Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 22 (140. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KATONA KÁLMÁN (MDF):
1809 ennek a programnak a keretében, amelyek alkalmasak arra, hogy élettel töltsék meg ezeket a házakat, alkalmasak arra, hogy támogassák a művelődésszervezőket, népművelőket - akárhogy is kell őket most hívni , azokat az emberek et, szakembereket, akik ezekben az intézményekben dolgoznak. Támogatja azzal, hogy többletforrást nyújt közösségi programokhoz, családi programokhoz, támogatja azzal, hogy lehetővé teszi, hogy eljuthassanak a kulturális intézményekbe ezekről a településekr ől a helyi közösségek, a diákok, a nyugdíjasok. Támogatja azt a program, hogy az amatőr kórusművészet vagy éppen az iskolai színjátszás kapjon jelentőségének megfelelő, méltó támogatást. Szeretném azt is hozzátenni, ezt is fontos megemlíteni, hogy ezek mel lett a programok mellett folytatni kell a korábban elkezdett, a közkultúrát támogató programokat is, és erre van szándékunk, erre van elhatározásunk. Folytatódik a Közkincsprogram azzal a szándékkal, hogy megteremtsünk egy kistérségi együttműködésen alapu ló új közművelődési modellt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Folytatódik a népi kultúrát támogató Tengertáncprogram, folytatódik a PANprogram, amelyik a korszerű, modern zenei irányzatokat támogatja. Én azt kérem tehát az egész Háztól, hogy támogassa ezt a programot, legyenek ennek alakítói, szóljanak hozzá, alakítsák közösen, találjunk ki egy jó, erős, hatékony közművelődési programot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm szépen, elnök úr. ELNÖK (dr. Vilá gosi Gábor) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Katona Kálmán frakcióvezetőhelyettes úr, MDF: “A Föld napja” címmel. Képviselő urat illeti a szó. KATONA KÁLMÁN (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ma, április 22én van a Föld napja. Bajban van a Föld. A fajok kihalása, a sokszínűség csökkenése az átlagember számára ma még nem látványos, folyamatos, a természettől elszakadt ember nem érzékeli a tápláléklánc összekapcsoltságát, nem baj, ha eltűnik egyegy védett nö vény vagy állat, az a lényeg, hogy kényelmesebben éljen. Csakhogy a fajok kihalása olyan ütemben halad, hogy rövidesen kihat az úgynevezett kulcsfajokra, és egy idő után nem lesz semmi. Mára az emberiség kialakította a termelés és a fogyasztás egy olyan gy akorlatát, amely a természeti források kimerülését, a környezet gyors és nagymértékű pusztulását, a fajok kihalását okozza. Mindez alapjaiban fenyegeti az életközösségeket. A fejlődés előnyeiből nem mindenki részesül egyenlően, a gazdagok és a szegények kö zötti szakadék tovább mélyül. Az emberi népesség példátlan, robbanásszerű növekedése az ökológiai és társadalmi rendszerek túlterheléséhez vezet. A tendenciák veszedelmesek, de nem elkerülhetetlenek. Alapvető változásokra van szükség értékrendünkben, intéz ményeinkben, életmódunkban. Tudatosítani kell magunkban, hogy ha alapvető szükségleteinket kielégítettük, a továbbfejlődés azt jelenti, ha mi magunk válunk többé, nem pedig az, ha még többet fogyasztunk, többet birtokolunk. Jelenlegi tudásunkkal és technol ógiánkkal elláthatnánk az egész emberiséget, miközben a környezetünk terhelését csökkenthetnénk. Engedjenek néhány gondolatot meg magáról a földről! A talaj az élet menedéke, benne található a víz, a levegő, az élővilág sokasága, a kőzetek. Védenünk kell a talajt, a jó termőföldet nem szabad beépíteni, elhordani, gondozatlanul hagyni. A föld az élet kezdete és vége. A föld mint befogadó, jelentős szerepet tölt be az életünkben. Sajnos, gyakran visszaélünk befogadókészségével és megújulóképességével. Szennyv íz szikkasztásával, hulladék lerakásával szennyezzük, föld alá rakjuk még a radioaktív hulladékokat is. A felszín alatti vízbázisok feltérképezése és védelem alá helyezése azért különösen fontos, mert ha egyszer szennyeződik, tisztítása nagyon nehezen, gya kran meg sem oldható. Ennek a munkának a befejezésével még adósak vagyunk. A globális felmelegedés tényét már nem szokás vitatni, Európa a klímaküzdelmek élére állt. Központi kérdéssé vált az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése. Nemzetközi
