Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 29 (142. szám) - A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MOLNÁR BÉLA, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
2024 veszek egy kiló sonkát. Ebből indulunk ki, hogy ez a fogyasztás, és erre kell a fogyasztásvédelem. De ha megnézzük azt az EU által kijelölt fő célt, hogy a fogyasztó életének, egészségének, biztonságának védelmét k ell a fogyasztóvédelemmel biztosítani, akkor egy kicsit belegondolhatunk abba, hogy nemcsak közvetlenül az az áru számít a fogyasztásvédelemben, amit a mindennapi életünkben gondolunk, hanem maga a fogyasztásvédelem sokkalsokkal szélesebb, és talán sokkal szélesebb, mint amit ez a törvény lefed. Jelen törvénynek nem titkolt célja az EUszabályokhoz való alakítása a hazai törvényeknek. Ugyanakkor azt tapasztaltuk sok más esetben, hogy az átalakítás folyamán a szigorúbb magyar törvényeket föloldjuk, és egy e nyhébb EUs szabályozást hagyunk jóvá. Sok esetben a hazai szigorúbb törvénykezés, a hazai szigorúbb szabályozás nemcsak a fogyasztót védte, hanem a gyártókat is megfelelő minőség előállítására késztette. Ezért azt gondoljuk, hogy ezt a szigorúságot meg ke ll őriznünk addig, amíg lehet. De hisz ez benne is van az EUs normatívákban, még hat évig a törvény elfogadása után megőrizhetjük a saját szigorúbb előírásainkat. És szeretném kérni tisztelt képviselőtársainkat, hogy ez ügyben lépjünk, erre figyeljünk, hi szen ma a saját szabályozásunk sok esetben a saját szigorúságával sokkal jobb, mint az EUban általában létező előírások. Az EU szövegét sokkal bátrabban, kreatívabban, saját sajátosságainkat sokkal jobban figyelembe véve kell átültetni, és nyilvánvaló, ho gy a törvénymódosító javaslatok feltehetően ez irányba fognak hatni képviselőtársainknál is, illetve a mi frakciónkban is. Magyarországon nem minden esetben ugyanaz a fő szempont, a főcsapás iránya, mint az EUban a fogyasztásvédelem szempontjából. A szolg áltatási formákban jelentős különbség mutatkozik, sok esetben egészen más problémák vannak Magyarországon, mint az EU egyéb részein. Kell például arra gondolni, hogy NyugatEurópa nagyon sok országában, ha a vasút késik, akkor a vasúttársaság visszatérítés eket ad az utasoknak. Nálunk eléggé elképzelhetetlen, hogy akkor, amikor a MÁVnak, mondjuk, Esztergomtól Budapestig közlekedő vonata még fél órát késik az egyórás menetidő után, hogy bármilyen ellenszolgáltatást is nyújtson a MÁV. Ugyanakkor fölmerült az a probléma is, hogy a mobilszolgáltatók a 23 éves hűségnyilatkozatukkal milyen mértékben kötik meg a magyar mobilfelhasználókat. Ez ügyben képviselőtársaim között hallottam, láttam, és egyetértettem vele, hogy vannak olyan kezdeményezések, hogy ezeket a l ekötött éveket minél lejjebb szorítsuk. Természetesen ez is a fogyasztás védelmét szolgálja, de ez is egy olyan specialitás, amiben kicsit eltérünk az Európai Uniótól. És ha egyszer megnézzük ezt a fő célt, amit az EU kijelölt, és ott van az egészség, az e gészség biztonságának a védelme, akkor bele kell gondolni, hogy az egészségügyünkben, amikor privatizáljuk az egészségügyet, abban a pillanatban be kell lépnie a fogyasztásvédelemnek, hiszen ott is olyan gazdasági szereplők állnak majd velünk szembe, akikk el szemben egy beteg ember mindenképpen kiszolgáltatott. De ha továbbgondoljuk ezt a teljesen új helyzetet, vajon az állam által biztosított állami egészségüggyel szemben a fogyasztásvédelemnek nincsenek kötelességei? Akkor, amikor sajnálatos módon ebben a Házban sokszor elhangzik, hogy ingyenes egészségügyet akar az ellenzék, hogy tessék, most megint ingyenes lesz az egészségügy, azért gondoljunk bele abba, hiszen nagyon sok ember tudja, hogy a saját fizetéséből mennyit vonnak le a magyar egészségügybe, ho gy a munkaadó mennyit fizet be azért, hogy egészségügyi szolgáltatást kapjon a magyar alkalmazott: azt gondolom, ma Magyarországon egy alkalmazott rengeteg pénzt fizet azért, hogy az állami egészségügyben szolgáltatást kapjon. Ez ma még a fogyasztásvédelme n teljesen kívül esik, de azt gondolom, végig kell ezt is gondolni, hogy az a pénz, amit a vállalkozó befizet a munkavállalója után, az a pénz, amit levonnak a munkavállaló béréből, azért milyen egészségügyi ellenszolgáltatást köteles adni a magyar állam a kkor is, ha nem privatizált. Ugyanakkor egy kicsit elfelejtett dolog, oldal az, hogy a kisvállalkozók nagyon sok esetben teljes mértékben fogyasztóként lépnek föl a nagyobb szolgáltatókkal szemben. Egyetlen helyen jelenik
