét mérlegelve szabadon hozhatnak döntést abban a kérdésben, hogy a bíróság vagy a közjegyző eljárását kezdeményezike. Az államnak is élnie kell az informatikai fejlődés nyújtotta lehetőségekkel. Ezért örömmel látjuk, hogy a törvényjavaslatban ez a t örekvés egyértelműen megjelenik. A javaslat két esetben is épít a számítástechnikai eszközökre. Az értékpapírok és az okiratok megsemmisítésének jelenleg is létező eljárását úgy modernizálja, hogy a bírósági hirdetőtábla intézményét felváltja egy, az inter neten mindenki által elérhető nyilvántartással. Ez a jelenlegi rendszernél jóval szélesebb körű tájékoztatásra, illetve az értékpapírokkal, okiratokkal való visszaélések eredményesebb megelőzésére adhat lehetőséget. Ezzel párhuzamosan pedig az eljárás hoss za is lerövidíthető, így a hirdetményezéssel bekövetkező függő jogi helyzet is hamarabb megszűnik, és ez egyértelműen növeli a jogbiztonságot. Fontosnak tartom ugyanakkor hangsúlyozni azt, hogy a közjegyzők tevékenységének mindenkor az állampolgárok érdeke it kell szolgálnia. Ezért a törvény hatályosulásának vizsgálatakor fokozottan oda kell majd figyelni arra, hogy az új közjegyzői nem peres eljárások megteremtése ne járjon a közjegyzői ügyintézés lelassulásával. Ezzel elveszne mindaz az előny, amit a jogal kotó szeretne elérni a törvényjavaslattal. Az időszerűség követelményének a közjegyző valamennyi eljárása esetében, így a hagyatéki eljárás során is érvényesülnie kell. Jellegénél, tárgyánál fogva ez az az eljárás a közjegyzői ügyek között, ami viszonylag hosszabb ideig tarthat. Szükség van a hagyatéki eljárást újraszabályozó törvényjavaslat megalkotására és benyújtására is, amely reményeink szerint egy modern szabályozási koncepciót fog tükrözni, akárcsak ez a mostani, előttünk fekvő javaslat. A bírósági v égrehajtás nagyon fontos szerepet tölt be a jogérvényesítésben, szoros összefüggésben az előző törvényjavaslatokkal. Messzemenőkig egyetértünk azzal, hogy a kormány a polgári perrendtartás mellett a Vht. módosítására is javaslatot tesz. A perrendtartási mó dosítások egy része remélhetőleg valóban alkalmas lesz a perek megelőzésére, a jogviták megnyugtató lezárására, az ügyek jelentős részében viszont persze feltehetőleg továbbra is szükség lesz majd a bírósági ítéletekben foglaltak kikényszerítésére. A követ elések behajtásának egyik eszköze az adós vagyonának értékesítése, az árverés. Ezek lebonyolítását rendszeresen meglehetősen sok kritika éri. A végrehajtást kérők hosszadalmasnak, bonyolultnak tartják az eljárást, az adósok pedig sérelmezik a becsértéket, az árverési vételárat, számos esetben pedig az eljárások szabályszerűtlenségére hivatkoznak a különböző kifogásokban. Tisztában kell tehát lennünk azzal, hogy az árverés szabályozásának sok érdekre kell figyelemmel lennie: az adósok, a végrehajtást kérők, a társtulajdonosok vagy éppen az ingatlanban lakók érdekeire is. Ezért az egyszerűsítés, a gyorsítás, amivel mindenképpen egyetértünk, a felek, egyéb érintettek jogait, érdekeit védő alapvető garanciákat nem sértheti, azokat szem előtt tartva kell a változ tatásokat végrehajtani. Nincs könnyű helyzetben a jogalkotó akkor, amikor egy ilyen bonyolult viszonyrendszert szabályozó intézményhez nyúl. Úgy látjuk, hogy a törvényelőkészítőknek is számos szempontot kellett mérlegelniük akkor, amikor javaslatot tettek az elektronikus árverési rendszer létrehozására. Ezek közül én talán a visszaélések elleni küzdelmet, az eljárások szabályszerűségének, tisztaságának biztosítását emelném ki mint érdemet. Az elektronikus árverési rendszer ezt több oldalról is támogatja, b iztosítja; elsőként úgy, hogy az eljárásában a nyilvánosságnak egy más szintjét garantálja. Számtalanszor hallottuk már azt kifogásként, hogy azért nem lehetett sikeres vagy sikeresebb az árverés, mert nem is tudtak róla a potenciális vevők. A hirdetmények internetre való feltétele az ilyen kifogásokat megelőzheti, ma ugyanis ez az a fórum, amelyik a legszélesebb körű nyilvánosságot tudja biztosítani.
