Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. május 5 (143. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
2070 Tisztelt Frakcióvezető Úr! Így látjuk mi, hogy szerintünk erről szól a hala dás az országban. Köszönöm szépen, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypárt padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kóka János frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportj ából, jelentkezett ugyancsak napirend előtti felszólalásra. (Dr. Kóka János feláll, és a kijelzőt nézi. - Közbeszólás ellenzéki oldalról: Halljuk az ellenzéket! - Derültség.) Egy pillanat türelmét kérem, frakcióvezető úr. “Első nap ellenzékben” címmel (Der ültség, taps az ellenzéki padsorokban.) kívánja elmondani frakcióvezető úr napirend előtti felszólalását. Képviselőtársaim! Örülök, hogy ilyen tetszetős a cím. Öné a szó, frakcióvezető úr. (Dr. Kóka János várja, hogy megjelenjen a neve a kijelzőn.) Frakció vezető úr, a csipkártyáját kérem, hogy helyezze be! (Derültség. - Az elnök csenget.) Képviselőtársaim! Most már nem csak a szó, a mikrofon is az öné, frakcióvezető úr. DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszt erelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez valóban az első olyan nap, amikor az SZDSZ ellenzékként vesz részt a parlament munkájában, az SZDSZ május 1jén, éppen a munka ünnepén lett ellenzéki párt. Szocialisták és konzervatívok után szeretnék bekapcsolódni abba a sorba, akik értékelik május 1je üzenetét, és ezzel kapcsolatban azt kell megállapítanunk, hogy a munka ünnepe is alapvetően a megélhetés biztonságáról szól, alapvetően pénzről szól. Több pénzt akarnak a BKV dolgozói, a vasutasok, a pedagógusok, ki vétel nélkül mindenki több pénzt szeretne. Mindenki szeretne egy kicsit jobban élni, különösen az elmúlt év, elmúlt másfél év kényszerű megszorításai után. Az ország nyugalma, a demokrácia stabilitása is azon az érzésen alapul, hogy a holnap valamivel jobb lesz, mint a ma, hogy fejlődik a gazdaság, vagyis az ország akkor működik jól, akkor stabil, és akkor emberi és akkor szolidáris, hogyha a gazdaság fejlődik. Hogyha végignézzük a parlamenti pártoknak a gazdaságpolitikával kapcsolatban tett kijelentéseit, akkor az látszik, hogy a gazdasági növekedés, az export, az ipari termelés adatai mellett mindenki a reálbér emelkedésének, a vásárlóerő változásának kérdéseit feszegeti, azt próbálja megmérni, hogy vajon az egyes háztartások lehetőségei jobbake holnap, m int amilyenek ma, és jobbake ma, mint amilyenek tegnap voltak. Ez foglalkoztat nagyjából mindenkit. És hogyha nem működik jól a gazdaság, akkor rossz lesz a hangulat, és a káosz érzése közeledik, ezért az első és legfontosabb cél, hogy visszataláljunk a h elyes gazdaságpolitikához. Mindegy, hogy egy javaslat balról vagy jobbról érkezik, hogyha segíti a gazdaságot, a versenyképességet, munkahelyek teremtését, a növekedést, akkor azt támogatni fogjuk; ez a dolga ugyanis a parlamentben egy ellenzéki pártnak. A z SZDSZ szerint egy ország gazdasága akkor fejlődik, hogyha a vállalkozások ezreitízezrei sikeresek és profitot termelnek. A nyugodt építkezésnek és gyarapodásnak is ezek a vállalkozások, az ő munkahelyteremtő képességük, az ő profittermelő képességük, az ő adófizető képességük a záloga, vagyis szerintünk nem az államnak kellene erősödnie, hanem a vállalkozásoknak. Hogyha megnézzük azokat a programokat, amelyeket miniszterelnök úr is figyelmünkbe ajánlott, a “Munka, tudás, tulajdon” programját, ezek a prog ramok nagyon sok fejezetben kísérletet tesznek arra, hogy a munka világához hozzák közelebb azokat, akik korábban kiszorultak ebből, hogy megakadályozzuk a tartós leszakadást, illetve a tartósan leszakadtakat megpróbáljuk visszaintegrálni abba a világba, a hol munkaképesek lehetnek. Van ennek a folyamatnak azonban egy másik lába, és ez a másik lába a gazdasági növekedéstől függ. Hogy leszneke munkahelyek, hogy lesze a gazdaságban annyi erő, hogy megteremtse a foglalkoztatás feltételeit, ez attól függ, hogy a gazdaság ismét erőre kape. Vagyis a politikának az a dolga, hogy olyan gazdasági feltételeket teremtsen,