Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 13 (145. szám) - Dr. Lanczendorfer Erzsébet (KDNP) a pénzügyminiszterhez - “Jár-e munkabér annak, akinek munkaszerződése ugyan van, de ténylegesen munkát nem végez?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter:
2252 Megkérdezem a miniszter úrtól: 1. Nem az éhező gyermekeknek kellett volna inkább ezt a pénzösszeget juttatni? 2. Járe fizetés annak, akinek szerződése van, de munkát nem végez? 3. Mennyibe fog kerülni a 22 intézményvezető fel mentése az adófizetőknek? Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Veres János miniszter urat illeti a szó. DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! A képviselő asszony interpellációjában néhány olyan állítást tett, amely nem állja meg a helyét, és azt gondolom, illik ezekre reagálni mindjárt az elején. Elsőként nem igaz az az állítás, hogy Magyarországon a lakosság egyharmada, ezen belül 800 ezer gyerek a létminimum alatt él. Nagyon sokan élnek Magyarországon szegényen, de szociális válság nincs. Úgy gondolom, ezzel a kifejezéssel indokolatlanul, megalapozatlanul szoktak önök politikailag élni; szerintem felesleges, nem kellene ezt tenni a to vábbiakban. A tények a következőt mutatják, képviselő asszony. A lakosság reáljövedelme - az inflációt figyelembe véve - a szocialistaszabad demokrata hatéves kormányzás alatt 25 százalékkal nőtt. Ez annak ellenére is így van, hogy az elmúlt évben volt eg y minimális reálbércsökkenés Magyarországon. A Tárki kutatásaiból ismert továbbá az a tény is, hogy eközben, ebben a hatéves periódusban az alacsony jövedelműek reáljövedelme gyorsabban nőtt, mint a magas jövedelmű csoportoké. Azaz csökkent a jövedelmi oll ó Magyarországon ebben a hat évben, csökkentek a jövedelmi különbségek Magyarországon ebben a hat évben. Különösen visszatetsző az ön nem megalapozott állítása, hogyha figyelembe vesszük azt is, hogy az ön által fontosnak tartott lakossági csoportokban oly jelentős hatással bíró családi pótlékkal kapcsolatban a következő tényeket említhetjük meg. Amikor önök voltak kormányalkotó tényező Magyarországon, akkor a családi pótlékot egyetlen fillérrel nem emelték. Az elmúlt hat évben a családi pótlék háromszorosá ra növekedett Magyarországon. Ha a szüléskor járó anyasági támogatást is megnézzük, akkor 18 310 forintról 63 ezer forintra emelkedett ez az összeg. Ezért azt gondolom, nagyonnagyon megalapozatlan állításokkal nyitotta interpellációját. Azt hiszem, az egé szségbiztosítási pénztárak vélt költségeivel összehasonlítani az ön által tett téves adatokon nyugvó téves állításokat, megint csak egy szerencsétlen összevetés volt. Vissza kell utasítanom ugyanis azt a kijelentését, miszerint az elfogadott pénztártörvény kapcsán bármifajta mérlegelési lehetősége lett volna bárkinek, aki a végrehajtásban dolgozik Magyarországon. Az elfogadott törvényt végre kell hajtani! Azt gondolom, ebben nagyon nehéz lenne más követelményt támasztani, így ne támasszunk a kormánnyal, a k ormány egyes tagjaival szemben sem más követelményt. A pénztárvezetőkkel kötött munkaszerződések - összhangban a jogi szabályozással - rendelkeznek a megszűnés és a megszüntethetőség eseteiről is. Ha az adott társaság jogutód nélkül megszűnik, mint ahogyan az a most beterjesztett javaslatban szerepel, akkor a vezetők megbízatása azonnal meg fog szűnni. Második: a mai napig az alapítással és a működés megkezdésével összefüggésben az alaptőke befizetésére, a cégbírósági eljárási illeték megfizetésére, a cégkö zlönyben való közzététel díjának megtérítésére és minimális ügyvédi költség kifizetésére került sor. Ezek összege a mai napig a 6,5 millió forintot nem haladta meg. Ez azt jelenti, képviselő asszony, hogy társaságonként még a 300 ezer forintot sem érte el ez a költség ma Magyarországon, szemben az ön által említett negyedmilliárd forintos értékkel, amit ön hangoztatott. Úgy gondolom, akárhogyan fog alakulni a pénztárak sorsa, azaz akármikor fog a parlament akármilyen tartalommal döntést hozni az azóta már b eterjesztett javaslatról, még nagyságrendben sem fogja elérni a költség azt az értéket, amiről a képviselő asszony az interpellációban írt és szólt.
