Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - VELKEY GÁBOR (SZDSZ):
2332 magyarázható még bele; olyan elemek is, amelyek konkrétan nincsenek benne, de beleképzelhetők ebbe a törvényjavaslatba. Én nagyon szorosan arról szeretnék beszélni, hogy mi van ebben a tervezetben, illetve milyen eredményei várhatók az ennek következtében meghozott lépéseknek. Kezdem azzal, hogy ki kell mondanunk, bár ezt többen elmondták előttem, hogy a rendszert alapvetően meghatározó tényezőkhöz nem nyúl hozzá a tervezet. (19.00) Így az alapstruktúrát nem változtathatja meg, apró javítgatásokat próbálgat, és ezek a javítgatás ok dilemmásan apró előrelépéseket eredményezhetnek meggyőződésem szerint. Úgy gondolom különben, hogy ha az apró előrelépésekkel picit jobb lesz ettől a helyzet a közoktatásban, az is eredmény. Örülnünk kell az ilyen kis sikereknek is. Ugyanakkor ki kell m ondanunk még egyszer azt, hogy a rendszer alapmechanizmusai ennek a módosításnak az eredményeként nem fognak változni, és ez az alapmechanizmusokat érintő változatlanság meggyőződésem szerint a részletjavaslatok eredményességét vagy hatékonyságát is jelent ősen rontja. Alapvetően ezért inkább a dilemmáimról tudok beszélni. Arról, hogy a pozitív elemek mögött olyan társadalmi folyamatok vannak, amelyek nem engedik igazán érvényesülni azokat a kezdeményezéseket, amelyek egyértelműen kiolvashatók a pozitív szán dék oldaláról a javaslatban. Kezdjük rögtön azzal a kérdéssel, amit nagyon sokan említettek előttem, és amelyik a korai fejlesztés szükségességére hívja fel a figyelmet. Ez nem vitatható, nagyon egyértelmű. Különösen egyértelmű ez a hátrányos helyzetű térs égekben, azokon a kistelepüléseken, ahol a hátrányos helyzetű lakosság ellátásában az intézményrendszernek kiemelten nagy szerepe van. Azt is ki kell mondanunk, hogy ez az intézményrendszer, különösen ezekben a térségekben egyértelműen leépült - na, nem az utolsó hat évben, hanem leépült a rendszerváltástól kezdve napjainkig, méghozzá radikálisan. Szolgáltatás meg csak ott nyújtható, ahol intézmény van. Ahol nincs intézmény, ott nem nyújtható szolgáltatás, és itt jön alapvetően elő a fejlesztés kérdése. Val óban igaz, hogy a korábbi nemzeti fejlesztési programban és a mostaniban is vannak fejlesztési források, amelyek az intézményrendszer bővítését szolgálhatnák. Ugyanakkor ma ki kell mondanunk, hogy a finanszírozási rendszer miatt nem éri meg az intézményren dszer bővítése az iskolafenntartóknak. Nem éri meg akkor, amikor minden egyes, az iskolába bevett gyerekhez, még hogyha a legracionálisabban szervezi is meg az illető gyerek képzését vagy óvodáztatását, soksok nem létező önkormányzati forrást kell hozzára kni a településnek. Ez olyan helyzetet eredményez, ami a dilemma feloldását nagyon nehezen teszi végrehajthatóvá. És akkor itt jön az első alapvető kérdés: a halmozottan hátrányos helyzetű szülő a gyermeke óvodáztatásához anyagi támogatásban részesüljöne vagy nem. Meggyőződésem, hogy ez a különben pozitív szándékú ötlet középvárosi és nagyvárosi körben korlátozottan eredményes lehet, ezekben a körökben is különben a fenntartók a lehető legszűkebbre húzták az elmúlt időszakban az intézményrendszert. Legfelj ebb odáig működhet ennek az intézkedésnek a pozitív hatása, hogy az ebben az intézményrendszerben meglévő lyukakat feltölti a rendszer. Nem hiszem, hogy ez új intézmények alapítását eredményezné, abban meg nagyon biztos vagyok, hogy a hátrányos helyzetű té rségek apróbb falvaiban, községeiben ennek érdemi hatása a szolgáltatás bővítésére nem lesz. Mert van egy érdekelt, halmozottan hátrányos helyzetű szülő, és van egy teljesen, anyagilag is ellenérdekelt önkormányzati fenntartó. Ezt a dilemmát ez a jogszabál y, illetve ez a kezdeményezés sajnos nem tudja feloldani. Ezt csak akkor lehetne feloldani, hogyha a finanszírozási rendszeren változtatnánk, arra pedig ma nem nagyon van esély. Azt is látnunk kell, hogy ma az önkormányzatokban, éppen az ezeken a hátrányos helyzetű kisebb településeken működő intézményekben pont fordított folyamatok zajlanak. Nem az a kérdés, hogy beveszike a jelentkező gyerekeket, hanem épp az a tendencia, hogy önkormányzati forráshiány miatt nem veszik be, sőt idő előtt hazaküldik a gyer ekeket. Tehát abban motiváltak, hogy már
