Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÓKAY ENDRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
2319 megszüntetése - amenn yiben ez lehetséges volna - fontos cél. Azt gondolom, már önmagában eredmény, ha ezt le tudjuk szögezni. Tisztelt Ház! Az, hogy hogyan alakul ki az esélyegyenlőtlenség, mitől van az, hogy ahogy halad előre az életében a gyerek, a tanuló, a diák, úgy a ross zabb eséllyel érkezetteknek egyre rosszabb az esélyük, hogy az olló egyre inkább tágul. Nos, tisztelt Ház, ennek a folyamatnak a vizsgálata vihet közelebb ennek a megoldásához. Ennek a folyamatnak az alapvető magyarázata pedig a magyar nevelési rendszer, o ktatási rendszer, iskolarendszer meglehetősen szelektív voltában rejlik. Tisztelt Ház! Az élet során vannak elágazási pontok, amelyek sajnos elég sűrűn követik egymást, ahová odaérve a gyerek, a tanuló, a diák egy válaszúthoz érkezik, és aki rosszabb felté telekkel érkezik, az következetesen mindig ezen a ponton a rosszabbat kénytelen választani. Természetesen nem ő választja, oda szorítja a helyzet, oda szorítják a körülményei. Ezeket kell végigvenni, és ezeken a pontokon javasol a most benyújtott törvényja vaslat beavatkozást, hogy ezeken az elágazási pontokon a kényszert oldjuk. Kezdődik természetesen már a születéssel. Mindannyian ismerjük, mert többször fölmerült már az elmúlt hetek, hónapok vitájában, hogy a diplomás házaspár gyermeke négyéves koráig 40 millió szót hall, a kétkezi munkás házaspár gyermeke 26 milliót, a segélyekből élő házaspár gyermeke pedig 13 milliót, vagyis már négyéves korra 1:3 az az ingermennyiség, ami csak verbálisan érte a gyermeket. Ennek megvan a maga következménye. Tisztelt Ház, ez az, amit a korai fejlesztéssel, a védőnői hálózat és a gyámhatóság megerősítésével kíván a törvényjavaslat orvosolni. Magyarán, igyekszik minél korábban bevonni az intézményes fejlesztésbe a gyerekeket, hogy a családtól örökölt, hozott hátrány ne é rvényesüljön olyan mértékben. Következik a bölcsőde, hogy melyik gyerek jut be a bölcsődébe és melyik nem. Ebben területi és szociális különbségek egyaránt vannak. Fontos ez? Hát hogyne volna fontos! Az Európai Unió nem véletlenül tűzte ki azt, hogy a tago rszágokban a gyermekek legalább 30 százaléka mindenütt járjon bölcsődébe. Megjegyzem, Magyarországon sajnos 10 százalék alatt van ez az arány. Egy vizsgálat kimutatta, hogy a bölcsődét végzettek több mint 50 százaléka szerez később diplomát, azoknak pedig, akik nem jártak bölcsődébe, kevesebb mint egyharmada. Ez a nagyon korai hatás, a bölcsőde nagyon korai szocializációs hatása húszhuszonöt évvel később a diplomaszerzésben megnyilvánul. Ez az, amit a törvényjavaslat többek között azzal is orvosolni akar, hogy további lehetőségeket teremtsen bölcsődéztetésre, bölcsődei ellátásra, magyarán: azokon a településeken, ahol fölösleges óvodai férőhelykapacitás van és nincs elegendő bölcsődei férőhely, ott az óvodai férőhelyek rovására ezt meg lehessen oldani. A k övetkező ilyen pont az, hogy kinek a gyereke, hol élő gyerek jut óvodába, és ki nem. Több fázisban próbáltuk az óvodának, a hároméves kortól tartó óvodáztatásnak a semmivel nem pótolható iskolaelőkészítő, felzárkóztató hatását ösztönözni. Kezdődött a hátr ányos helyzetűek ingyenes óvodai étkeztetésével, folytatódott azzal, hogy megteremtettük a lehetőséget - legalábbis törvényi szinten , a kötelezettséget az önkormányzat, illetve a fenntartó számára, hogy 2008tól minden hátrányos helyzetű, 2010től pedig minden gyermek számára, aki igényli, hároméves kortól tegyék lehetővé az óvodai ellátást. Ebben a törvényjavaslatban pedig továbblépünk, és azt mondjuk, hogy teremtsünk érdekeltséget a szülő oldaláról. Ez az a bizonyos óvodáztatási támogatás, az első időpo ntban 20 ezer, majd évente 10 ezer forint óvodáztatási támogatás, amivel érdekeltté tesszük a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek szüleit abban, hogy a gyermeket óvodába vigyék, és mellétesszük azt a monitoringrendszert is, hogy ez a támogatás nem abb an a pillanatban jár, amikor a gyerek óvodába kerül, hanem csak három hónap után, ha a gyerek az elmúlt három hónapban az óvodai foglalkozások legalább 75 százalékán részt vett. És ez minden félévben így ismétlődik, tehát félévről félévre, amikor az újabb támogatás jár, akkor az előző félévben teljesített óvodai foglalkozások számát meg kell vizsgálni.
