Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
2336 Erre mondok egy nagyon jó példát: Nagyalásony. Hat településről viszik a gyerekeket, azt lehet mondani, hogy a létszám 50 százaléka hátrányos helyzetű, ebből 30 százalék a cigány kisebbséghez tartozik, tehát fokozottan hátrányos helyzetű. Szeretnék működt etni magát az óvodát, ehhez mindenképpen óvodabővítésre lenne szükségük, új konyha biztosítására lenne szükségük. Mi volt a regionális tanácsnál? Egy az egyben elsöpörték a pályázatukat; de ugyanez Somlóvásárhely kérdése is, és jó lenne, ha az államtitkár úr ezeket felírná. Osztálybővítésre lenne szükség, iskolabővítésre lenne szükség, konyhabővítésre lenne szükség, tehát egy korszerű intézményre, fogalmazzunk úgy, hiszen a gyermekek között - abból a hat településből, ahonnan odajárnak - ott is ugyanúgy 40 százalék a cigány kisebbséghez tartozó. Akkor felmerül a kérdés, hogy hány százaléka az ott lévő gyermekeknek hátrányos helyzetű és fokozottan hátrányos helyzetű. Ilyen esetben kellene megvizsgálni a tényleges osztálylétszámot. Ott, ahol a hátrányos helyze tű, a fokozottan hátrányos helyzetű és a kisebbséghez tartozó létszám százalékos arányban is megtalálható, igenis csökkenteni kellene magát az osztálylétszámot, és nem a társulásra bízni azt a lehetőséget, hogy majd a kiemelt normatív támogatást a társulás a maga részéről biztosítja. Itt van Tüskevár esete, államtitkár úr. Van vita, mert vannak itt politikai erőlködések, és szeretném, ha az államtitkár úr erre odafigyelne, mert jelen pillanatban a tüskevári iskolánál is az a legnagyobb probléma, hogy szeret nének óvodabővítést végrehajtani, csak egyszerűen veszélyeztetve van magának az iskola működésének a feltétele is, mert az iskola létszáma száz fő környékén mozog. (19.20) De pontosan ezeket kellene nagyon korrektül megvizsgálni, és úgy átalakítani a norma tív támogatási rendszert, hogy a hátrányos és fokozottan hátrányos helyzetű, valamint a cigány kisebbséghez tartozó gyermeklétszám alapján kellene a normatívákat megállapítani, és vele párhuzamosan az osztálylétszámokat annak mértékében csökkenteni, ahogy a hátrányos helyzetű jelenségek egyegy iskolában megtalálhatók. Mert mikor történik az esélyegyenlőség? Ezt nagyon sokszor elmondtuk az “Élőlánc a kisiskolákért” konferencián is. A cél az volt, hogy lehetőleg az alsó tagozatos iskolák maradjanak helyben. Miért maradjanak helyben? Itt jön be a munkaközösség kérdése, amit Velkey képviselőtársam is mondott, meg a családlátogatás kérdése. Elnézést, de ha a hatodik településről visznek oda egy elsős vagy másodikos kisgyereket, akkor a pedagógus honnan tudja, ho gy milyen szociális háttérből jön az a gyerek, milyen mértékben hátrányos helyzetű maga a család, evette a gyerek, és hogy annak a gyereknek a lelkével hogy kell foglalkozni. Meg kell simogatni a fejét, vagy külön extra foglalkozást igényel az a gyerek an nak érdekében, hogy az esélyegyenlőség területén fejlődőképessé tudjon válni - ez óriási nagy kérdés. És ugyanez a bölcsődék, óvodák kérdése is. Mert nem biztos, hogy a szülő, főleg azokon a kistelepüléseken, ahol általában a lakosság 506070 százaléka mu nkanélküli - és nagyon helyes, hogy kötelező óvodai formát is indítunk, hisz a nyugateurópai országokban ez tulajdonképpen honos , anyagilag bírja azt a feltételt, hogy az egyik településre viszi a gyereket iskolába, a másik településre viszi óvodába, a harmadik településre meg bölcsődébe, ahol tudnak neki ilyen lehetőséget biztosítani. Nem fogja tudni elvinni, mert nincs meg az anyagi fedezet, forrás ahhoz, hogy ezt ki tudja alakítani. Ezért kellene mindenképpen sokkal komolyabban átgondolni az iskolalét számokat, az osztálylétszámokat, a normatíva kérdését, és megvizsgálni, az eddigi összevonásoknál milyen lehetőség van arra, hogy a fejlesztések valóban oda irányuljanak, ne pedig ott legyen iskolafelújítás vagy új iskolaépítés, ahol később majd be fogják zárni. S ahol ezekkel a fejlesztésekkel ki lehet alakítani a korszerű óvodai ellátást és vele párhuzamosan a bölcsődei ellátást is, ezeket kellene nagyon konkrétan megvizsgálni. Nagyon jó volt az, amit ön is elmondott, csak hát kommunikálni kellett volna a z élőlánc hónapokon keresztül tartó konferenciáival, hónapokon keresztül tartó figyelemfelkeltésével, felhívásával. Nem kellett volna kétszáz helyre elmenni, és nem kellett volna megvárni, amíg miniszterelnök úr ötletel egyet, és akkor minden képviselő a b aloldalról rohan, és ez alapján mintegy
