Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. február 11 (121. szám) - Bejelentés politikai vita kezdeményezésének visszavonásáról - Döntés napirendi ajánlás kiegészítéséről - Az ülés napirendjének elfogadása - A köztársasági elnök által megfontolásra visszaküldött, az Országgyűlés 2007. december 17-ei ülésén elfogadott “az egészségbiztosítási pénztárakról" szóló törvény záróvitája és zárószavazása - PODOLÁK GYÖRGY jegyző: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter:
22 Országgyűlésnek. Az elmúlt hetekben nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy a törvényt pontosítsuk, hogy meg tudjunk felelni elnök úr észrevételeinek. Ezt a munkát maga a köztársasági elnök úr igazolta vissza néhány napja egy interjújában, amikor elmondta: a kormány érdemben foglalkozott a kifogásaival. A köztársasági elnök úr ebben az interjúban azt is kiemelte, hogy munkatársaival a törvényt alaposan átta nulmányozták, és egyik rendelkezését sem találták alkotmányba ütközőnek, azaz a törvény megfelel az alkotmánynak. A következőkben arról szeretnék beszélni, hogy mi az, ami változott, és mi az, ami nem változott a korábban elfogadotthoz képest. Legelőször i s nem változott az a szándék, hogy olyan egészségügyünk jöjjön létre, amely jobb minőséget garantál, és a mainál igazságosabb hozzáférést. Állandóan felmerül az a kérdés, hogy miért is akarjuk ezt a reformot. Én itt is köztársasági elnök úr szavaival élnék , ahogy megfogalmazta, a mai egészségügyi rendszer rendkívül alacsony hatásfokkal működik, pazarló, korrupt, és a politika túlságosan beleszól a működésbe. A diagnózis tehát egyértelmű. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezt az egyértelmű diagnózist tudja gy ógyítani ez a törvény. Meggyőződésünk, hogy az alacsony hatásfok, a pazarlás, a korrupció és a politikai befolyásolás a teljesen állami rendszerekben nem véletlenül, hanem szükségszerűen alakul ki. Ezért mondjuk azt, hogy elhibázott gyógymód lenne, ha a sz ükségszerűen rosszul működő rendszert, mondhatni, a bürokratikus koordináció elvén működő rendszert próbálnánk továbbra is tünetileg kezelgetni. Tapasztaltuk már az OEP működése éveiben, hogy a teljesen államilag működtetett társadalombiztosítás nem tud, n em képes eltávolodni a politikától. Meggyőződhettünk arról is, hogy verseny nélkül egyetlenegy szolgáltató sem kényszerül arra, hogy folyamatosan javítsa a minőségét. Nincs egy olyan kényszer ilyenkor a működésben, amely ösztönzőleg hatna aziránt, hogy job b legyen a betegeknek. (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Több évtizedes tapasztalat alapján állítjuk, hogy a teljesen államilag irányított vállalatokra szükségszerűen jellemző a pazarlás, és jellemző az ésszerűtle n működés. Ezen egyetlenegy mód változtathat, az irányítás megváltozása. Éppen ezért mind az egészségbiztosítási reform, mind az előttünk fekvő törvény lényege változatlan. Arról szól, hogy az egészségbiztosítás működtetését a kötelező részvételen alapuló, egységes nemzeti kockázatközösségre építő társadalombiztosítás keretei között, a szolidaritást erősítve, új, egymással versengő szereplőkre, azaz az egészségbiztosítási pénztárakra bízzuk. Az új szereplők egy újfajta szemléletet hoznak a rendszerbe, a köz tük lévő szabályozott verseny pedig folyamatosan javuló minőséget és hatékonyságot jelent. A verseny két szinten valósul meg. Kevésnek tartanánk, ha csak a pénztárak versenyeznének, szükséges a szolgáltatói verseny megjelenése is, ezt pont a pénztárak tudj ák elérni, hiszen a pénztár az, ami versenyre tudja kényszeríteni a szolgáltatókat. Ennek a versenynek egyetlenegy nyertese lesz, azok pedig nem mások, mint a betegek, és róluk kell hogy szóljon az egészségügyi átalakítás. Fontos azt is elmondani, hogy az új biztosítási rendszerrel a jelenleginél hatékonyabban, jobban működő, a választás és a verseny előnyeit egyszerre biztosító stabil rendszer jön létre. A törvényjavaslatban nem változott az a garanciális elem, hogy fennmarad a kötelező biztosítás, azaz ne m lehetnek kimaradók. Mindenki megkapja az ellátást, hiszen a pénztárak nem szelektálhatnak a biztosítottak között. Lehet olyan, aki nem kíván magának pénztárat választani, ő a területileg illetékes pénztárnak kötelezően ellátottja lesz, azaz nincsen senki földje a rendszerben, mindig mindenki tartozik valahová. Az ellenőrzés feladata az Egészségbiztosítási Felügyeleté. Ők fogják ellenőrizni, hogy mindenki megkapjae a szükséges ellátást. Fontos azt is hangsúlyozni: attól, hogy áttérünk az új rendszerre, a járulékszintjeink teljesen változatlanok maradnak, azaz nem jár a rendszer járulékemeléssel, ugyanúgy mindenki a jövőben is jövedelemarányos járulékot fizet, és a szolgáltatások igénybevétele pedig természetszerűleg ugyanúgy szükségletarányos marad, mint a hogy ma is az.
