Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TATAI-TÓTH ANDRÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2293 Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a Házszabály szerinti 2 020 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor. Elsőként megadom a szót TataiTóth András képviselő úrnak, az MSZPképviselőcsoport vezérszónokának. TATAITÓTH ANDRÁS , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnö k úr. Tisztelt Országgyűlés! Végighallgatva a bizottsági hozzászólásokat, el kell mondanom, hogy az az érzés támadt bennem, mint ha nem ugyanazt a törvényjavaslatot olvasták volna a kormánypárti képviselők, és nem ugyanazt olvasták volna ellenzéki képvisel őtársaink. Az átgondoltságot hiányolják a beterjesztett törvényjavaslatból, én pedig azt hiányolom, hogy nem tanulmányozták eléggé a beterjesztett törvényjavaslatot, hiszen ha elolvasták volna, akkor nem mondtak volna ma olyan dolgokat, amelyeket itt hallh attunk. Ez a törvényjavaslat koncepcióját tekintve arról szól, hogy a magyar közoktatás teljes rendszere váljon alkalmasabbá a legfontosabb társadalmi feladat megoldására, ami nagy feladat ma Magyarországon: a szociális és kulturális kettészakadás megállít ása, visszafelé fordítása. Annyira nem kapkodásról van szó, hogy ez a célkitűzés volt a 2006ban meghirdetett kormányprogramnak az egyik legfontosabb eleme, és készülve a mai tanácskozásra, átnéztem, hogy mit mondott a Szocialista Párt 2006os vezérszónoka erről a kérdéskörről. Azt az álláspontot képviseltük, hogy az akkori változások - a pedagógusóraszámemelés és egyéb, úgynevezett kiigazító intézkedés - csak akkor vállalhatók a szocialista frakció számára, ha az így felszabaduló források visszakerülnek a rendszerbe, és ennek a feladatnak, a szociális és kulturális hátrányok iskolai csökkentésének a megoldására kerülnek vissza a rendszerbe. Jelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ez a törvényjavaslat a kormányprogram végrehajtásának ezt az elemét tartalm azza, ez a fő célkitűzése. Remélem, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem az ellen tiltakoznak, hogy kapjanak a legnagyobb segítségre szorulók több támogatást ahhoz, hogy eredményesen tudják az iskolai munkájukat végezni. Ahhoz, hogy a magyar iskolarendszer a leghátrányosabb helyzetűeknek nagyobb segítséget tudjon adni, szükség van arra, hogy minél kisebb korban óvodába kerüljenek ezek a gyermekek, minél több segítséget kapjanak, hogy iskolába kerülve még egyáltalán legyen esélyük arra, hogy azt eredményesen elvégezzék, szakmát tudjanak tanulni, tovább tudjanak tanulni, és válhassanak a hátrányos társadalmi környezetből induló gyermekek is hasznos tagjává a magyar társadalomnak. (15.50) Remélem, képviselőtársaim nem ez ellen tiltakoztak a bizottsági üléseken, és nem emiatt fogják itt a parlamentben sem kritizálni ezt a törvényjavaslatot. Akkor kérdezem, hogy mi a gondjuk a törvényjavaslattal. Egyéni képviselőként fontosnak tartom azt, hogy a kistelepüléseken, ahol nincs mód bölcsőde fenntartására, de van néhány gyermek, akinek az édesanyja, 2 és 3 éves kor között lévén a gyermek, már munkába tudna állni, vissza tudna menni a munkahelyére, és nem tudja hová tenni a gyerekét, emiatt elveszíti a munkába állás lehetőségét, a visszakerülés lehetőségét. Ha meg tudjuk azt oldani, hogy a 2 és 3 éves kor közötti gyermekek a kistelepüléseken is bekerülhessenek a gyermekintézménybe, és túl tudunk lépni azon az aggályon, hogy a 2 és 3 éves kor közötti gyermekekért mind ez ideig az egészségügy volt a felelős, 3 éves kortól ke zdve pedig az oktatás, ha össze tudjuk ezt az ügyet kapcsolni, és nem azt nézzük, hogy hogy nem lehet megoldani, hanem azt, hogy hogyan lehet megoldani, akkor előbbre jutunk, és segítséget adunk azoknak a családoknak, akiknek erre a segítségre nagy szükség ük van. Példaként említettem ezt az egy kérdést, és azt gondolom, hogy minden egyes felvetett ellentmondásukra, minden egyes felvetett gondjukra képviselőtársaim a hozzászólásukban részletesen ki fognak térni. Nem tudom megállni, hogy ne utaljak vissza arr a, amit egyszerűen, hogy finoman fejezzem ki magam, nem tartok igaz kijelentésnek, használhatnám az önök szóhasználatát is, hogy hazugságnak tartom, hogy ha valaki azt mondja a Magyar Országgyűlésben, hogy hat év alatt csak pénzt vont ki
