Országgyűlési napló - 2008. évi tavaszi ülésszak
2008. április 21 (139. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A tűzoltó-egyesületekről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - MÉCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (Mandur László):
1777 (17.30) Az egésznek a jellege az ön kéntesség. Miért is várhatja a társadalom azt, hogy minden hatóságilag intéztessék? A hatóság, a kormány! Vannak dolgok, amiket a társadalmak jól megcsinálnak, eredményesen, amiknek hagyományaik vannak. Hadd emlékeztessem képviselőtársaimat és azokat, akik emlékeznek a magyar hagyományokra, a kaláka fogalomra. Az önkéntes tűzoltóegyesület egyfajta kalákaszerű intézmény. Emberek összejönnek. Én elég sokat éltem ÉszakAmerikában, ott van egy olyan fogalom, hogy barn raising: a szomszédság összejön, és ahol é pítenek egy házat vagy egy fészert, ott a szomszédság megcsinálja, és eltart egy fél napig vagy kettőig. Önkéntes. Aztán majd ha másnak szüksége lesz, akkor azt is megcsinálják. És ha valahol tűz van, akkor elmennek oltani. Ha van erre intézmény, az jó, de mielőtt az intézmény valóban megteszi azt, már az egyének megjelennek, ez az önkéntesség. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy általános jelenség. A népfőiskolák és különböző más szervezetek is hasonló szellemiséggel és lelkülettel teszik, amit tesznek. A tű zoltóegyesületek erre különösen hivatottak. Köszönöm. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Mécs Imre, az MSZP képviselője. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. MÉCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Barátaim! Én is megkaptam Bende Péter tábornok úr levelét, amely nagyon szívhez szóló volt, és nagyon átéreztem azt, amit írt. Valóban nagy hagyományokra néz vissza a tűzoltóság és azon belül is az önkéntes tűzoltóság mind Magyarországon, mind pedig az ókorban is már szerepük volt. De úgy gondolom, hogy az “önkéntes” szónak, amelyik még az 1800as években meghonosodott, hiszen németül freiwilligét mondtak, de ugyanígy volt önkéntes karpaszományos a hadseregben; tehát ennek a szónak rangja volt és mél yebb társadalmi értelme. És nem hiszem, hogy bármilyen jogászkodás vagy jogi rendcsinálás ürügyén ezt el kellene hagyni. A tűzoltók nagy része önkéntes tűzoltó, szabadidejüket áldozzák fel, és saját lakókörzetükben látják el a tűzvédelmi feladatokat. Tudju k jól, hogy részt vesznek közelebbi fatornyos pátriájuknak az életében, és ezeknek is nagy hagyományai vannak, akár a versenyeiket, akár a majálisaikat tekintjük. S ami a legfontosabb: amikor kockáztatni kell, és ki kell menteni a javakat, amikor oltani ke ll, akkor nem kímélve magukat, áldozatosan részt vesznek ebben. Úgy gondolom, hogy nekünk, törvényhozóknak ezt honorálnunk kell, és igenis, az “önkéntes” jelzőt a megfelelő helyekre be kell tennünk. Ez egyáltalán nem dehonesztáló, hanem amint a reakcióból kiderül, igenis értéket jelent. A célunk az, hogy a civil szférát és a civil szférán belül is az aktív civil szférát erősítsük. Gondoljunk csak a polgárőrségre, milyen szép nagy mozgalommá terebélyesedett ki, szintén önkéntes alapon. Úgy érzem, hogy itt a Házban konszenzus van ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy jogtechnikailag még nem találták meg a megfelelő módszert, de hallottuk, hogy kapcsolódó módosító indítványt adtak be társaink, és én ezt teljes jó szívvel és teljes mértékig támogatom. S kérem azokat, akik foglalkoznak a törvénnyel, gondozzák a törvényjavaslat szövegét, azok ezt tegyék meg, és pótolják azt a hiányt, hogy a nagy múltú Magyar Tűzoltó Szövetség nevesítve legyen a törvényben. Akár a preambulumában, akár valamelyik paragrafusában, de mindenk épp szerepeljen benne. Ezek a derék és kitűnő emberek, akik szívvellélekkel foglalkoznak ezzel a témával, és föláldozzák a szabadidejüket, megérdemlik, hogy megnevesítsük őket. És igenis akkor vagyunk mi jó képviselők, ha odafigyelünk az emberekre. Köszö nöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) :
