Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2298 egy rossz döntés volt. Ennek a hatása, romboló hatása a színvonalra, a tartalomra, a minőségre vonatkozó romboló hatása nyilvánvaló. Lépni kellene! A természettudományos tárgyak okta tása szintén megoldatlan. Alacsony óraszámokkal, úgy is le lehet érettségizni ma Magyarországon, hogy egyetlenegy természettudományos tárgyból sem kell érettségin számot adni. A gyengébbek kedvéért a matematikát nem tekintjük természettudományos tárgynak, a tudományok szokásos besorolása szerint. A szakiskola terén: a gyerekeink 24 százaléka, akik szakiskolába járnak, kipotyog a rendszerből, közel a negyede kiesik a rendszerből, ami őrült pazarlás pénzzel, energiával, mindennel. A bennmaradók 42 százaléka e gy tárgyból megbukik, és a szakiskola belső tartalmi gondjaira, feszültségeire mind a mai napig az eltelt hat év során nincs válasz, nincs érdemi megoldási javaslat. A tanulói teljesítményekről sokat vitatkoztunk ebben a teremben. A különböző mérések jól m utatják, hogy az óvoda, az alsó tagozat rendben van; a felső tagozaton nyílik az olló, és csúszunk le éllovasból sereghajtókká. Nyilván számos ok van, de a számos ok között a meghatározó, hogy a felső tagozat finanszírozásánál mutatkoznak az alapvető gondo k. Az alsó tagozat aránylag könnyen finanszírozható egy tanítói rendszerben, a felső tagozat szaktanári rendszere pedig nem. Egybevetve az OECDadatokkal, azt látjuk, hogy az alsó tagozat finanszírozása nagyjából megfelel az OECDszámoknak, a felső tagozat on pedig kevesebb, mint a felét költjük az OECDállamokhoz viszonyítva a felső tagozat működtetésére. Nem csoda, ha ez egy idő után megmutatkozik a gyermekeink teljesítményében, az ott folyó munka minőségében is. A roma gyerekek vagy a halmozottan hátrányo s helyzetű gyerekek, közöttük számos roma gyerek sajátos problémáinak a kezelése megoldatlan évek óta. Az óvodáztatás kiterjesztése, támogatása, amennyiben nemcsak egy szűk kört tud majd elérni - ez a kockázat a mai rendszerben benne van , fontos lépés le hetne ezen a téren, de azt is látjuk, hogy önmagában kevés, ha ez nem kapcsolódik egy óvodaépítési programhoz. Szerencsém volt beszélgetni Arató államtitkár úrral, Hiller miniszter úrral erről, megkérdeztük elég őszintén, felmértéteke, hogy hol kell építe ni óvodát. Mert mondjuk, az V. kerületben, ahol elöregszik a kerület, kevés gyerek születik, van bőven óvoda, csak a probléma az - most nincs itt Rogán Tóni, hogy ezt tudná cáfolni, de talán ő is egyetért ezzel , hogy az V. kerületi óvodákat nem tudjuk ki tolni Pomázra vagy Csobánkára vagy Borsodba vagy Szabolcsba, ahol viszont az agglomerációs gyűrűben, a kistelepüléseken robbanásszerűen nő és a hátrányos helyzetű családok körében nő a gyereklétszám, aminek egyfelől örülünk, másfelől a problémát látjuk hal mozódni, eszközök pedig nincsenek. Nincs ilyen felmérés. Ennek az egyszerű kérdésnek a felmérése nélkül futunk neki ennek a jogszabályi változásnak. Pedig ha nem bővítjük az óvodai férőhelyeket, akkor mit fog elérni ez az intézkedés? Azt, hogy pár ezer hal mozottan hátrányos helyzetű gyereket kénytelenek lesznek, kötelező lesz felvenni őket, a szülők motiválva lesznek 40 ezer vagy 20 ezer forinttal, hogy be is adják, de a férőhelykapacitás fix. (16.20) Akkor azt érjük el, hogy az egyébként nem sokkal jobb h elyzetben lévő társaikat szorítják ki az óvodából ezek a gyerekek, akikre szintúgy ráférne az óvodáztatás, de az iskolaelőkészítés mindenképpen. Tehát önmagában ez az eszköz helyes, de látható, hogy kevés, félmegoldást okoz, sőt olyan feszültségeket hozha t létre, amelyekkel az előterjesztők talán nem is gondolnak. Hasonló a helyzet az előbb a Tatai képviselő úr által említett pályakezdőpótlékkal. Mindenki szívesen oszt pénzt, jó dolog az, gondolják a kormányok, különösképpen a politikusok, csak azért lássu k be, hogy ez félmegoldás. És miért pont a pályakezdőknél? Miközben a gyakorlatból ön is tudja - de talán mérések is mutatják , hogy a pályaelhagyás a harmadiknegyedik évben a legnagyobb. A pályakezdő pedagógus háromnégy év tanítás után dönt úgy, hogy e zt nem neki találták ki, ebből nem él meg, a gyerekeit ebből nem tudja eltartani. Miért nem ott nyúl bele a rendszerbe a kormány vagy a parlament? Mi a garancia arra, hogy nem lesznek a mindenféle követelmény nélkül így kifizetett pályakezdő pedagógusok, a mint lejár ez a pótlék, a szakma
