Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - CSERESNYÉS PÉTER, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2291 Az a felhatalmazás, amely a szakképzésben a modulzáróvizsga, a szintvizsga megszerzését segíti egy később kidolgozandó miniszteri rendeletben, a többség megítélése szerint hozzájárulhat a szociáliskul turális különbségek csökkenéséhez. Az elmondottak alapján az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság a törvényjavaslatot a szocialista és liberális többség 16 igen szavazatával és 13 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta, és a tisztelt parlamentnek megvitatásra és elfogadásra javasolta. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Cseresnyés Péternek. CSERESNYÉS PÉTER , az ifjúsági, szociális és csalá dügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Bizottságunk április 29én tárgyalta az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat ot. Azt nem lehet mondani, hogy egy élénk vita, viharos vita alakult ki a törvénymódosítás kapcsán, azonban a törvénymódosítás szükségességének tekintetében több kétség is megfogalmazásra került; a leghangsúlyosabban az, miért van szükség szinte félévente törvénymódosításra és az, hogy a törvényjavaslat bizonyos passzusai eléggé átgondoltake. Nem értettük tehát, hogy miért kell ennyire sűrűn kisebbnagyobb változtatások miatt módosítani a törvényt. Úgy tűnik, hogy ötletelés, kapkodás folyik átgondolt munka helyett. A bizottsági vitában el is hangzott az a kérdés, mi motiválta, mi az oka az újabb törvénymódosításnak. Lassan eljutunk odáig az oktatási törvény kapcsán, hogy félévente újabb és újabb törvénymódosításokról tárgyalunk, bár mindig hivatkoznak az il letékesek arra, hogy a módosítások szükségességének kimondását kutatások, felmérések előzik meg. Ezt azonban a kapkodás, az átgondolatlanság, egyáltalán, a következmények nem igazolják. (15.40) Felmerült kérdésként például az, tudjae valaki a szaktárca sz akemberei közül azt, hogy a kistelepüléseken a javaslat szerint megengedett bölcsőde- és óvodaösszevonásokra mekkora lesz az igény, és az összevonásoknak milyen hatása lesz. Kapnake az ilyen intézmények egyáltalán az ÁNTSZtől működési engedélyt, mivel m ás feltételek szükségesek az egyik és más feltételek a másik működéséhez? Egyáltalán meg tudnake felelni azoknak az elvárásoknak, amelyek az intézmények, az ilyen jellegű intézmények működéséhez szükségesek? Nem foge újabb problémákat indukálni ez az int ézkedés, ez a törvény, ha elfogadásra kerül? Felmerült az is, hogy az óvodáztatási támogatás - amely elképzelés támogatása jogos - nem jelente plusz adminisztratív terhet az intézmény vagy éppen az önkormányzat dolgozói számára. Viszont nemcsak kérdéseket fogalmazott meg a bizottság ellenzéki tagjainak közössége, hanem nagyon komoly aggályokat vet fel az, hogy a törvényjavaslat bizonyos hatásköröket elvon az önkormányzattól. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, azonban mindenki tudja azt, hogy Magyarorsz ágon szabad iskolaválasztás van, és egy ilyen nagyon komoly külső beavatkozás, ami ez alapján a törvény alapján lehetségessé válik az intézmények életében, azt is eredményezheti, hogy egy idő után, mondjuk, a szülők egy része azt mondja, hogy elviszi gyerm ekét az adott iskolából egy másik iskolába. Igen, ebben az esetben előfordulhat az - mondom, nem akarom az ördögöt a falra festeni , hogy éppen azért nem tudják a törvény betűjét betartani bizonyos esetekben egyes iskolák, vagy kényszerű lépéseket kell me gtenniük, mert hátrányos helyzetű gyerekek olyan arányban fognak járni adott intézménybe, ami már azt a bizonyos 50 százalékot túl fogja lépni. Elhangzott már, de ebben az esetben lehet a leghangsúlyosabban érezni az átgondolatlanság létét, az átgondoltság hiányát.
