Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 21 (139. szám) - A vasúti szárnyvonalakon történő közösségi közlekedés fenntarthatóságával kapcsolatos döntések megalapozásához szükséges társadalmi és szakmai egyeztetések elvégzéséről, valamint a szükséges döntések előkészítéséről szóló országgyűlési határozati java... - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - MANNINGER JENŐ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
1791 tulajdonosi szempontból gondolkodunk fejlesztésben, hanem mi a magyar vasutat úgy próbáljuk továbbfejleszteni, hogy megnézzük azt, hogy hol lehet tőkét bevo nni, milyen tulajdonosi forma… - és itt nem a privatizáció a lényeg. Az egész Cargoértékesítésnél nem maga az értékesítés volt a lényeg, hanem olyan tulajdonosi háttér megteremtése, olyan tőkebevonási lehetőség megteremtése, amely lehetőséget ad a cégnek a hosszú távú fejlődésre Magyarországon és a régión belül is. Hiszen tudjuk, hogy belátható időn belül sem a magyar államnak, sem pedig a magyar vasútnak, a MÁVnak - a jelenlegi tulajdonosnak, hisz még tulajdonos a MÁV - sajnos nem lesz olyan fejlesztési pénze, amellyel érdemben tudnánk a Cargót fejleszteni. 2007. január 1jétől nemzetközi szinten is már szabad verseny van Európán belül az áruszállító vasutak között, ezért a Cargót olyan versenyképes vasúttá kell tenni, hogy igenis tovább tudja alkalmazni a jelenlegi alkalmazottait, sőt lehetőség szerint fejlesszen, új alkalmazottakat vegyen fel, növekvő árbevételre tudjon szert tenni, és a régióban egyre fontosabb szerepet tudjon játszani. Tehát én nem a tulajdonosi aspektusra helyezném a hangsúlyt, hanem a fejlődőképességre, hogy megteremtjüke a fejlődési lehetőséget a magyar vasutak előtt. Az, hogy a Trakció és a gépészet, tehát a vontatási tevékenység és a gépészeti, javítási, karbantartási tevékenység külön cégbe került kiszervezésre, mé g tulajdonosváltást sem jelent, ez csak egy jogi önállósodást jelent. Ezeknek száz százalékban ma is a MÁV Zrt. a tulajdonosa. Egyébként pedig, ha már itt a fejlődésnél tartunk, és a fejlődési potenciál megteremtésénél, akkor úgy gondolom, hogy pont a mell ékvonalak ezerszer megbeszélt és átgondolt és vitatott kérdése nagyon fontos ebből a szempontból, hogy ezeken a mellékvonalak által lefedett területeken ma - és a jövőben főleg - hogyan tudjuk a vasúti működést, szolgáltatást fejleszteni. Meggyőződésünk, h ogy a jelenlegi helyzetben, ha így marad, sehogy. Ez nemcsak Magyarországon van így, hanem azt látjuk, hogy Európában is. Sajnos azok a mellékvonalak, amelyek rövid távra szállítanak utasokat, egyre inkább kiürülnek, egyre kevesebb utas veszi igénybe őket, egész egyszerűen azért, mert a motorizáció hihetetlen mértékben fejlődött Európában, Magyarországon is. Ma már, ha valaki 2030 kilométerre el akar utazni, sajnos a legritkább esetben vesz igénybe vasutat. Húszharminc kilométerre beül az autójába, elmegy , és nyilván egy sokkal rugalmasabb közlekedési eszközt tud használni. Ha ezeket a mellékvonalakat központilag bármilyen mértékben megpróbáljuk fejleszteni, megpróbálunk rengeteg pénzt rákölteni, valamit biztosan fog javulni a helyzet, de érdemben nem. Teh át sajnos sokkal több utast nem fogunk tudni ezekre a mellékvonalakra terelni - ez biztos, ezt a nyugateurópai tapasztalatok is mutatják , egész egyszerűen a mai és a jövőbeni motorizációs helyzet miatt. De nem az a megoldás egyébként, hogy építsük le ez eket a mellékvonalakat, és mi soha nem ezt mondtuk, hogy építsük le. Mi azt mondtuk, hogy ha ezekben a mellékvonalakban egyébként van fantázia például turisztikai céllal, regionális közlekedésszervezési céllal, akkor azzal, hogy az állam egyébként a normat ív támogatást továbbra is megadja ezeknek a mellékvonalaknak - és félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy az állam ki akar vonulni ezeknek a finanszírozásából, még akkor sem, ha térségi vasúttá alakulnának , de ha van fantázia ezekben a mellékvonala kban, szálljanak be közlekedési társaságok, önkormányzatok. Ebben a vonatkozásban mi rengeteg, hihetetlenül nagy mennyiségű tárgyalást folytattunk. Van is érdeklődés, de sajnos eltérő mértékben. Mert legyünk őszinték, sajnos vannak olyan mellékvonalak, ame lyek iránt turisztikai szempontból sincs érdeklődés, más szempontból sincs érdeklődés, utas is alig van ezeken a mellékvonalakon, és van olyan, ahol úgy néz ki, hogy lehet, hogy érdemes fejleszteni, regionális, helyi jelentősége lehet a dolgoknak. Mi ebben szeretnénk segítséget nyújtani. De azoknál a mellékvonalaknál, amelyeknek a fejlesztése sajnos semmiféle eszközzel sem látszik ma érdemben megvalósíthatónak - pénzt lehet rá költeni, csak éppen utas nem lesz rajta , ott sem azt szeretnénk, hogy leépítünk , és utána elfelejtjük a dolgot, hanem a vasutat mi dinamikusan szeretnénk fejleszteni. Ez azt jelenti, hogy azt a pénzt, amelyet eddig ezekre a célokra költöttünk, és sajnos
