Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 22 (140. szám) - A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. LATORCAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
1824 embernek van határozott véleménye. Ráadásul, mint má r említettem, ezek a vélemények nem kevésszer érzelmileg igen erősen átitatottak, nagyon sokszor túlfűtöttek. De hogy ez nem csak Magyarországon van így, példaként engedjék meg, hogy David Ogilvietől, a reklám egyik legtekintélyesebb szakértőjétől idézzek , aki amerikai tapasztalataiban két ilyen, érzelmileg is - hogy mondjam? - kissé túlfűtött véleményt fogalmaz meg. A könyvében azt írja: Az egyik professzornak az a véleménye, hogy a reklám romboló erő az amerikaiak életében, szellemi és erkölcsi környezet szennyezés, elcsépel, manipulál, őszintétlen, és leegyszerűsítve aláássa a nemzetünkbe - már az amerikaiakéba - vetett hitünket. Ezzel szemben ugyanebben a könyvben egy másik híres reklámszakembernek, Leo Burnettnek az a véleménye: a reklám nem az emberi e lme legnemesebb teremtménye, mint azt védelmezői szeretnék a nagyközönséggel elhitetni. Nem egyedül rajta áll vagy bukik a kapitalizmus, a demokrácia és a szabad világ sorsa. Éppen olyan ostobaság azt sugallni, hogy emberfeletti lények vagyunk, mármint a r eklámszakemberek, mint elfogadni azt a vádaskodást, hogy embertelenek lennének, akik reklámmal foglalkoznak. Úgy fogalmaz Leo Burnett: csak csupán emberiek vagyunk, és méltósággal, tisztességgel és hozzáértéssel igyekszünk ellátni egy társadalmilag is nagy on fontosnak tekintett feladatot. Olyan kérdésről van tehát szó, amelyikre nyugodtan lehet azt mondani, hogy lényegében mindenkit érint. Nemrég bizonyos felméréseket olvasva megállapíthattuk, hogy a 14 évesnél idősebb felnőtt lakosság 89 százalékban odafig yel a reklámokra, és valamilyen formában a reklám hatással is van rá. Ráadásul olyan formában érinti az embereket a reklámozás, az egyes reklámok, hogy a felmérések szerint körülbelül felefele arányban van, akinek pozitív, van, akinek pedig negatív vélemé nye van. Azt hiszem, amikor egyesek amellett foglalnak állást, hogy a reklám káros, akkor éppen úgy a nagyközönség egy meghatározó szegmensének a véleményét fejezik ki, mint amikor a reklám üdvös hatásait ismerik el. Ezért magam is azt gondolom, hogy itt, ebben a vitában néha majd elő fog jönni bizonyos érzelmi hatás is, hiszen a szubjektum nem mentesíthető ezektől a benyomásoktól. Ha tisztelt képviselőtársaim majd előveszik a 11 évvel ezelőtti, az 1997. évi LVIII. törvény vitájának jegyzőkönyveit, akkor az t állapítják meg, hogy az a vita sem volt mentes az érzelmektől, s hogy a mai kifogások, amelyek majd itt elhangoznak, hiszen itt már előttem számos pozitív és negatív érv is elhangzott, nagyonnagyon nagy mértékben azonosak a 11 évvel ezelőtti vitában elh angzottakkal. Hiszen egy bizonyos és meghatározó kifogás akkor is felmerült, most is felmerült. Ha megnézzük azokat a véleményeket, amelyeket a különböző szakértői testületek ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban megfogalmaztak, azt mondják, probléma, ho gy nem átfogó és egységes reklámtörvényről van szó, hanem a reklámnak mint egy nagy gazdasági fogalomnak csak egy meghatározó részét, a gazdasági reklámokat érinti. És azokat sem teljeskörűen, hiszen a szabályozásból kihagyja a televízióban és a rádióban m int műsorszórókban végzett reklámtevékenység szabályozását, azt változatlanul ott hagyja a médiatörvényben. Nem érint bizonyos olyan technikai normákat sem, amelyek más törvényekben vannak megfogalmazva. Ahogy Domokos képviselő úr már mondta, éppen ezért e hhez a törvényjavaslathoz kapcsolódóan számos módosításra is szükség van. Ugyanakkor jó lett volna a következő olyan törvénnyel együtt vitatni ezt a parlamentben, amelyikhez nagyon szoros kapcsolattal kötődik. (10.40) Csak hogy egy példát is említsek: péld ául változatlanul meghagyja abban a bizonyos fokú rendezetlenségi helyzetben az utak menti reklámfelületek elhelyezését, amelyek bizony nem egy esetben az elmúlt időszakban is problémát és gondot jelentettek. Nem foglalkozik a reklám közgazdasági vonatkozá saival, nem foglalkozik az ízlésre, a közérzetre kifejtett hatásokkal, és nem foglalkozik sok olyan dologgal a reklám és az épített környezet viszonyában, amit talán a reklám és a környezetvédelem viszonyának leegyszerűsítő megoldásával próbál kezelni. Nem egy szervezet megfogalmazta az ezzel kapcsolatos véleményét. Bár hallhattuk Szanyi képviselőtársunk elmondott beszédéből is, hogy ennek a törvénynek a
