Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SÁNDOR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2303 pótolhatók; némiképp orvosolhatók, de nem pótolhatók. Ha a gyerek úgy nő fel, hogy nincs minta előtte a kitartó munkára, a kötelességteljesítésre, a feladatra, a napirend beosztás ára, akkor az iskola majdnem tehetetlen a tekintetben, hogy ezeket a hátrányokat behozza. Nos, tehát azt láthatjuk, hogy ahhoz, hogy valódi esélyt teremtsünk, jó szándékra, programokra és soksok pénzre van szükség. Minderről nincs szó ezekben a törvényhel yekben. Kérdezte a szocialista képviselőtársam, hogy mi a gond ezzel a törvényjavaslattal. Hát ez a gond, hogy nem a lényeges kérdésekről szól, hanem bürokratikus pótcselekvésekkel próbál orvosolni valóban meglévő problémát. Ilyen bürokratikus pótcselekvés az, hogy esélyegyenlőségi intézkedési tervhez köti bizonyos pályázati pénzek megadását. Jól tudjuk, intézkedési terveket, programokat már mindenki nagyon jól tud írni, és azt is tudjuk, hogy ezzel bizony a helyzet nem orvosolható. Nos, még két rövid témát említenék meg. A pedagógusokra vonatkozó téma: az “Új tudás” programban a pedagógusok kiemelt helyet kaptak. Nagyon helyes, ráirányítja a figyelmet erre az égető problémára, sok vonatkozásban egyet is értünk vele, mi is megtettük a javaslatainkat. Nem jó, ha csak a pályakezdőket díjazzuk kiemelten. A pedagógusok vonatkozásában kiszámítható életpályára volna szükség, ahogy az előttem szóló Pokorni Zoltán úr is mondta. Ebben a törvényjavaslatban voltaképpen nincs szó a pedagógusokról. Egyetlenegy olyan javas lat van, amely eléggé botcsinálta: arról van benne szó, hogy az közoktatáskutatás minőségének emelése céljából ösztöndíjat kapjanak a pedagógusok. Hát jó, vegyenek részt a kutatásban, de ez a pedagógustársadalomnak a legnagyobb gondja, hogy nem vesz részt a kutatásokban? Sokkal inkább arra lenne szükség, hogy legyenek ösztöndíjak arra, hogy valódi alkotómunkát végezhessenek, tankönyvírásra, doktori cselekmény folytatására, publikációk készítésére, szépirodalomra, bármire. Az ösztöndíj tehát jó, de ezt csak a közoktatáskutatásban való részvételhez kötni nem jó. Ehelyett szükség lenne arra, ami tízegynéhány évvel ezelőtt szerepelt egy törvényjavaslatban, hogy 710 évente fél évre vagy akár egy évre fizetéses szabadságra mehessenek az idegrendszerükben megko ptatott pedagógusok, és szükség lenne arra is, annak kimondására, nyomatékosabb kimondására, hogy közfeladatot ellátó személyek, és ezért az ő mindenféle bántalmazásuk súlyos bűncselekménynek minősül, akár csak a rendőrök vagy más hasonló fontos foglalkozá st ellátók bántalmazása. Az utolsó téma, amelyet megint csak részben érint a törvényjavaslat, az ellenőrzés kérdése. 1985 óta - egyedülálló módon szinte Európában - úgy működik a magyar oktatási rendszer, hogy nincs külső szakmai ellenőrzés. Ez borzasztó p ocsékolás. A PISAsokk nagyon sok ország figyelmét arra irányította, hogy szükség van külső objektív szakmai ellenőrzésre, ezt meg is kezdték. Nálunk is több kutató nagyon nyomatékosan javasolta, ezzel szemben ez a törvényjavaslat is a szakmai munkaközössé gektől és a minőségirányítási programoktól várja az ellenőrzés megvalósulását. Márpedig esélyegyenlőségről, színvonalemelésről, jó közoktatásról ma már nyilvánvalóan tudható, nem álmodozhatunk addig, amíg egy korszerű elveken nyugvó belső ellenőrzés nem pá rosul egy objektív, szintén korszerű elveken nyugvó külső ellenőrzéssel. Ez is hiányzik a törvényjavaslatból. Nos, ezek azok a szempontok, amelyek miatt a Kereszténydemokrata Néppárt is úgy látta, hogy ez általános vitára nem alkalmas, és ilyen formában ne m tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Sándor Klárának, az SZDSZképviselőcsoport vezérszónokának. DR. SÁNDOR KLÁRA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olyan törvénymódosító javaslatcsomag fekszik előttünk, amely nyilvánvalóan - ezt többen is mondták - nem fogja megoldani azokat a problémákat, amelyek az esélyegyenlőséggel, illetve az egyenlő bánásmód megsértésével, időnkénti megsértésév el kapcsolatosak a magyar iskolarendszerben. Annál kevésbé tudja megoldani, mert egy rendkívül összetett folyamatról van szó, rendkívül hosszú ideje tartó szegregációs folyamatokról van szó, és a
